Az utolsó szovjet pártfőtitkár megítélése nem mondható ellentmondásosnak Oroszországban, hiszen szinte egyöntetűen negatívan vélekednek róla az emberek. Az ember, természetéből fakadóan, csak a szépre emlékezik, és az orosz állami propagandagépezet is szorgosan munkálkodik azon, hogy az elmúlt évtizedekben megszelídüljön a Szovjetunió emléke.

Így a közvélemény azok ellen fordult, akikben a Szovjetunió összeomlásának okát látták - legfőképpen Mihail Gorbacsov ellen. Emiatt a volt főtitkárt a kilencvenes években nem vetette fel a pénz. Bár egyszer-kétszer próbált visszatérni a politikába, alapvetően a partvonalra szorult, és így a bevételei sem voltak kiugrók.

Ezért hiszik sokan azt, hogy még egy vodkához is eladta a nevét - hiszen a Wodka Gorbatschow Németországban még ma is vezető márkának számít. Ez azonban csak véletlen névazonosság, hiszen az ital a cégalapítóról, Leo Leontovics Gorbacsovról kapta a nevét, aki a nagy októberi szocialista forradalom idején menekült el Szentpétervárról, és 1921-ben alapított Berlinben szeszfőzdét.

Ugyanakkor az exfőtitkár nyugaton még mindig ismert és népszerű figurának számított, akivel akár termékeket is el lehetett adni. Ennek ellenére is szürreálisan hat, hogy 1997-ben beleegyezett, hogy egy Pizza Hut-reklámban szerepeljen, amelynek fő gegje, hogy az oroszok kizárólag abban képesek megegyezni Gorbacsov örökségét illetően, hogy ő volt az, aki elhozta a volt Szovjetunióba a pizzázó gyorsétteremláncot.

Valószínűleg Gorbacsov azóta már párszor megbánhatta ezt a haknit (ha még foglalkozik ilyesmivel), hiszen a vele foglalkozó cikkek ritkán hagyják ki ezt a magas labdát, illetve a hírességek legszánalmasabb reklámszerepléseit gyűjtő cikkeknek is kihagyhatatlan ékköve. A reklám elkészültének története azonban sokkal érdekesebb annál, mint a hajdan hatalmas emberek lecsúszásán kárörvendő közönség gondolná.

A kilencvenes évek kész politikai hullámvasútként zajlottak Oroszországban. Gorbacsov és az őt a puccs idején “megmentő” Jelcin kezdetben kerülték a közvetlen konfrontációt, de csakhamar kiásták a csatabárdot. Az elnök sikkasztás vádjával nyomoztatni kezdett Gorbacsov alapítványai után, ami miatt a volt pártfőtitkár még élesebben bírálta utódját, de egyúttal a pénzügyi forrásai is kimerültek. Bár Gorbacsov a rendszerváltás után már nem tudott igazán számottevő szerepet játszani az orosz politikában, az 1996-os választáson azért még elindult, és csúfosan leszerepelt.

A választás után Jelcin már nem zargatta Gorbacsov érdekeltségeit (bár a vodkaváltozatával valószínűleg szorosabb kapcsolatot tartott fenn, ahogy az az emlékezetes Fehér házi pityókás produkciója során a napnál is világosabbá vált az egész világ számára). Ez azonban a volt főtitkár anyagi helyzetén mit sem javított. 1991-ben 4000 rubeles nyugdíjat szavaztak meg a volt szocialista köztársaságok vezetőinek, csakhogy ezt nem növelték az inflációval - márpedig az infláció a rendszerváltás után csúnyán elszabadult. Így 1994-re

Pedig Gorbacsovnak jelentős költségei voltak. A saját, illetve családja életvitelének fenntartása mellett tovább akarta működtetni az alapítványát, és sok olyan projektet tervezett, amellyel a saját szája íze szerinti örökséget hagyott volna magáról a történelmi köztudatban. A legnagyobb bevételét a pénzért tartott külföldi beszédek, illetve Ted Turner sajtómágnás adományai jelentették. Vagyis egész egyszerűen pénzre volt szüksége. Egy francia interjúban így fogalmazott, amikor a reklámról kérdezték:

Be kellett fejeznem az épület felépítését. De a munkások lassan otthagytak magamra. Fizetnem kellett őket.

