Az angyaltrombitát szinte mindenki ismeri, hiszen rengeteg kertben ültetik, viszonylag igénytelen, mégis tetszetős, karakteresen lefelé lógó virágokat hoz. Van azonban egy kellemetlen (vagy kellemes, ezt a felhasználó céljai döntik el) tulajdonsága is:

Ha kis mennyiséget fogyasztunk belőle, a hatására egészen félelmetes hallucinációkat fogunk átélni – ha véletlenül túl nem adagoljuk, mert akkor meghalunk. Érdemes meggondolni, hogy kisgyermekes háztartásban angyaltrombitát (vagy a számtalan másik mérgező dísznövény valamelyikét) akarjuk-e tartani.

Az angyaltrombita és rokonai eredetileg Dél-Amerikából származnak, de a nemzetség mára nagyrészt kihalt a természetben, és ma már szinte kizárólag termesztett kultúrnövényként léteznek (illetve a termesztésből vadultak ki). Lefelé lógó, nagy harangalakú virágai mellett az angyaltrombita esténként érezhető erős illata miatt is kifejezetten népszerű dísznövény.

A növény, amelynek már 0,3 grammja is toxikus, akkor került újra a figyelem középpontjába, amikor több mint tíz éve egy 18 éves német srác a családi lugasból letépett két virágot, majd teát főzött belőlük, és megitta. Itt tehát nem véletlen fogyasztásról volt szó, a fiú nyilván hallott az angyaltrombita hallucinogén hatásáról, és ki akarta próbálni az ingyenes és legális kábítószert.

A számításai azonban nem jöttek be, mert bár a fogyasztás után még két órával sem vett rajta észre semmi különöset a nagymamája, a délután folyamán egyszer csak azt látták, hogy bement a kert végében lévő árnyékszékre, majd húsz perccel később vérben úszva került elő onnan. A fiú

A nyelvének csak a csúcsát vágta le, de a péniszét teljes egészében amputálta, egészen a tövénél. Egyik levágott szervet sem tudták visszavarrni. A fiú túlélte az incidenst, és amikor felébredt a kórházban, semmire sem emlékezett. Nem ő volt az egyetlen áldozata az angyaltrombitának, bár kétségtelenül a legdrámaibb.

Néhány évvel később Kaliforniában szállítottak kórházba majdnem egy tucat fiatal fiút, akik hasonló dolgot műveltek, bár ők szerencsésebben úszták meg a mérgezést. Voltak közöttük, akik teát főztek az angyaltrombitából, mások egyszerűen elrágcsálták a virágot. Mindannyian zavart állapotban kerültek kórházba, idegesek voltak, bőrükön pedig különböző színű kiütések éktelenkedtek. Változatos mellékhatásokat figyeltek meg náluk: pupilláik kitágultak, nagyon szomjasak voltak, megemelkedett testhőmérsékletük, vérnyomásuk, pulzusszámuk, hallucinációik voltak, amnéziában szenvedtek, görcsök és bénultság gyötörte őket. Szerencsések voltak, mert nem szenvedtek maradandó szervkárosodást, nem estek kómába, és életben maradtak.

Floridában a kilencvenes években olyannyira elharapózott az angyaltrombitával betépni szándékozók száma (1994-ben 112 embert kellett emiatt kórházba szállítani), hogy volt település, ahol betiltották a növény árusítását és termesztését.

A növény által kiváltott hallucinációt a jelentések inkább vérfagyasztóként, mint kellemesként írják le. Az illető teljesen elveszít minden kapcsolatot a külvilággal. A növény eredeti élőhelyén, Dél-Amerikában a törzsek sámánjai a vallásos rítusokhoz használták az angyaltrombitából készített főzetek hallucinogén hatásait. Csakhogy nagyon nehéz belőni azt a dózist, amely csak hallucinációkat okoz, de a vele járó halálfélelem, rettegés és halál nem következnek be. Utóbbit főként a hatóanyag kiváltotta súlyos szívritmuszavarok, illetve a hörgő-összehúzódás következtében fellépő asztmás rohamok okozzák. 

Az angyaltrombitában – ahogy általában a pszichoaktív növényekben – egy csomó vegyület együttes hatása okozza a biológiailag aktív funkciót, a legfontosabb hatóanyagok mégis a tropán alkaloidok családjába sorolhatók. Az angyaltrombita minden része erősen mérgező, de a hatást kiváltó alkaloid legnagyobb koncentrációban magjaiban található meg.

A dísznövényként mindezek ellenére népszerű angyaltrombita egyébként remekül megél bármilyen jó termőképességű, nedves, de megfelelő lefolyású talajban. Különösen a félárnyákot kedveli, viszont a fagyot rosszul viseli. A melegebb klímájú területeken már tavasszal elkezd virágozni, és ezt egészen őszig folytatja. Telente védeni kell a föld feletti hajtásokat a fagyástól, ugyanakkor a gyökerei igen ellenállók, és tavasszal az elfagyott hajtások helyébe újakat növeszt.