Sokak kedvenc pipázó, félszemű tengerésze, Popeye 1929-ben jelent meg először egy New York-i újság képregényében. A karaktert, valamint kedvesét, Olivia Oylt Elzie Segar alkotta meg, méghozzá szülővárosa lakóiból. Popeye-t egy valós tengerészről, Frank „Rocky” Fiegalról, aki szintén szeretett pipázni és verekedni (nem feltétlenül ebben a sorrendben), Olive-ot pedig valószínűleg Dora Paskelről. Fiegal 1947-ben halt meg, és sírján az olvasható, hogy „Popeye-t inspirálta.”

Eredetileg nem is Popeye lett volna a főhős, hanem Olivia, de a tengerész olyan népszerű lett mellékszereplőként, hogy Segar kénytelen volt őt a középpontba helyezni. Nem ez volt az egyetlen különbség az eredeti, és a későbbi képregények és rajzfilmek között: ugyan ma már mindenki tudja, hogy Popeye egy konzerv spenóttól válik legyőzhetetlenné, de eredetileg egy varázstyúkja volt, Bernice, akinek ha valaki a tollait simogatta, jó szerencsét hozott. Az egyik korai epizódban Popeye-t szitává lövik egy kaszinóban, de Bernice varázsereje meggyógyítja.

A 20-as évek végén, 30-as évek elején a karakter annyira népszerű lett, hogy a válság alatt a gyerekek 33 százalékkal több spenótot ettek (saját bevallásuk szerint a képregény hatására). Ekkoriban a pulyka és a jégkrém után a spenót volt a harmadik legnépszerűbb étel az amerikai fiatalság köreiben. Ehhez persze az is hozzájárult, hogy

A rajzfilmsorozat 1933-ban indult, és '35-től 40 éven keresztül ugyanaz a férfi, Jack Mercer kölcsönözte a főszereplő hangját. Mercer nagyon beleélhette magát a szerepbe, mert össze is házasodott Olivia hangjával,1938 és '42 között éltek együtt.

Mi sem bizonyíthatná jobban a népszerűségét, mint a gesztus, amit New York városa mutatott 2004-ben, a tengerész 75 születésnapján: aznap este zöld fényben pompázott az Empire State Building.

Popeye-ről élőszereplős film is készült, ez volt Robin Williams első mozifilmes főszerepe. A '40-es években rajfilmjeiben rendszeresen harcolt nácikkal és japán katonákkal, ma több szobra is van, sőt még vidámparkja is.