Valószínűleg sokan ismerik az Amerikában élő bűzösborzot, ami, ha kellőképp fenyegetve érzi magát, iszonyatosan büdös váladékot spriccel áldozataira. Ez a váladék azon kívül, hogy büdös, és akár ideiglenesen vakságot is okozhat, ha szembe kerül, alapvetően ártalmatlan, csak a ragadozók elriasztására szolgál.

Nem rossz házibarkács vegyi fegyver, de létezik egy rovarfaj, a szélesszárnyú termeszfátyolka (Lomamyia latipennis), aminek a lárvája kicsit még tovább vitte az elképzelést: amikor fő élelmére, termeszekre vadászik, az ánuszából olyan anyaggal fújja le őket, ami azonnal kiüti és teljesen megbénítja a balszerencsés áldozatot.

A L. latipennis, mikor egy termeszre vadászik – hasonlóan a honfoglaló magyarokhoz –, visszavonulást színlel, míg úgy nem érzi, hogy övé a stratégiai fölény, ideje támadni.

A lárva megemelte a hasa csúcspontját, és elhúzta a termesz feje előtt, anélkül hogy hozzá ért volna. A termeszt ez nem tántorította el, mivel nem próbált elmenekülni. Egy-három perc múlva már a hátán feküdt, kiütve

– írták Kaliforniai Egyetemen végzett kutatás során a lárva vadászatáról. A kutatók azt is észrevették, hogy ha a lárva jó szögben támad, és közel vannak a termeszek, akár hatot is képes ájulásba fingani.

Miután kiütötte az ellenfelét, a lárva odacsoszog, és elkezdi elfogyasztani. Ha többet is eltalált, nem fogja vissza magát, szívesen habzsol. Azok a termeszek sem menekülnek meg ép bőrrel, amik az elfogyasztást megússzák: három órán belül a méreg végez áldozataival.

Egy ifjú L. latipennis nagyjából 0,07 mg-ot nyom, de egy jól célzott bélgázadaggal 5 mg-os termeszeket simán elkábít. Az annál nagyobbak túlélik a gáztámadást, csak kicsit kábulnak el tőle. Az átlagos áldozat 2,5 mg körül van, tehát a lárvák maguknál 35-ször nagyobb rovarokra vadásznak.

A kutatás során több más, termeszdombok környékén élő rovaron is kipróbálták a végzet fingját, de azokra semmi hatása nem volt. Úgy tűnik, hogy a lárva csak a termeszeket utálja annyira, hogy ilyen megalázó módon végezzen velük.

Miből áll a gáztámadás?

A kutatást levezénylő tudósok sajnos nem fejtették ki, miből áll a bénító gáz, és nem is tudunk túl sokat a fátyolkák ezen családjáról. Azt azonban tudjuk, hogy sok rovar járul hozzá a klímaváltozáshoz, nagyon sok ereget bélgázt. A csótányok és a termeszek is dolgos metántermelők, tehát a lárvák talán aktívabban küzdenek a globális felmelegedés ellen, mint a világ kormányai.

Az ismert fingó rovaroknál a rostban gazdag táplálkozás és a rengeteg bélben élő baktérium okozza a gáztermelést, de nem valószínű, hogy az apró L. latipennis elég metánt termelne ahhoz, hogy kiüssön egy termeszt. De nem ez az egyetlen rejtély, ami ezt a fajt körülöleli: nevelkedésük első és harmadik szakaszában sokat mozognak, de a másodikban teljesen mozdulatlanok – nem tudjuk, miért.

Érdekes párhuzamosság viszont az emberi fajjal, hogy míg az emberek a felnőttkor eléréséig nem szavazhatnak, úgy a recésszárnyú fátyolkák felnőttkorukig

Ifjú korukban ezért a pókokhoz hasonlóan emésztőenzimeket pumpálnak a táplálékukba, majd amikor az folyóssá vált, belakmároznak. Ha véletlenül mégis valamilyen szilárd anyagot fogyasztanak, addig székrekedésük van, míg fel nem nőnek.

A termeszes kísérletet azóta nem ismételték meg, így nem tudni, hogy valóban tuti biztosan beszélhetünk-e a halál fingjáról. John Oswald fátyolkaszakértő szerint további kutatásokra van szükség, hogy megerősítsük a szélesszárnyú termeszfátyolka-lárvák gázos allomonának létezését.