A második világháború alatt a Mississippi államban található 5 ezer fős kisváros, Pascagoula lakossága rövid idő alatt megháromszorozódott, köszönhetően a hadihajók gyártásának. A helyi vállalkozásoknak persze jót tett a nagyobb vásárlóerő, de a rendőrségnek sok gondot okozott, hogy hirtelen háromszor annyi embert kell kordában tartani. Arra felkészültek, hogy a növekvő lélekszám több ittas vandált és hangoskodót, esetleg több betörést jelent majd, a fodrászfantomra viszont ők sem számítottak – igaz ez a fajta bűncselekmény olyan, amire valószínűleg senki sincs felkészülve. 

1942. június 5-én, egy pénteki napon kezdődött minden, mikor a helyi kolostorban közös szobán osztozó Mary Evelyn Briggs és Edna Marie Hydel arra ébredt, hogy valaki kilopózik a szobájukból az ablakon keresztül. A két lánynak nem esett bántódása, de mindkettőjük hajából levágtak egy-egy tincset. Briggs felébredt, és személyleírást tudott adni az elkövetőről, aki szerinte alacsony volt és kövérkés. A kislány azt mondta, hogy a betörő valami fényes tárggyal a kezében felé hajolt, játszadozott a hajával, és mikor a lány kinyitotta a szemét, csendre intette. Briggs sikítani kezdett, a férfi erre az ablakon keresztül menekülőre fogta.

Egyre bátrabb lett

A fodrászfantom a következő hétfőn lendült újra akcióba a Peattie család otthonában, ahol szintén az ablakot törte fel, és elég sok hajat lopott a 6 éves Carol Peattie-től, aki fiú ikertestvérével aludt egy szobában a különös támadás alatt. Most viszont nem volt elég figyelmes a betörő, ugyanis lábnyomot hagyott az ablak előtt, így a rendőröknek már volt valami a kezükben, igaz ezzel még nem mentek sokra.

Következő pénteken újra lecsapott, a módszer ugyanaz volt, akkor viszont egy olyan házba tört be, ahol áldozata, R.R. Taylor férjével és két lányával aludt egy szobában. A nő hajából is levágtak. Később a rendőröknek azt mondta, hogy érezte, hogy valami az arca elé kerül, aztán pedig arra ébredt, hogy rosszul van. A nyomozók szerint ez arra utal, hogy a fodrászfantom kloroformmal kábította el az áldozatát a fodrászkodás előtt. Érdekes módon, annak ellenére, hogy az eset előtt csak kislányoktól lopott hajtincseket, itt a lányok frizurája érintetlen maradt. Lábnyomokat újra találtak, de ez sem volt elég arra, hogy azonosítsák az elkövetőt.

Erőszakossá vált a fodrászfantom

A kisváros lakói akkor vesztették el végleg a türelmüket, mikor már nem érte be azzal az elkövető, hogy tincseket lopott az áldozatoktól, hanem elkezdett erőszakos lenni. Nem mintha az eddigi ablakfeltörések és hajlopások olyan békés cselekmények lettek volna, de Heidelbergékhez már úgy tört be, hogy egy vascsővel arcon ütötte az áldozatokat. Ez már a rendőröknek is elég volt ahhoz, hogy kissé komolyabban vegyék az ügyet. Kutyákkal követték vissza a támadó nyomát, és a közeli erdőben találtak is egy véres kesztyűt, de ennél tovább nem jutottak a megfejtéshez. Úgy gondolták, hogy az elkövető biztosan az erdőben elrejtett egy biciklit, és azon menekült tovább.

A következő két hónapban rettegtek a város lakói, pedig nem érkezett hír újabb támadásról. Aztán a semmiből bejelentette a rendőrség, hogy van egy gyanúsítottjuk: az 57 éves kémikus, William Dolan. A férfinek volt egy jogi vitája Heidelbergékkel, és az otthonától nem messze emberi hajat is találtak. Később az FBI-nak sikerült azonosítani, hogy néhány hajszál Carol Peattie-től származott. A rendőrök szerint a kép összeállt, Dolan bosszúból támadt brutálisan a Heidelberg családra, hogy ezzel álljon bosszút.

Sikeres nyomozás vagy koncepciós per?

Dolant nagyon gyorsan elítélték gyilkossági kísérlet miatt, és a bíróságon 10 év börtönbüntetést szabtak ki rá, annak ellenére, hogy a férfi végig ártatlannak vallotta magát, és közvetlenül semmi sem kötötte sem a támadáshoz, sem a rejtélyes hajrablásokhoz – igaz, utóbbiak miatt nem is emeltek ellene vádat. A férfi ráadásul nem rejtette véka alá, hogy szimpatizál a németek eszméivel, ez még inkább meggyőzött mindenkit arról, hogy aki náci eszméket vall, az akár kislányok hajtincseit is lopkodhatja, úgyhogy

Hat évvel később Fielding Wright, Mississippi kormányzója vette elő az ügyét, és hazugságvizsgálatot rendelt el, amin Dolan sikeresen átment, így 1951-ben szabadulhatott. Sokak szerint valószínűleg semmi köze nem volt a valódi fodrászfantomhoz. A rendőrség kétségbeesetten szeretett volna eredményeket és legfőképpen egy gyanúsítottat felmutatni, miközben a lakosság pánikolt. Egyszerű lehetett akárkinek Dolanra terelni a gyanút, elég volt csak egy kis hajat szétszórni a háza mögött. Sokan tudták, hogy összetűzése volt a Heidelbergékkel, ahogy náciszimpátiája is ellene szólt, ezért eleve nem volt túl népszerű.

A kisváros lakóit azóta is foglalkoztatja, hogy mégis Dolan lehetett-e az igazi fodrászfantom, és az ügy azóta is időről időre újra előkerül,  az azonban biztos, hogy a rejtélyes hajlopások abbamaradtak, és azóta se derült ki róluk semmi több.