Ma elképzelhetetlen az élet vécépapír nélkül, mindenki biztosra veszi, hogy kéznél van, és kétségbeesik, ha mégsem. Sokatmondó, hogy a koronavírus miatti pánikhangulatban vásárlók az alapvető élelmiszerek mellé nem villanykörtéket vagy elemeket vettek nagy mennyiségben, hanem pihepuha, több rétegű vécépapírt. Jó sokat. Pedig a vécépapír nem egykorú az emberiséggel, vagyis egészen biztos vannak más megoldások is a kiváltására az újságon kívül.

Abban megegyezhetünk, hogy az anyagcsere az élet rendje, és az sem a modern ember luxusa, hogy kellemetlenségekhez vezet, ha nem megfelelő az ezzel kapcsolatos higiéniája. Minden kultúrának meg volt a maga módszere arra, hogy tartsa magát tisztán, az ókori rómaiak kissé kifinomultabbak voltak ebben a kérdésben mint a görögök, de a lényeg ugyanaz: volt megoldásuk a vécépapír nélküli életre. Persze nem biztos, hogy ezeket most is örömmel követné bárki.

Amikor éppen nem volt használatban, erősen sós tengervízben állt egy edényben. Ugyanez volt a helyzet a nyilvános mosdók esetén is, igaz ott eleve nem is voltak falak, a mosdó is koedukált volt, így minden szempontból közösségi élményt jelentett a használóinak.

Csak a bölcseletekkel ne!

Kínában a Szung-dinasztia idejére teszik, amikor az uralkodó először kért egy nagyjából 60*90 centis papírlapot a vécébe, előtte a feljegyzések szerint minden kezük ügyébe kerülő papírterméket felhasználtak erre a célra. Már 589-ből vannak olyan feljegyzések, amik arról szólnak, hogy lehetőleg Konfuciusz bölcselteit tartalmazó papírokat ne használják ilyen célokra. 851-ben pedig egy arab utazó csodálkozott rá, hogy a kínaiak a szükségleteik elvégzése után nem mosakodnak, csak egy papírral törölnek. A 14. században már nagyüzemben gyártották Kínában a vécépapírt, az uralkodó pedig kifejezetten puha, parfümmel átitatott papírt rendelt erre a célra.

Ehhez képest a világ más pontjain még jóval később is kevésbé kifinomult módszerekhez nyúltak. A gazdagok gyapjút, kendert vagy különböző textíliákat használtak, a szegényebbek meg elmentek a folyóhoz, és megmosták az alfelüket. Akinek erre nem volt lehetősége, az levelet, papírt, füvet, gyümölcsök héját vagy bármi keze ügyébe kerülő dolgot használt tisztálkodásra.

Amerikában az első brit telepesek megtalálták maguknak a célra a kukoricacsövet, később persze rájöttek, hogy ennél kellemesebb mindenféle papírárut használni, vagy akár falevelet.

Az újságok mindent megváltoztattak

Meglepő módon a nyomtatott sajtó elterjedése hozott forradalmat, nem csak az információáramlásban, de a vécéhasználatban is. Sokak szerint ekkor terjedt el az is, hogy a naptárok és kalendáriumok sarkát kilyukasztották, hogy egyszerűbb legyen felakasztani egy szögre, majd letépni belőle megfelelő a mennyiségű lapot, és alternatív módon felhasználni.

Angliában Sir John Harington költő találta fel az öblítős vécét 1596-ban, aminek a hírére keresztanyja, I. Erzsébet királynő is ellátogatott hozzá, majd be is szereltetett magának egyet a palotába. Harington a költeményei miatt egyébként kiesett az udvari pixisből, viszont a vécé miatt I. Erzsébet megbocsátott neki. Annak ellenére, hogy ezek után mindenki öblítős vécét akart, a vécépapír nagyüzemi gyártása csak 1857-ben indult el.

Nagy szó a szálkamentes papír

A korai papírok reklámjai között fel lehet fedezni olyat, ami azzal akar kitűnni, hogy az ő papírjai szálkamentesek - vagyis ez akkoriban meglehetősen kellemetlen problémát jelenthetett a versenytársak termékeinél. Hogy ez mennyire bejött, azt az is bizonyítja, hogy a hirdető cég, a Quilted Northern a mai napig jelentős név a szakmában.

A nedves vécépapír is az élet része, pedig az első ilyen terméket csak az 1990-es években dobta piacra Angliában az Andrex nevű cég, ami azzal hirdette a terméket, hogy jobban tisztít ürítés után, vagy a nőknek menstruáció során lehet hasznos. Bár úgy hirdették, hogy le lehet öblíteni, olyan dugulásokat okozott, hogy több önkormányzat is kampányba kezdett, amiben arra kérték az embereket, hogy ne dobják a vécébe, mert nem győzi a csatornarendszer. 

Alternatív megoldások a mai napig vannak. Nem állítjuk, hogy az indiaiak "bal kéz és vödör" megoldását kellene követni ha átmenetileg kifogy a kedvenc szuperpuha balzsamos papírunk otthon, de a bidé a most már a modern japán vécék elengedhetetlen kelléke, a működési mechanizmusa könnyen átültethető a mindennapokba, igaz kicsit több előkészületet és hosszabb időt igényel. De legrosszabb esetben a zuhany is megoldást jelenthet - és közben lehet irigykedni a legendás japán szupervécékre, beépített zuhannyal és szárítóval.

Vannak, akiknek már nincsenek kérdéseik,
És vannak, akik az Indexet olvassák!
Támogasd te is a független újságírást, hogy ebben a nehéz helyzetben is tovább dolgozhassunk! Kattints ide!