Sokan tudják Benjamin Franklinről, hogy amellett, hogy ő az Egyesült Államok egyik alapító atyája, tudós, sőt polihisztor volt. Szinte minden tudományágban aktív volt (a 18. században egyébként sem specializálódtak annyira a kutatók, mint manapság), és számos találmánya is maradandónak bizonyult, például a villámhárító.

Ugyanakkor politikus és közíró is volt, aki sosem mulasztott el egy alkalmat sem, amikor a neki nem tetsző társadalmi folyamatokat kellett kritizálnia vagy kigúnyolnia. Így tett akkor is, amikor a brüsszeli Királyi Akadémia felhívást tett közzé 1781-ben, amelyben tudományos dolgozatokat várt a kor nagy természettudósaitól. Franklin ebben az időben Párizsban élt, az Egyesült Államok franciaországi nagyköveteként.

Franklin pedig a bélgázok problémakörét tartotta a legérdemesebbnek a tüzetesebb elemzésre.

Vannak, akiknek már nincsenek kérdéseik, és vannak, akik az Indexet olvassák! Támogasd te is a független újságírást, hogy ebben a nehéz helyzetben is tovább dolgozhassunk! Kattints ide!

Így született a többféle néven is ismertté vált esszé. Az eredeti címe Levél a Királyi Akadémiának a szellentésről volt, de hivatkoznak rá A Szellentési Királyi Akadémiának címmel vagy egyszerűen így:

A témaválasztás mögött Frankin azon véleménye húzódik, hogy korának tudományos vizsgálatai eltávolodtak az emberek mindennapi problémáitól (ismerős vélemény?). Ezért írta meg a többé-kevésbé szatirikus tanulmányt, amelyben ettől függetlenül egy tudós precizitásával elemzi a témakört, és kijelöli a további kutatások szükséges irányait.

A tanulmányban így érvel:

Általánosan ismert, hogy amikor a megszokott ételeket fogyasztjuk, nagy mennyiségű gáz termelődik az emberi teremtmények bélrendszerében. Amikor lehetővé tesszük, hogy ez a levegő elszökjön, és összekeveredjen az atmoszférával, az általában rosszallást vált ki a társaságunkból, a szelet kísérő kellemetlen szag miatt. A jól nevelt emberek éppen ezért, hogy elkerüljék az előbb említett rosszallást, akaratlagosan elfojtják a természet erőfeszítéseit a szél kieresztésére vonatkozóan.

A tanulmány további részében részletesen elemzi, hogy a különféle ételek jobb vagy éppen rosszabb szagot kölcsönöznek a szellentésnek. Szükségesnek tartja a bélgázok tudományos vizsgálatát, illetve azt, hogy a tudósok fejlesszenek ki egy készítményt, amelyet az ételekhez keverve jobbá teszik a szellentés szagát. Sőt, nem is egyszerűen kevéssé büdössé. Franklin szerint a cél az, hogy a szellentés

A tanulmányt (amely itt olvasható) végül Franklin nem küldte el az Akadémiának, viszont a vele levelezőkapcsolatban álló más tudósoknak több példányban postázta. Az írást egy szóviccel zárja. Érvelése szerint a legnagyobb tudósok és gondolkodók, például Arisztotelész, Newton és Descartes felfedezései, ha a praktikum oldaláról közelítjük őket

ritkán érnek akár "szellentésnyit" (fart-hing) is.