Valóban antropocén korban élünk, vagy az ember csak nagyképűen mondja, hogy mindenre képes a Földdel? Oké, ne legyünk telhetetlenek: a mindenből vegyük ki a karbonsemlegességet, az állatok élőhelyének megőrzését, az egyensúlyba hozott vízgazdálkodást, a fenntartható ruhaipart és hasonlókat.

Ha mindent biztosan nem is tud megtenni az ember a Földdel, képes-e legalább arra, hogy mindent megsemmisítsen? Ne olyan apróságokra gondoljunk, mint az esőerdők kiirtása, az óceánban sodródó szemétszigetek, a kihalás szélére taszított állatfajok, hanem tényleg mindenre. Képes-e az ember – ha rendesen összefog a cél érdekében – szó szerint megsemmisíteni a Földet, hogy egykori pályáján legfeljebb csak apró törmelékek keringjenek a Nap körül? (Ahogyan a Halálcsillagtól láthattuk.) Nézzük a lehetséges recepteket!

Végy sok nukit!

A rengeteg sok petárdával nem sokra megyünk, volt, aki egyszerre felrobbantotta a tűzijátékkészletét, abból is csak látványos show lett. 

De itt vannak az emberi erőfitogtatás legnagyszerűbb remekei, az atom- és – az oroszoknál meg az amerikaiaknál – a hidrogénbombák. Robbanófejekből van úgy tizenötezer. 45-45 százalék indítógombja Moszkvában és Washingtonban van, a maradék tíz százalékon meg osztozik Franciaország, az Egyesült Királyság, Kína, aztán a de facto atomhatalom Pakisztán, India, Izrael – amit Mordeháj Vanununak köszönhetően tudunk  – és Észak-Korea, amelyről ezt mindenkori vezetőitől tudjuk, talán előbb, mint ahogy valóban atombombájuk lett volna.

Rakjuk össze egy halomba ezt a rengeteg atombombát! (Kim Dzsongun biztos nem adná, de az ő 20 töltete valójában nem oszt, nem szoroz.) Átlagosan 200 kilotonnával számolva – ez 12-szer több, mint a Hirosimára ledobott Little Boy – az összes töltet nagyjából 6,5 milliárd tonna TNT erejével egyenlő. 

Nos, az eredmény a Föld megsemmisítése szempontjából szánalmas lesz. Ön ugyan erről már nem fog tudni, mivel a 6,5 gigatonnás kupac beröffentésének következtében az emberi civilizáció megsemmisül – de messze nem minden ember, bőven marad, aki az őskorba visszarobbantva még elvegetál, hogy tanulva a hibákból, talán összehozzon egy újabb civilizációt, amely persze ugyanúgy eljut a nukleáris fegyverekig. De legalább az emberi történelem leghangosabb hangjának rekordját biztosan sikerül megdönteni, amit most egy vulkán tart.

Valami komolyabbal kellene próbálkozni. Például ha az emberiség tényleg rendesen összefog, és a Föld minden gramm uránját kitermeli, hogy abból bombát fabrikáljon, akkor kijön 10 milliárd Little Boy, vagyis kapunk egy 150 gigatonnás atomhegyet.

Kaptunk egy száz kilométeres krátert a felszínen, kiirtottuk az emberiséget és minden nagyobb élőlényt, évtizedes sötétségbe burkoltuk a Földet! Akkora erővel írjuk át a föld biológiai történetét, amekkorával 68 millió éve tette a dinoszauruszok világának véget vető meteor. Viszont ebből az is látszik, hogy kozmikus értelemben a bolygó meg sem rezdült. Ha Cár-bombák milliárdjait szórnánk le, akkor sem jutnánk semmire. 

A kísérlet eredménye így szánalmasan szerény, bár ön erről már megint csak nem fog tudni, hiszen a felszíni élet java azért megsemmisül. Az új civilizáció viszont nem a csótányokból fog kisarjadni, ők nem is olyan kemények. 

Az eredeti cél azonban még mindig messze van. Valami komolyabb energiaforrás után kellene néznünk. Eddig ugyanis az első próbálkozással a Föld gravitációs energiájának tízbilliomod részét értük el, és a második hiába volt 25-ször erősebb, az is 400 milliárdszor kevesebb, mint amennyi felérne a szükséges, 2,24x10³² joullal.

Valószínűleg az ősrobbanás után véletlenül alakult úgy, hogy egy picit több volt a pozitív töltésű proton és a negatív töltésű elektron – ebből lett az anyag –, mint fordítva, ami az antianyag, amely egyébként ugyanúgy felépíthette volna a világot. (Viszont létre lehet hozni a negatív protont és pozitív elektront, többek között ezzel is foglalkozik a CERN.)

Egyetlen gramm ebből az antianyagból képes lenne 15 kilotonna erejű robbanásra, amely a Hiroshimára dobott Little Boy erejével egyenlő. Szóval, nem kell mást csinálni, csak összegyűjteni belőle pár billió tonnát és kész. Sajnos a Dan Brown-i értelemben  vett világvége ezzel is lehetetlen, mivel eddig úgy 16 nanogramm antianyagot sikerült összehozni,

Ha valami csoda folytán az emberiség éves energiakibocsátását egy pontba tudnánk csatornázni, akkor 10²⁰ joule energiát kapnánk. Ez azonban még mindig egybilliomod része a felrobbantáshoz szükséges energiának. Ha mindent meghaladó technológiai tudással ezt tárolni, sőt, gyűjteni tudnánk, akkor sem lenne elég idő a világ végéig, hogy elég energiát halmozzunk fel. A Nap ugyanis gyorsabb lesz, pármilliárd év múlva vörös óriásként előbb megoldja a dolgot, így a Föld bolygószintű megsemmisítésének dicsőségét az emberiség valószínűleg sosem tudhatja a magáénak, akármennyit petárdázik is.