A gyémánt egy átverés, pusztán a DeBeers cég ügyes piaci trükközése és mindent elárasztó propagandája miatt került be a köztudatba úgy, mint ritka kincs és státuszszimbólum. Az talán javítana a helyzeten, ha legalább szupernehéz lenne rátalálni, de ma már ez sem igaz, sőt, 1954 óta már mesterségesen is elő tudjuk állítani.

A gyémánt annyira gyakori, hogy szinte mindenkinek volt már több millió gyémántrészecskéje otthon a lakásában, sőt, minél messzebbre megyünk vissza az időben, annál gyakoribbak voltak ezek az otthonokban, vagy éppen a színházakban. Tulajdonképpen minden épületben, ahol sötét volt, és egy ember nem akarta, hogy sötét legyen.

A Saint Andrews Egyetem kutatói gyémántot találtak a gyertyák lángjában. Azt már korábban is tudták, hogy a láng alján (a kanóchoz közeli részen) szénhidrogén molekulák gyülekeznek, ahogy azt is, hogy mire a láng hegyéhez érnek, szén-dioxiddá válnak. A köztes részen nem tudták, hogy mi történik, de ez 2011-ben megváltozott. Mikor Dr. Csou Vu-cung (Wuzong Zhou), az egyetem egyik vegyészprofesszora elkezdett foglalkozni a gyertyaláng kémiájával, egy kollégája hitetlenkedett.

Azt mondtam neki hogy szerintem a tudomány idővel mindent meg tud magyarázni, úgyhogy eldöntöttem, hogy utánajárok

– mondta Csou.

Végül előállt egy új mintavételi eljárással, amivel sikerült részecskéket kinyernie a lángból. Nem is akármilyen részecskéket: mérései alapján egy másodperc alatt 1,5 millió kérészéletű nanorészecske képződik a gyertya lángjában.

Sajnos ezek a gyémántrészecskék gyorsan szén-dioxiddá válnak a lángban, és egyelőre nem is tudunk viaszból gyémántot varázsolni. A gyémánt amellett, hogy népszerű ékszer-alapanyag, rendkívül hasznos ásvány, főleg a kiemelkedő keménysége miatt. Fúrásra, vágásra, őrlésre használják a kibányászott gyémánt 80 százalékát, így hasznos lenne egy környezetkímélő és energiahatékony megoldást találni a gyémánt előállítására.

(Borítókép: Gyertyák egy buddhista templomban Nepálban. Fotó: Frank Bienewald / LightRocket / Getty Images)