A világ természettudományos múzeumaiban megtalálható ősleletek közt többségben vannak a hímek maradványai, amiből arra következtettek kutatók, hogy a mamutok, bölények és barnamedvék körében inkább csak az egyik nemre volt jellemző, hogy belementek mindenféle hülyeségbe. 

Az Adelaide-i Egyetem kutatói mutattak rá erre a különös trendre, miután elemezték a saját gyűjteményükben megtalálható leleteket. A PNAS-ben publikált tanulmány szerint a hímek túlsúlya leginkább a nemekre jellemző eltérő viselkedéssel magyarázható.

Többféleképpen megállapítható egy ősemlős maradványának neme. Jó esetben elég sok csont áll a kutatók rendelkezésére ahhoz, hogy ránézésre megmondják, hiszen sok esetben eltérők a hímek és a nőstények méretei. A DNS elemzésével, az X-kromoszómák száma alapján is viszonylag könnyű megválaszolni a kérdést, ám ez trükkösebb, mert az ilyen régi leletekben ritkán találnak elegendő örökítőanyagot.

Húszezer vizsgált mintának csupán 5 százalékában volt elég DNS

 – mondta Graham Gower, a tanulmány társszerzője.

A kutatóknak szerencséjük volt, hogy egy 2017-es tanulmány is megerősítette a felfedezésüket. Patrícia Pečnerová, a Svéd Természettudományi Múzeum kutatója a Current Biology című tudományos lapban említette meg, hogy az általa vizsgált 95 mamutcsont 69 százaléka hím egyedhez tartozott. Annak a tanulmánynak viszont nem a nemi eloszlás volt a témája, hanem az őslények életmódját és társas viselkedését kutatták.

Semmi sem utalt arra, hogy több hím mamut született volna, mint amennyi nőstény. Sokkal inkább arról lehetett szó, hogy – az elefántok populációjához hasonlóan – a mamutoknál is több hím kószált egyedül, távol a nőstények csoportjától, és mivel nem tudtak a többiek bölcsességére támaszkodni, könnyebben keveredtek zűrös helyzetekbe.

Gower a mamutokéhoz hasonló arányokat talált más nagytestű emlősök esetében is: a bölényfosszíliák 75 százaléka volt hím, és náluk szintén jellemző a hímek különválása. A barnamedvéknél is kétharmad volt hím, és ennél a fajnál nincs semmilyen csordaszellem, a hímek és a nőstények egyaránt egyedül élnek. Az esetükben Gower szerint arról lehet szó, hogy a hímek nagyobb vadászterületen éltek, ezáltal a leleteik is nagyobb területen szóródtak szét, és könnyebben rájuk bukkantak a kutatók.

Ezekben az elméletekben persze sok a spekuláció, a kutatók nem tudnak visszamenni több tízezer évet az időben, hogy felmérjék a régi eseményeket. Az is felmerült a kutatókban, de az adatok nem egyértelműek ezzel kapcsolatban, hogy a gyűjtők is okozhatták a nemi arányok eltolódását, előnyben részesítve a mutatósabb, méretesebb hím leleteket.

(Atlas Obscura)