Négy hónap alatt saját akcentusa lett az Antarktisznak
További Ma Is Tanultam Valamit cikkek
- A világ leghalálosabb kertjébe csak saját felelősségre és kísérővel lehet belépni
- 50 éves Lucy, a világ leghíresebb fosszilis popsztárja
- Jaj annak a férfinak, aki nem jól udvarol, megeszi a nő!
- Eljárt az idő a nyolc óra felett: négyórás az ideális munkanap
- A cikkcakkos tengerpartok az őrületbe kergetik a matematikusokat
Új akcentusok akkor alakulnak ki, amikor emberek egy csoportja elszigeteltségben él, és szinte észrevétlenül, de elkezdik egy kicsit máshogy ejteni a szavakat. Az akcentusok kialakulása az első lépcsőfoka a nyelv változásának. Elég csak belegondolni, hogy az egykori nyelvcsaládokból mára hány különböző nyelv alakult ki és lett annyira különböző, hogy mára már nem is értik egymást. Tehát először az akcentus alakul ki, aztán jönnek a különböző nyelvjárások és dialektusok, majd teljesen új nyelvek, az egész alapja pedig az elszigeteltség.
Arra persze a két-három hónapja tartó házi karantén nem elég, hogy a munkahelyre visszatérve ne értse valaki a munkahelyén, hogy mit mond a másik, de valami már elkezdődhetett. Amikor pár éve az Antarktiszon leült 11 ember, és egyszerű, de ritkán használt szavakat kezdett sorolni, kiderült, hogy egy nyelvet beszélnek, de nem úgy, mint bárki a világ többi kontinensén.
Jonathan Harrington, a Müncheni Egyetem kutatójának tanulmánya szerint a különbség nagyon kicsi, alig észrevehető, de mérhető. 2017-ben csatlakozott a brit Antarktisz-expedícióhoz, hogy testközelből tanulmányozza, négy hónap izoláció mit tesz egy elzárt csoport nyelvfejlődésével. Azt mondja, hogy nem gondolta, hogy talál majd valamit, de rendszeresen rögzítettek bizonyos konkrét szavakat, amiből aztán nyelvészek számítógépes programok segítségével megállapították, hogy igenis változott az egyének akcentusa. Négy hónap nem hosszú idő a nyelv változása szempontjából, de az elszigeteltség felgyorsítja a folyamatot. Nem azt állítja a tanulmány, hogy bárki számára észrevehető és megdöbbentő változások indultak el, de tény, hogy a csoport beszéde megváltozott, és egy irányba formálódott, vagyis egy új akcentus jelent meg.
Az akcentusok többsége a magánhangzók kiejtésbeli különbségéből adódik, de a hangsúlyozás és hanglejtés is fontos szerepet játszik. Az antarktiszi tesztben például azt vették észre, hogy a backhoe (markológép) szó végén az utolsó hangot az egész csapat egységesen elkezdte máshogy képezni. Nem arról volt szó, hogy mindenki alkalmazkodott egy ember kiejtéséhez, hanem mindenkié változott egy kicsit, és létrejött egy új változat.
Akkor most miért nem alakult ki ilyen a karantén alatt?
Harrington azt mondja, hogy hasonló zajlik le más elszigetelten élő csoportok esetében is, és valószínűleg el is kezdődött például Észak-Olaszországban, ahol hosszú ideig voltak elzárva települések a külvilágtól a járvány alatt. Viszont amennyire az elszigeteltség fel tudja gyorsítani a folyamatot, a technika úgy le tudja lassítani. Míg fizikailag valóban elszigetelődünk más területektől, a technológiának köszönhetően nem az történt, hogy csak egymással kommunikálunk, ez pedig lassítja az akcentusok kialakulásának folyamatát.