Háborúban sok gyermeknek kell egyik napról a másikra felnőnie. Kevesen vannak azonban olyanok, akik szinte ösztönös elkötelezettségből olyan tettekre válnak képessé, miután az ellenség lerohanja a hazájukat, mint a II. világháború idején az Oversteegen-nővérek, Freddie és Truus.

Az anyjukkal élő Oversteegen lányok már Hollandia 1940-es lerohanása előtt is kivették részüket az antifasiszta harcból, hiszen a kommunista kötődésű család gyakran szállásolt el Németországból menekült zsidó és egyéb üldözötteket, illetve a spanyol polgárháború köztársaságpárti menekültjeit. Hogy legyen a menekülteknek hely, a lányoknak egy ágyban kellett aludniuk.

A megszállás után azonban a lányok anyja, Trijntje rendre visszautasította, hogy menekülteket bújtasson a házában, mert félt, hogy lelepleződik a család kommunista háttere is. A lányok nagyon nem értettek egyet anyjuk hezitálásával, és röpiratokat terjesztettek, plakátokat ragasztottak a nácik ellen.

Félelmei dacára az anya, Trijnte Oversteegen mégis elengedte a lányait, hogy azok csatlakozzanak a holland ellenálláshoz. Ekkor a nővérek 14 és 16 évesek voltak. Az ellenállásban alapszintű gerillakiképzésben részesültek, megtanultak lőni, bombát robbantani, és észrevétlennek maradni. Ebből a szempontból nagyon értékesek voltak az ellenállás számára. Kevesen gyanakodnának tizenéves lányokra, különösen, hogy ha befonva hordták a hajukat, még valós koruknál is fiatalabbnak tűntek.

Így viszonylag könnyen tudtak átbiciklizni még az erősen őrzött területeken is, és általában küldöncként, illetve fegyverszállítással bízta meg őket az ellenállás. A lányok rátermettségét és elhivatottságát látva azonban hamarosan már veszélyesebb feladatokkal is megbízták őket. Ketten égettek porig egy náci raktárat, illetve menekülteket (főleg gyerekeket) kísértek a biztonságos búvóhelyekre, és hamis iratokat intéztek nekik.

Innen már nem volt nagy ugrás a mit sem sejtő, viszont szexre kiéhezett német katonák, illetve az őket segítő holland kollaboránsok elcsábítása. Egy alkalommal, míg Freddie őrködött az utcán, Truus belépett egy étterembe, ahol elcsábított egy SS-tisztet. A lány elcsalta a nácit a közeli erdőbe “sétálni”. Az erdőben már várta őket egy másik ellenálló, aki megölte a katonát, majd egy előre kiásott gödörbe dobták a holttestét.

Hamarosan már a gyilkosságot kivitelező (férfi) ellenállóra sem volt többé szükség, hiszen az Oversteegen lányok a saját kezükbe vették a teljes akció lebonyolítását. Több nácit is likvidáltak. Néha egyikük tekert a biciklin, miközben a hátsó csomagtartón utazó másik lőtt. Máskor hazáig követték a katonát, és akkor támadták meg, amikor az éppen a kulcsai után kotorászott a zsebeiben.

Egyetlen küldetést passzoltak: az ellenállás kitervelte, hogy elrabolják egy magas rangú tiszt, Arthur Seyss-Inquart gyermekeit, akiket túszként tartanak majd fogva, hogy kicseréljék őket elfogott holland ellenállókra. E küldetést nem vállalták, mert féltek, hogy a gyerekeknek bajuk esik közben. Seyss-Inquartot végül 1945 májusában fogta el két bit katona, egyikük a német zsidó Norbert Müller volt, akit Nürnbergből a háború előtt Nagy-Britanniába menekítettek gyermekként. A náci tisztet végül a nürnbergi perekben ítélték halálra, és felakasztották.

A lányok a háború után igyekeztek visszailleszkedni a polgári életbe, de ez nem volt könnyű. Truus egy másik ellenállóhoz, Jan Dekkerhez ment feleségül, és sokat szerepet a médiában. Freddie sokkal nehezebben dolgozta fel a múltat, úgy érezte, hogy nővére mellett a háttérbe szorult (és a hidegháborúban markánsan szovjetellenes holland kormányokat vádolta azzal, hogy kommunista szimpatizánsként egészen idős koráig elkerülték a kitüntetések).

Freddie egyre inkább a szobrászatba temetkezett. Ő alkotta az egyik legismertebb holland ellenálló, a vörös hajáról ismertté vált Hannie Schaft emlékművét is. Schaftot éppen vörös haja buktatta le, amikor az egyébként feketére festett, de lenőtt haja vörös színe feltűnt az egyik járőrnek. A nőt kivégezték. A testvéreknek hosszú élet adatott meg, 2016-ban és 2018-ban haltak meg 92 és 93 évesen.