Valószínűleg senkivel nem közlök drámaian újszerű információt, ha azt mondom, amikor az ember egy hosszú nap végén leveszi a cipőjét és a zokniját, nos, nem feltétlenül egy alpesi hegycsúcs kristálytiszta friss levegője fogja megcsapni az orrát. A láb büdösödik, na, ne finomkodjunk. De elgondolkodott már azon, hogy az összes testrésze közül miért éppen a lába büdösödik? És hogy miért tett velünk ilyen csúfságot az evolúció, mi ennek az értelme?

Nem? Még jó, hogy itt vagyunk.

Az egész problémáról a verejtékmirigyek tehetnek. Ebből a testünkön ízlésesen szétszórva kb. 2-3 millió darab van, és elég fontos funkcióik vannak, a legfontosabb talán az, hogy a testünk hőháztartását igazgatják, konkrétan a hűtésért felelősek. Az izzadással ugye folyadék kerül a bőr felszínére, ami elpárolog - azt pedig fizikaóráról tudjuk, hogy a párolgás folyamata hőelvonással jár. Nem meglepő módon a verejtékmirigyeink a lábunkon, pontosabban a talpunkon helyezkednek el a legsűrűbben, talpanként úgy negyedmillió van belőlük (a legritkábban pedig a hátunkon vannak), és napi szinten kb. Két és fél deci izzadságot termelnek. Tehát a verejték büdös, a talpunk meg sokat izzad, kérdés kipipálva, ugye?

Nem, a helyzet ennél kicsit bonyolultabb.

Verejtékmirigyből alapvetően kétfajta van, az apokrin és az ekkrin mirigy. Az apokrin mirigyek bizonyos típusú szőrtüszőkhöz kapcsolódnak, a legtöbb a hónaljban, és a nemi szervek környékén. A nemi hormonok termelődésének hatására aktiválódnak kamaszkorban, és nem hőhatásra indul be a működésük, hanem érzelmi alapon, stresszhatásra (ha tehát izgulunk például egy vizsga előtt, és csatakosra izzadjuk az ingünket hónaljtájékon, az emiatt van). Az itt termelt verejtékben mindenféle feromonok, fehérjék, szénhirdátok, zsír, és szerves vegyületek vannak. Ez alapvetően szagtalan folyadék, azonban amikor a mirigyek környékén élő baktériumok lebontják, az már kellemetlen szagú gázok képződésével jár.

Na, a talpunkon ilyen típusú verejtékmirigy nincs, ott ekkrin mirigyek dolgoznak, amik viszont hőhatásra kapcsolnak be, és a már említett hűtőhatást biztosítják. Az ilyen mirigyekben kiválasztott izzadságban csak víz és némi só van, más anyag csak elhanyagolható mennyiségben. A lábunkon is élnek bőven baktériumok, de azok rá se hederítenek a verejtékben található anyagokra, egyszerűen csak szeretnek sós, meleg és nedves környezetben élni. Az itteni baktériumflóra elsősorban elhalt hámsejtekkel táplálkozik, és azok lebontása során termel különféle anyagokat, amelyek kénesek, ammónia-jellegűek, vagy egyszerűen sajtszagúak (az elnevezés és a hasonlóság nem véletlen, a lábszag egyik jellegzetes alkotóelemét ugyanaz a Brevibacterium linens mikroba termeli, ami a büdös sajtok érlelési folymataiban is dolgozik, és azoknak a szagában is meghatározó).

Tehát a megoldás: a talpunkon sok a verejtékmirigy - ez olyan környezetet teremt, ahol előszeretettel tenyészik, sőt burjánzik a jellegzetes baktériumflóra - és ők termelik a bűzt. A hónaljszagot más bacik termelik, más anyagokból áll, ezért másképpen büdös.