Egy olyan korban, amikor lényegében mindent el lehet lopni a bankkártyaadatoktól a teljes identitásunkig, nehéz elképzelni, hogy egykor az emberek teljes mértékben hittek abban, hogy a biztonságba helyezett dolgaik tényleg biztonságban is vannak. A 18. és a 19. század fordulóján azonban mégis pontosan ez volt a helyzet. A kor széfjeit nyilván el lehetett lopni egészben, szét is lehetett verni őket, ám a rajtuk található lakatokat évtizedekig sérthetetlennek hitték az emberek. 

Angliában ekkoriban egyre népszerűbbé vált az elképzelés, hogy egy minőségi lakat majdnem olyan hasznos, mint egy fegyveres őr, a legnagyobb presztízsű lakatok kulcsa pedig akkora státuszszimbólum volt, hogy sokan nyakékként hordták őket.

Alfred C. Hobbs 1812-ben született Bostonban, élete során pedig üvegvágással és kilincstervezéssel is foglalkozott, mielőtt 28 évesen a lakatoknál kötött ki. A férfi a Day & Newell nevű cégnél kezdett el dolgozni, ami a menő londoni lakatosokhoz hasonlóan azzal adta el a lakatjait, hogy az ügynökei nyilvánosan bemutatták, mennyire silányak a versenytársak termékei. Hobbs munkája így jellemzően abból állt, hogy bankigazgatók szemei előtt nyitogatta ki az általuk biztonságosnak hitt lakatokat, aztán gyorsan rájuk sózta a Day & Newell sokkal biztonságosabb lakatjait.

A férfi a jelek szerint elég jó is volt ebben, ugyanis a cég 1851-ben nem kisebb feladattal küldte el őt Londonba, mint hogy törje fel Anglia két legmenőbb lakatját, a Chubbot és a Bramah-t, amik feltörésével rengetegen próbálkoztak már, addig azonban ez senkinek nem sikerült. Így aztán érthető módon mindenki eléggé meglepődött, amikor Hobbs beállított a történelem első világkiállítására, és bejelentette, hogy a Chubb-lakat csak egy játékszer az ő lakatjaihoz képest. Ezzel sikerült is felhívnia magára a figyelmet, és nem is vallott kudarcot:

• előbb a sajtó számos képviselője előtt 25 perc alatt feltörte az addig tökéletesen biztonságosnak hitt lakatot,
• aztán egy döntőbíróság előtt potom hét perc alatt meg is ismételte a mutatványt.

Hobbs ezzel rögtön a lakatosok Houdinije lett, a hirtelen jött hírnevét pedig ki is használta, és bejelentette, hogy a következő célpontja a talán még nagyobb becsben tartott Bramah lesz. Ezt a lakatot 1784-ben mutatta be az alkotója, Joseph Bramah, a szerkezet pedig annyira jól sikerült, hogy a paraszti családból származó férfi hamar a lakatosok élvonalában találta magát. Mivel akkoriban minden lakatos nyilvános kihívásokkal próbálta bebizonyítani, hogy az ő lakatja a legjobb, Bramah is kitett egyet a sajátjából a műhelye ablakába, és busás pénzjutalmat ajánlott fel annak, aki ki tudja nyitni. A dologgal sokan próbálkoztak, de mindenki kudarcot vallott, így Bramah abban a tudatban halt meg 1814-ben, hogy a lakatja örökké a kirakatban pihen majd.

A lakat azonban az örökkévalóság helyett végül 67 évig húzta: Hobbs 1851 júniusában nekifeszült a zárnak, és 51 órányi munka után végül sikerült is feltörnie, ráadásul úgy, hogy a folyamat során a kulcslyuk nem rongálódott meg, és a lakat is nyitható maradt. A lakatosműhely szakemberei hiába keseregtek, hogy a férfi megrongálta a lakat belsejét, a Bramah renoméja komoly pofont kapott. Az emberek aggodalmát az sem igazán csillapította, hogy az angol sajtó és a műhely is rámutatott arra, hogy Hobbsnak még kedvező feltételek mellett is rengeteg időre volt szüksége a lakat kinyitásához, amit ettől még normális körülmények között aligha tudna feltörni bárki.

A tömeghisztériából természetesen Hobbs jött ki jól, aki Anglia két legmenőbb lakatjának legyűrésével többek közt azt is elérte, hogy az ország központi bankja, a Bank of England is amerikai lakatokra váltott. A férfiből egy csapásra igazi hős lett, így ott is hagyta a Day & Newellt, és saját műhellyel vetette bele magát a brit lakatversenybe. Az időszakot amúgy a Chubb és a Bramah is átvészelték, mindkét cég létezik még ma is.

(A Mental Floss cikke alapján.)