A “sebhelyes arcú” kifejezésről a legtöbb embernek Al Pacino ikonikus szerepe, a floridai alvilágban a csúcsra emelkedő, majd csúfos véget érő maffiózó, Tony Montana ugrik be az 1983-as, Sebhelyesarcú című kultuszfilmből. (Ami egyébként egy 1932-es film újrafeldolgozása, ami pedig egy 1930-as regényen alapszik.) A kubai bevándorlóból kegyetlen és nagy hatalmú maffiavezérré váló karakter a világ leghíresebb gengszterére, Al Caponéra épít, a nevében legalábbis biztosan: Caponénak is sebhelyek csúfították el az arcát, és scarface volt a gúnyneve. A filmben nem derül ki, hogyan szerezte a főszereplő a sebeket – sőt maga a név is csak egyszer hangzik el, a hírhedt láncfűrészes jelenetben, akkor is spanyolul, cara cicatriz. (Ezt a jelenetet egyébként szintén a valóság ihlette, Oliver Stone egy nyilvános FBI-aktából emelte át szinte egy az egyben a forgatókönyvbe.)

A valóságban Capone háborús sérülésként hivatkozott a sebhelyeire, és gyűlölte őket, rendszeresen úgy fényképeztette magát, hogy az arca bal oldala takarásban legyen a fotón. Persze a rejtélyes sebhelyek és a köré épülő legendák csak még félelmetesebbé tették a maffiavezért.

Capone fiatalkorában félprofi baseballjátékos és szintén félprofi gengszter volt New Yorkban, ahol több utcai bandát is megjárt, mielőtt a Five Points Gang nevű csoportnál kötött ki. Itt még 20 éves kora előtt és sebhelyek nélküli arccal a főnök, Frankie Yale jobbkeze lett. Yale az egyik Coney Island-i éjszakai szórakozóhelyét, a Harvard Innt bízta rá, ahol egyszerre volt kidobóember, alkalomadtán pincér, és ügyelt rá, hogy a főnök üzlete minden szempontból zökkenőmentesen működjön. A biznisz jól is ment, egészen 1917 egy baljós éjszakájáig, amikor egy helyi nehézfiú, bizonyos Frank Galluccio állított be a szórakozóhelyre a barátnőjével és a húgával.

Capone ekkor 18 éves volt, tele önbizalommal, becsvággyal és tesztoszteronnal. Heves, otromba és egyoldalú flörtölésbe kezdett a konkurens alfahím húgával, aki nem igazán rajongott a közeledésért. Amikor Capone a nonverbális jelek világából a szavak mezejére terelte az akciót, és kijelentette, hogy

kicsi szívem, igazán jó segged van, és hidd el, ezt most bóknak szánom,

a feldúlt báty rögtön kilátásba helyezte, hogy egyfajta militáns proto-metoo-aktivistaként spontán megbicskázza a szemtelen kidobót, edukációs jelleggel. A leendő gengsztervezér érezhette, hogy túllőtt a célon, mert a reakciójával (széles mosoly, széttárt kezek, “csak vicceltem, haver”) mindkettejüknek kiskaput nyitott, hogy arcvesztés és vérontás nélkül hátráljanak ki a konfliktusból. Galluccio nem élt a lehetőséggel, a hirtelen előkerülő kés háromszor villant, Capone szeme világa éppen csak megúszta. Egy megalázó bocsánatkéréssel és egy 30 öltéssel összevarrt arccal később az ifjú gengszter rájött, hogy a hírnevének annyi, el kell hagynia New Yorkot, ha komolyabb karriert akar építeni az alvilágban.

Így tette át Al Capone a székhelyét Chicago városába, ahol először egy kuplerájban kidobó és aktív szifiliszterjesztő, aztán pénzbehajtó, végül az egyik helyi maffiavezér, Johnny Torrio bizalmas embere lett, és szorgosan haladt felfelé az alvilág ranglétráján. A sebhelyeiről itt bátran terjeszthette, hogy háborús sérülések, nemigen tudott senki a valódi sztoriról mögöttük.

Amikor az 1920-as évek elején Torrio véres bandaháborúban átvette az egész város alvilága felett az uralmat, Capone már a második embernek számított a bűnszövetkezetben. Ekkor kezdődött az amerikai szesztilalom, és azzal a szervezett bűnözés addig sosem látott virágzása. 1925-ben Torrio néhány sikertelen merényletkísérlet után úgy döntött, visszavonul, és Capone-nak adta át az üzletet, aki a szeszcsempészetből és egyéb illegális üzletekből valóságos birodalmat épített, és Amerika első számú maffiavezérévé nőtte ki magát. Hétévnyi uralkodás után végül adócsalásért sikerült lecsukni, de hát ezt a történetet már mindenki ismeri.

A legenda szerint Galluccio, aki a karrierje elején kidekorálta az arcát, később éveken át a gengszter legmegbízhatóbb testőreként szolgált.

(Borítókép: Al Capone letartóztatása után Chicagóban 1931-ben. Fotó: Bettmann Archive / Getty Images)