Az emberiség nagy kérdése: esőben futva vagy sétálva ázunk el kevésbé?
További Ma Is Tanultam Valamit cikkek
- A világ leghalálosabb kertjébe csak saját felelősségre és kísérővel lehet belépni
- 50 éves Lucy, a világ leghíresebb fosszilis popsztárja
- Jaj annak a férfinak, aki nem jól udvarol, megeszi a nő!
- Eljárt az idő a nyolc óra felett: négyórás az ideális munkanap
- A cikkcakkos tengerpartok az őrületbe kergetik a matematikusokat
2005-ben a Brainiac című népszerű brit ismeretterjesztő tévéműsorban Richard Hammond (Top Gear, The Grand Tour) azt állította, hogy ha sétálunk az esőben, kevésbé ázunk meg, mint ha futnánk. Ezt azzal indokolta, hogy sétálás közben inkább a vállunk és a fejünk lesz vizes, míg futás közben a mellkasunk is, hiszen "nekiszaladunk" a hulló esőcseppeknek.
Hogy ezt bebizonyítsa, összerakott egy elég életszerűtlen tudományos kísérletet, amiben két résztvevőt tetőtől talpig szivacsba öltöztetett, majd az egyik fel-alá rohangált, a másik pedig sétált, miközben vízpermettel locsolták őket. Ugyanakkor indultak, és ugyanakkor álltak meg, és a végeredmény az lett, hogy a futó szivacsruhája több vizet szívott be.
Az internet népe azóta is azon rágódik, hogy vajon korrekt-e a megállapítás, igaz-e az elmélet. Hiszen lehet, hogy egységnyi idő alatt a futó jobban megázik, de a haladás inkább a távolságról szól, amit a futó ember hamarabb megtesz, mint egy sétáló. A kérdés olyan megosztó, hogy az Mythbusters (Állítólag) című műsorban kétszer is letesztelték: az elsővel arra jutottak, hogy sétálni jobb, de mivel a mesterséges eső torzított az eredményen, újrapróbálták igazi esőben, és másodjára már a futás volt a nyerő. A kétféle eredmény nem hozott igazán konszenzust a milliárdokat izgató, rendkívül fontos kérdésben.
A minutephysics ismeretterjesztő YouTube csatornán merőben elvi alapokon gondolkodva úgy fogalmaztak, hogy
nedvesség = (nedvesség/másodperc * az esőben töltött idő) + (méterenkénti nedvesség * megtett távolság)
Tehát a cél az, hogy minimalizáljuk a minket ért esőt, ezt pedig úgy tudjuk megtenni a leghatékonyabban, ha kevés időt töltünk az esőben, tehát futunk.
És most jön a csavar: David Bell, akkoriban Cambridge-i, ma már Harvard Egyetem matematikusa már 1976-ban levezette, hogy a séta vagy a futás a hasznosabb. Az eredmény persze nem lesz kontrasztos fekete-fehér,
Arra jutott, hogy futni jobb, de nem feltétlenül éri meg.
A Mathematical Gazette-ben megjelent tanulmánya szerint ha az eső függőlegesen esik, vagy a szél szemből fúj, akkor érdemesebb futni, és minél gyorsabban fut valaki, annál kevésbé ázik el. Ha a szél hátulról fúj, akkor is jobb a futás, de akkor a legoptimálisabb, ha a szél sebességével megegyező tempóban futunk, az annál lassabb és gyorsabb is nagyobb elázáshoz vezet.
Elméletileg ez egy egyértelmű válasz, vita lezárva. A baj csak az, hogy gyakorlatilag nem számít, milyen gyorsan fut az ember. Usain Bolt élete legjobb futásával is csak 10 százalékkal ázna meg kevésbé, mint ha egyszerűen sétált volna. Mindenkinek magának kell eldöntenie, hogy az a 10 százalék megéri-e a testmozgást és lihegést.