A koronavírus-járvány most már több-kevesebb intenzitással, de több mint négy hónapja határozza meg alapjaiban a mindennapjainkat itt Magyarországon is. Bár magáról a vírusról egyre többet tudunk, még mindig sok a nyitott kérdés a pontos viselkedésével kapcsolatban. Azonban van, ami mára teljesen világos. Ilyen például az, hogy a közösségi, különösen a zárt téri maszkviselés jelentősen lassítja a terjedését, ezért továbbra is fontos egyéni eszköz a védekezésben, pláne a második hullám közeledtével.

Ennek ellenére a maszkok erősen megosztják a társadalmat. Míg egyesek elvárható állampolgári minimumnak tartják a viselésüket, mások az egész járvány túllihegésének szimbólumát, fölösleges hisztériakeltést látnak bennük. Ráadásul bizonyos országokban, például az Egyesült Államokban kifejezetten átpolitizálódott a maszkviselés kérdése, és több nagyvárosban tiltakoztak ellene, sőt volt, ahol a helyi seriffek közölték, hogy nem fogják betartatni az államilag elrendelt kötelező maszkviselést – miközben az amerikai járványhelyzet épp az egyik legsúlyosabb most a világon, sorban dőlnek a napi fertőzöttségi rekordok. Mindennek a tetejébe még a járványtémában amúgy is különösen aktív összeesküvéselmélet-hívők is megtalálták maguknak a maszkokat, amelyek szerintük felváltva aktiválják a koronavírust, fullasztanak meg vagy tesznek beteggé a beépített 5g-antennáikkal.

A légúti fertőzéses járványok elleni maszkviselés persze egyáltalán nem újdonság, már jóval a mostani pandémia előtt is alapvetésnek számított. Ezzel együtt a kötelezővé tett maszkviselés elleni lázongás sem ismeretlen jelenség: a modern kori történelem legsúlyosabb világjárványa, az 1918-19-es spanyolnátha idején sem mindenkinek tetszett, hogy állami parancsra kell eltakarnia az arcát.

Alkotmányellenes, és különben is túl nőies

Az egy évszázaddal ezelőtti járványban a becslések szerint a világ akkori népességének a harmada fertőződött meg, a halálesetek számát 50 és 100 millió közé teszik. A korabeli orvostudománynak nem volt hatékony eszköze a járványt okozó H1N1 influenzavírus ellen. Amit viszont már akkor is meg tudtak tenni, azt meg is tették. Az Egyesült Államokban például boltokat és iskolákat zártak be, rendezvényeket tiltottak be, elkülönítették a fertőzötteket, és nem utolsó sorban ajánlották vagy kötelezővé tették a maszkviselést – és az igazi ellenállást ez utóbbi váltotta ki, nem a szigorú korlátozások.

Az amerikai közegészségügyi szolgálat szórólapokon javasolta a maszkviselést, a Vöröskereszt újsághirdetésben adott tippeket gézből készült maszk házi előállítására. Több állami egészségügyi hatóság saját kezdeményezést is indított a maszkviselés minél szélesebb körű elterjesztésére. Országszerte patrióta plakátok hirdették, hogy mindenkinek állampolgári kötelessége mások védelme érdekében maszkot hordani. Több helyen kötelezővé is tették a maszkokat, az ellenszegülőket pedig pénzbírsággal, sőt akár rövid börtönbüntetéssel is sújtották. A hatóságok azért is próbálták meg patrióta cselekedetnek beállítani a maszkviselést, mert a higiéniai fegyelem gyenge láncszemei a férfiak voltak, márpedig közülük többen túl femininnek tartották a maszkot, így az ő meggyőzésükhöz szükségesnek tűnt a maszkhordás megítélésének megváltoztatása. (A korabeli férfi higiéniát jól jellemzi, hogy a köpködés felfüggesztésére is külön plakátok buzdítottak.)

A kötelező maszkviselés elrendelésére irányuló próbálkozások azonban gyakran már a helyi törvényhozáson belül nagy ellenállásba ütköztek, és több helyen el is utasították az ilyen kezdeményezéseket. Portlandben például egy helyi tisztviselő autokrata és alkotmányellenes lépésnek nevezte a javaslatot, amelyet végül le is szavaztak. Utah államban azért vetették el a kötelező maszkviselést, mert az a döntéshozók szerint hamis biztonságérzetet keltett volna, ezzel csökkentve az állampolgári fegyelmet.

