Lassan itt a Valentin-nap (a cikk írásakor már csak 318-at kellett aludni). Sőt, anyák napja is közeleg (33 nap), úgyhogy mi lenne aktuálisabb téma, amiről ma tanulhatunk, mint a virágok? Az első számú kérdés tálcán kínálja magát a virágokkal kapcsolatban: miért illatosak? Alapvetően pont ugyanazért árasztanak vonzó illatot, amiért a legtöbb férfi megveszi őket:

Na jó, annyit engedjünk azért meg nekik, hogy a virágok esetében ez tényleg csak a szaporodást szolgálja, nem a szórakozást. A jellegzetes illatukat olyan alacsony molekulatömegű vegyületeknek köszönhetik, amik keverékével magukhoz csalogatják a beporzó rovarokat.

Ezek a vegyületek nem minden virág illatában ugyanolyan arányban vannak meg, ezért nem is létezik két, pontosan ugyanolyan illatú virág (bár ez nekünk nem feltétlenül tűnik fel). Ez azért van, mert a virágnak se mindegy, mit csalogat magához, kinek adja a pollenjét és nektárját. A méheket és legyeket váró virágok illata leggyakrabban édeskés, míg azok a virágok, amiket valamilyen bogár poroz be inkább fűszeres, gyümölcsös illatúak.

A rózsa illata például leginkább a virágról elnevezett rózsa-oxid egyik izomerének köszönhető. A mi orrunknak is könnyen feltűnik, még akkor is, ha 1 milliárd részecskében átlagosan csak 5 darab van ebből az izomerből. A rózsa illatához kisebb mértékben több másik vegyület is hozzájárul, mint például a béta-damascenon és a béta-ionon.

Az ibolya illatának összetevői simán átverik az orrunkat. Az illatreceptoraink könnyen hozzászoknak egy adott szaghoz (például ha valaki szippantósként dolgozik, annak egy idő után már nem tűnik fel a buké). Az ibolya nem hajlandó ilyen könnyen feladni, és az illatának iononjai rávetik magukat a receptorainkra, gyakorlatilag rövidzárlatot okozva. Amikor a rendszer újraindul, az ibolya illatát új szagnak fogja érzékelni. Ez nekünk úgy tűnhet fel, hogy észrevesszük az ibolya illatát, ami egy rövid időre eltűnik, majd visszatér.

A beporzó rovarok nagyon hatékonyan különböztetik meg az egyes illatokat. Bármilyen komplex is az aroma kémiai összetétele, még az egyes virágszálak között is különbséget tudnak tenni, nem csak a virág fajtáját tudják meghatározni illat alapján. Így történhet az, hogy rokon virágfajok egészen más illatfelhőt eregetnek, ha más jellegű beporzóra van szükségük.

Ezzel mindenki jól jár. A beporzó kap egy megbízható táplálékforrást, és a virág szaporodási igényei is kielégülnek.

A frissen kinyílt, fiatal virágok még nem hívogatják túl aktívan a beporzókat, azt inkább az idősebbekre hagyják. Ha egy egyed készen áll a beporzásra, akkor maximalizálja az illat-kibocsátását, hogy minél vonzóbb legyen a beporzók számára. Azok a virágok, amik ezt nappal teszik, leginkább a méheket és pillangókat várják, míg az este illatozókat a molyok és a denevérek látogatják.

Ha egy virág kellőképp be lett porozva, mind arányaiban, mind minőségében megváltozik az illatának kémiai összeállítása, hogy kevésbé legyen vonzó, és így a még beporozatlan virágok felé tereli a beporzókat. Tehát a növények folyton csak egy dolgot akarnak elérni az illatukkal, így szagolgassuk őket.