A falba épített szerencsehozó macskatetem hagyománya
További Ma Is Tanultam Valamit cikkek
- A világ leghalálosabb kertjébe csak saját felelősségre és kísérővel lehet belépni
- 50 éves Lucy, a világ leghíresebb fosszilis popsztárja
- Jaj annak a férfinak, aki nem jól udvarol, megeszi a nő!
- Eljárt az idő a nyolc óra felett: négyórás az ideális munkanap
- A cikkcakkos tengerpartok az őrületbe kergetik a matematikusokat
Szegény macskák a történelem során gyakran találhatták magukat különösebbnél különösebb emberi rituálék középpontjában. Bár a nyilvános macskaégetéseknél jóval kevésbé volt brutális, mai szemmel szintén morbidnak ható szokás, hogy az angolszász kultúrkörben előszeretettel építettek újonnan épített házak falába kiszárított macskatetemeket.
Ian Evans, az ausztráliai Newcastle-i Egyetem kutatója szerint a telepesekkel Ausztráliától Amerikáig világgá hordott szokás Nagy-Britanniából ered, ahol már az 1400-as évektől gyakorolták. A korabeli hiedelmek szerint a macska a hatodik érzékének köszönhetően távol tartotta a saját világukból átszökő gonosz szellemeket, illetve általában is szerencsét hozott.
Felmerülhet, hogy szegény cicák nem csak véletlenül ragadtak-e rossz helyen az építkezés alatt. Vannak olyan felfedezett esetek, amelyeket ez is magyarázhat, de találtak olyan példányokat is, amelyek kifejezetten erre kialakított üregekben voltak elhelyezve. Egyes források szerint a macskákat élve falazhatták be, de a később megtalált példányok vizsgálata alapján a legtöbb esetben biztosan nem ez történt.
A szokásra a Brit-szigetektől Észak-Európán és Észak-Amerikán át Ausztráliáig találtak példákat. Az amerikai esetekben a macskák mellett általában más falba rejtett szerencsehozó tárgyakat, például cipőket és boszorkányüvegeket is találtak, de előfordultak a macskák eledeléül szolgáló szárított patkányok, egerek és madarak is. A macskákat olykor direkt támadó pózba rendezve helyezték el, hogy szimbolikusan ezzel is segítsék az ártó szellemek elleni harcot. A cipők és más ruhadarabok elrejtése pedig arra szolgálhatott, hogy eltereljék a szellemek figyelmét a valódi célpontjukról, azaz az ruhák gazdáiról.
Evans szerint ezek a népi varázsrituálék segítettek az első ausztrál telepesek – a Nagy-Britanniából a 18-19. században a börtönszigetként használt kontinensre szállított elítéltek és őreik – kulturális emlékeinek a megőrzésében. Több korabeli tárgyi emlék ugyanis a falba rejtve vészelte át az évszázadokat.
Maga a macskáknak tulajdonított védőhatás nem brit találmány, már az ókori Egyiptomból is ismerős motívum. Az egyiptomiak több istenségüket is macskaként ábrázolták, és a fáraókat is gyakran védték macskák. Az egyiptomi macskakultuszt bizonyítják a temetkezési helyeket talált korabeli macskamaradványok is, illetve a Halottak Könyve is említést tesz a védelmező macskákról. Ma a világ több múzeumában is az ókori gyűjtemény részei a mumifikált macskák.