Több helyen így is kötelezővé tették a maszkot, de ezeket a rendelkezéseket sokan nem tartották be, vagy egyenesen nyíltan ellenszegültek nekik. A helyi üzletek gyakran nem követelték meg a maszkviselést, mert nem akartak emiatt vásárlóktól elesni. A dolgozók is panaszkodtak, hogy kényelmetlen egész nap maszkot hordani. Az ellenállás aztán sokszor az eredeti rendelet jelentős lazításához vezetett. Ahol mégis megpróbálták hatósági erővel betartatni az előírásokat, sokszor a rendőrök nem győzték a bírságolást, sőt voltak olyan városok, például San Francisco, ahol a sok szabályszegő miatt néhány nap alatt beteltek a börtönök.

San Franciscóban a maszkellenesség széles körű ellenállásig fajult, amikor 1919 januárjában, a járvány újbóli felfutásakor a városvezetés egy második maszkhordási rendeletet is elfogadott. Január 25-én a Maszkellenes Liga kétezer tagja gyűlt össze, hogy tiltakozzanak a szabadságjogaik korlátozásának tartott kötelező maszkviselés ellen. A résztvevők között neves orvosok is voltak.

Sok értelme tényleg nem volt

Az más kérdés, hogy utólagos vizsgálatok alapján a spanyolnátha terjedését egyáltalán nem sikerült korlátozni a kötelező maszkviseléssel. Ennek azonban nem az volt az oka, hogy a maszkviselés ne lehetne hatékony – mint ahogy most, 2020-ban valóban az is –, hanem hogy akkoriban rosszat, rosszul és rossz helyen hordtak belőlük.

Először is, a maszkokat elsősorban az utcán hordták, míg beltérbe érve, munka, társasági élet közben nem, pedig épp fordítva lett volna értelme. Ráadásul jellemzően agyonhordták a maszkokat, amíg olyan mocskosak és elhasználtak lettek, hogy már semmiféle védelmet nem jelentettek. Az is problémás volt – és a tapasztalatok alapján gyakran az ma is –, hogy sokan úgy hordták a maszkokat, hogy azok nem takarták megfelelően a szájukat, vagy akár az orruk is kilógott belőle, márpedig a légutak megfelelő eltakarása nélkül az egész maszkozásnak nem sok értelme van. Arról nem is beszélve, hogy voltak, akik kilyuggatták a maszkjukat, hogy tudjanak benne dohányozni.

A maszkot viselők gyakran nem figyeltek a távolságtartásra, mert azt gondolták, hogy a maszk önmagában elég védelmet nyújt - ami nem igaz. (Ennyiben tehát a korabeli kritikusoknak igazuk volt, a maszkok valóban nyújthattak hamis biztonságérzetet.) Pláne, hogy a korabeli maszkoknak már az anyaguk is problémás volt: gézből készültek, amely nem volt alkalmas a vírust hordozó cseppecskék megfelelő mértékű szűrésére, pláne mert általában túl kevés réteget is használtak belőle.

Ezek a problémák persze akkoriban sem csak az Egyesült Államokban jelentkeztek. A korabeli magyar sajtóban és szakirodalomban például a maszkok hiányára panaszkodtak. "Az orvostudomány egyelőre teljesen tehetetlen. Minden klinikán, laboratóriumban lázasan dolgoznak, professzorok, asszisztensek, még magánosok is, amennyire idejük engedi, kutatják a kórokozót és keresik a gyógyító eszközöket. Egyelőre azonban nemcsak gyógyítani nem tudják a spanyolt, de még a járvány terjesztése ellen sem tudnak védekezni. Az orvosok egyértelműleg azt mondják, hogy védekezni képtelenség, mert a járvány a levegőn át terjed és olyan maszkot, mely megvédelmez, még az ápolónők és járványorvosok számára sem lehet eleget készíteni" – írta a "spanyolveszedelemről" a Mickolczi Napló 1918 decemberében.

Az egyéni védekezés legfőbb követelménye a betegekkel való érintkezés lehető kerülése. A betegszobába csak az menjen, a kinek ott feltétlen dolga van. Minthogy minden valószínűség szerint a légzőszervek útján kerül a virus a szervezetbe, Svájczban kiterjedten alkalmazzák a védőmaszkot, melyet az orvosok és ápolószemélyzet a betegszobában való tartózkodáskor használnak. Nálunk a védekezés e módja még nem talált követőkre. Ilyen maszkok még nem állanak rendelkezésünkre"

– olvasható az Orvosi Hetilap 1918. novemberi számában.

Ma sokkal jobb helyzetben vagyunk, mint száz évvel ezelőtt, hiszen nemcsak a tudomány haladt rengeteget előre azóta, de az egyéni óvintézkedések hatékonyságáról is jóval többet tudunk – többek között azért, mert volt lehetőségünk tanulni a korábbi járványokból.

(A korabeli laprészletek eléréséhez az Arcanum adatbázisát használtuk.)