Guðlaugur Friðþórsson 1984-ben, 23 évesen halász kollégáival kihajózott az Izland melletti Vestmannaeyjar szigetcsoporttól kicsit keletre a nyílt óceánra. Este 10 körül a hálójuk megakadt valamiben, és a hajó olyan gyorsan felborult, hogy a legénységnek esélye se volt vészjelzést küldeni. Az öt halászból kettő azonnal a vízbe fúlt, Friðþórsson és két társa viszont fel tudott kapaszkodni a felfordult hajóra.

  Rövid tanakodás után a három férfi az úszás mellett döntött, de csak Friðþórsson érte el a partot – két társa valószínűleg nem tudta leküzdeni a hideg vízzel járó sokkot, vizet nyeltek és megfulladtak. A közel két méteres, akkoriban nagyjából 125 kilós Friðþórsson hat óra úszás után eljutott a partig, de tovább kellett úsznia, mert túl meredek volt a sziklafal. Amikor ki tudott mászni a vízből, elsétált egy farmig, ahol áttörte az itatón képződött jégpáncélt, és ivott egy kis vizet. Ezután mezítláb tovább gyalogolt annak ellenére, hogy a hó éles szikladarabokat rejtett, amik szanaszét vágták a talpát.

Az úszás után a ruhája csurom víz volt, és a -2 fokban (ami a szél miatt még hidegebbnek érződött) hozzáfagyott a testéhez. Reggel hétkor elért egy faluba, és bekopogott az első ajtón. Amikor kórházba szállították, csak a vágások és kiszáradás miatt kezelték, a testén nyoma sem volt hipotermiának.

Túlélési kisokos

Na de konkrétan mit is csinált jól? Először is kimászott a vízből, hogy átgondolja a helyzetet. Ezután visszaugrott a vízbe, és úszni kezdett. Ez azért volt hasznos, mert a sós víz nehezebben fagy be, és ugyan elég hideg volt, még mindig melegebb, mint a levegő. Ezen kívül az úszással hőt termelt, így melegebben tartotta magát. Ezt a hétköznapi életben is könnyű megfigyelni: elég kimenni a Margitszigetre a legnagyobb hidegben, azt fogjuk látni, hogy meglepő koncentrációban fordulnak elő a rövidnadrágos-pólós, 130 éves futók. A legkomolyabb edzés olyan, mintha egy 2 kW-os hősugárzót üzemeltetnénk.

Mikor a halászok visszaugrottak a vízbe,  Friðþórsson képes volt megőrizni a hidegvérét, nem engedett a sokknak. Kontrollálni tudta a légzését, nem nyelt vizet, és el tudott úszni a partig. Hihetetlen lélekjelenlétre utal, hogy mikor több óra – 5 fokos vízben való – úszás után földet ért, fel tudta mérni a helyzetet: a szilafal túl meredek, nincs értelme nekiállni megmászni. Ahelyett, hogy a fagyban esélytelenül próbálkozott, vagy leült volna, visszament a vízbe, így életben maradt.

Mikor újra partot ért, elkezdett sétálni. Ekkor két dolog történt: elkezdett a párolgás miatt csökkenni a testhőmérséklete. Valószínűleg azért nem fagyott meg, mert tovább mozgott. Ha 4 fokon megszárad az ember (azaz az összes víz elpárolog a ruhából), sokat zuhan a testhőmérséklete. Ilyenkor a legjobb száraz, meleg ruhát magunkra venni, de ha erre nincs lehetőség, egy nagy műanyagzsákot kell magunkra húzni, amivel csak fél fokkal leszünk hűvösebbek.

Ha a sokat emlegetett testhőmérséklet 35 fok alá esik, hipotermia állhat be: a testünk próbálja az agyunkat és a többi fontos szervünket melegen tartani, ezért feláldozza a kevésbé fontos részeinket. Az erek beszűkülnek, hogy csökkenjen a véráramlás a nem létfontosságú területekre. Az emberi szövet -0,5 foknál kezd el megfagyni, ami azzal jár, hogy a sejtfalak megrepednek, és nekrózis, azaz sejthalál áll be. A végtagok kezdenek el először elfagyni, elfeketednek, végül letörnek.

Annak ellenére, hogy a test elsősorban az agyat igyekszik melegen tartani, extrém hidegben fura dolgokat csinál az ember.  Egy kutatás során 2-3 fokos vízbe lökték a kísérleti alanyokat, és három percig ott tartották őket, hogy túl legyenek az első sokkon. Ugyan az alanyok rövidtávú memóriája romlott, de sokkal éberebbek lettek, javult a figyelmük. Egy másik hasonló kutatás során nem találtak romlást a kognitív képességekben.

Néhány embert, aki megfagyott, vagy részlegesen, vagy teljesen levetkőzve találtak meg. Ezt az úgynevezett paradoxikus vetkőzés, amikor az ember már annyira lehűlt, hogy úgy érzi, melege van, és nekiáll vetkőzni. A legtöbb ilyen ember alkoholt is ivott, ami rontja a testhő-szabályozásunkat. Mások bujkálnak, mielőtt halálra fagynak, néhány embert szekrények mögött, ágyak alatt találtak meg.

Az ember három barátja

Ha valaki extrém hideg helyen találja magát, három dologgal védekezhet. Fontossági sorrendben:

1. Első a ruha, a meleg öltözék,  valamint a melegen tartó eszközök;
2. Második a menedék;
3. Meglepő módon csak harmadik a tűz.

Ez azért van, mert nem biztos, hogy sikerül tüzet rakni, viszont rengeteg energiába kerül. Ha a szállás megvan, az stabilan véd az elemektől, és abban már lehet tűzzel próbálkozni. Ha tudjuk, hogy jön a segítség, akkor lyukat kell ásni a hóba, és abban elbújni. Ha SOS-t rajzolnánk a hóba, vagy raknánk ki kövekből - ne tegyük. Sokkal jobban járunk egy nagy X-szel. Az SOS azért nem jó, mert kerek betűkből áll, és a természet a levegőből nézve igen gömbölyded: patakok, dombok, tavak.

Ha még nem vettek észre, de van esélye, hogy kiszúrjon egy repülő vagy egy helikopter, három dolgot tehetünk. Napközben tükörrel (például egy visszapillantóval) fényjelelhetünk. Ha éjjel van, vagy sötét erdőben vagyunk, érdemes friss gallyakból, levelekből tüzet rakni, mert az fehér füsttel ég; míg havas területen égessünk gumit és műanyagot, mert azoknak fekete a füstje.

Fontos az ivás

Friðþórsson következő jó húzása a farmon volt, amikor egyből ivott, amint lehetősége volt rá. Ahogy lihegünk, sok folyadékot veszítünk, és mivel a fagyos levegő száraz, nem is pótoljuk szinte egyáltalán. A hideg mindent megtesz. hogy áldozatául essünk, még a szomjúságérzetünket is elnyomja. Azzal, hogy ivott az itatóból, felfrissítette a dehidratált szervezetét.

Ez a sok jó döntés azzal járt, hogy relatíve épségben visszajutott a civilizációba, és ellátták a sérüléseit. Történetét a BBC írásán kívül egy 2012-es filmben dolgozták fel, a hajótörős ruháit a Eldheimar Múzeumban állították ki.

(Borítókép: Vestmann-szigetek / Shutterstock)