Itt jött a képbe a Pizza Hut. A gyorsétteremlánc a Szovjetunió utolsó perceiben nyitotta - a McDonald's-szal szinte egy időben - az első moszkvai éttermét a Vörös téren. A kilencvenes évek második felében a lánc anyacége, a PepsiCo új reklámarcot keresett a pizzázónak, és a Vörös téren lévő üzlet remek helyszínnek tűnt. Ezzel egy időben Gorbacsov köreiből olyan jelzések kezdtek érkezni a nagy reklámcégek felé, hogy a volt elnök hajlandó lenne hirdetésben szerepelni, ha megfelelő ajánlatot kapna.

Az alkudozás a Pizza Hut és Gorbacsov között hónapokig folyt. Ennek egyrészt taktikai okai voltak, a pártfőtitkár képviselői igyekeztek felsrófolni az árat, másrészről Raisza Gorbacsova, az utolsó szovjet first lady aggodalmaskodott azon, hogy egy ilyen megbízás hogyan fog hatni az egyébként sem rózsás reputációjukra.

Végül persze megegyeztek, a honoráriumot azóta is titokban tartják. A reklámpiaci szakértők szerint azonban ez lehetett a legmagasabb ár, amit egyetlen, néhány másodperces reklámszereplésért kifizettek egy hírességnek (mai áron biztosan millió dolláros nagyságrendű). Gorbacsovnak azonban voltak feltételei. Egyrészt vétójogot követelt a forgatókönyv felett, másrészt visszautasította, hogy a szájával hozzáérjen a pizzához. Ez nagyon rosszul esett a Pizza Hutnak, mert a reklámjaik szereplői gyakorlatilag mindig esznek a pizzából. Gorbacsov azonban kategorikusan kijelentette, hogy

mint egy volt államfő, erre nem vagyok hajlandó.

A politikusok rendszerint irtóznak attól, hogy evés közben fényképezzék, filmezzék őket, mert nagyon előnytelenül tud kinézni az ember, miközben csámcsog valami szaftos falaton. A Pizza Hut mégis ragaszkodott ahhoz, hogy Gorbacsov valahogy részt vegyen a pizzaevésben. Végül arra a kompromisszumra jutottak, hogy Gorbacsov unokája, Anasztaszja is szerepelni fog, és ő eszi a pizzát, amikor a nagypapa elviszi a Pizza Hutba.

A filmezésre 1997 novemberében került sor. Az egész stáb Moszkvába utazott. Több napig készítették elő a felvételt, majd a tényleges filmezés két nap alatt meg is volt, első nap a külső, a második napon pedig a belső felvételeket rögzítették. Az egész költségvetése néhány millió dollárra rúgott akkori áron. Nem fukarkodtak a költségekkel, a külső filmezés idejére lezáratták a Vörös teret, a belső képeket a Kreml felső szintjein elhelyezett kamerákkal vették fel. Gorbacsov és az unokája mégsem a tényleges Pizza Hutba lépnek be, hanem egy ékszerüzletbe, amelyet a Pizza Hut logóival díszítettek fel.

Amikor Gorbacsov megérkezett a forgatásra a Vörös térre, a reklámcég producere azzal köszöntötte, hogy jelentős produkciónak lesznek részesei. A főtitkár erre csak annyit mondott, hogy

Én már sok egészen jelentős produkciónak voltam részese ezen a helyen.”

A második napon egy másik moszkvai Pizza Hutban vették fel a belső jeleneteket, a felvételek végén pedig az összes szereplő és stábtag - Gorbacsovot is beleértve - együtt ettek pizzát, már kamerán kívül. Éppen hálaadás napja volt (november negyedik csütörtöke), az amerikai filmeseknek valószínűleg ez volt életük legfelejthetetlenebb hálaadási vacsorája. 

És végül, íme a mű: