Sokaknak ismerős lehet az érzés, ami akkor bizserget miket, mikor valami sokadjára se sikerül. Ez előfordulhat rulettezés közben, kő-papír-ollózáskor, de akár tőzsdézésnél is. Amikor a huszonhatodik fej után már tutibiztosan írásra tippelünk, vagy amikor a kapus sokadjára is a rossz irányba vetődik tizenegyesnél (hisz most már egészen biztos, hogy oda rúgja az ellenfél, ha már ennyiszer nem).

Olaszországot 2003-tól 2005-ig teljesen magával ragadta ez (az egyébként logikailag teljesen alaptalan) optimizmus, az úgynevezett szerencsejátékosok téveszméje. Ironikus módon csak a szerencsén múlott, hogy nem történt még nagyobb baj.

Mindenért az 53-as szám volt a felelős, ami több mint 180 hétig nem jött ki a velencei lottóhúzásokon. Olaszországban 10 regionális sorsolást tartanak, ezért van szó velencei sorsolásról. A játékosoknak 5-10 számot kell megjelölniük 1 és 90 között, és azokra több különböző módon fogadhatnak. Ettől egy idő után a mágikus szerencseszámmá vált sokak fejében, akik hétről hétre egyre nagyobb összegeket raktak fel az 53-as számra - hiszen ha olyan sokáig nem jött össze, akkor szinte törvényszerű, hogy a jövő héten már kihúzzák, nem?

Lehet hinni az univerzum erejében, de ettől még a lottósorsolás teljesen véletlenszerű, nem dolgoznak magasabb szintű törvények a háttérben. Ezt sok olasz nem hitte el, így többen is felrakták minden megtakarításukat a velencei sorsolás 53-as számára. Miután az egyik héten újra nem húzták ki az 53-ast, egy nő, aki a családja minden pénzét elvesztette, kétségbeesésében besétált a tengerbe és vízbe fulladt. Egy férfi egy hasonlóan sikertelen sorsolás után lelőtte a fiát és a feleségét, majd önmagával is végzett. Mindezt azért, mert nem jött ki az 53-as szám, aminek egyesek már természetfeletti jelentőséget tulajdonítottak.

Odáig fajult a helyzet, hogy több miniszter is arra kérte a népet, hogy gondolják át kicsit jobban a szokásaikat, és egy érdekvédelmi szervezet arra kérte a kormányt, hogy ne hagyják, hogy az emberek még több pénzt tegyenek az 53-as számra.

Több mint 3,5 milliárd eurót (mai árfolyamon 4,4 milliárd eurót, vagyis több mint 1400 milliárd forintot) vertek el az olaszok az 53-as számra, de amikor végül 2005. február 9-én kihúzták a bűvös 53-ast, már az olasz állam nyögött: 600 millió eurónyi nyereményt kellett kifizetniük.

A szerencsejátékosok téveszméje nem új dolog, a pszichológusok régóta ismerik, és néha Monte Carlo-jelenségnek hívják. A név onnan ered, hogy egy monacói kaszinóban 1913-ban egymás után 26-szor állt meg a feketén a golyó (közben természetesen iszonyú pénzeket veszítettek az emberek a "na most már a pirosnak KELL jönnie" hozzáálláson).

Sokan hasonló hitben tőzsdéznek, és befektetők is gyakran abban a hitben hoznak döntéseket, hogy "óh, az árak úgyis kiegyenlítődnek majd". Amerikai bíróknál is megfigyelték a jelenséget. Amikor a bírók menedékjogról döntöttek, akár 5,5 százalékkal kisebb volt az esélye, hogy elfogadjanak egy kérelmet, ha előtte már kettőt elfogadtak (ez komoly zuhanás a 29 százalékos elfogadási arányhoz képest). Így működik a bankárok agya is: ha kettő vagy több hitelkérelmet elfogadtak, 8 százalékkal kisebb volt az esélye, hogy a következőt is elfogadják, mert tudat alatt valamiféle egyensúlyra törekednek.

A helyzet az, hogy néha előfordulnak véletlen sorozatok, ezért bujkálhatott az 53-as szám is a velencei lottósorsolásokkor.

(Borítókép: Franco Origlia / Getty Images)