Számos tanulmány ír arról, hogy egy felnőtt átlagosan tizenötször pislog egy perc alatt. Az újszülöttek és a csecsemők azonban sokkal ritkábban pislognak: percenként csak néhányszor, vannak babák, akik pedig alig egyszer.

Leigh Bacher, a New York-i Állami Egyetem pszichológia professzora szerint

A piciknél két-három pislogás a percenkénti átlag, ami kifejezetten alacsony.

Ez elsőre furcsa viselkedésnek tűnhet, de a kutatók úgy vélik, hogy a csecsemők pislogása rendkívül összetett folyamat, aminek vizsgálata betekintést engedhet az apró kisemberek alig ismert agyműködésébe és -fejlődésébe.

Dopamin és pislogás

Az idegrendszert jórészt az idegsejtek (neuronok) építik fel. Ezek a sejtek speciális anyagok, a neurotranszmitterek segítségével kommunikálnak egymással az idegrendszeren belül, így az agyban is. Az idegrendszer pontosan és teljes egységként azért képes feladatokat (például olvasás, mozgás) végezni, mert az idegsejtek közti kommunikáció összehangolt, precíz és folyamatos.

Az egyik legfontosabb neurotranszmitter molekula a dopamin. Leginkább serkentő hatásai vannak. Növeli a vérnyomást és a pulzust, szerepe van a jutalmazási és öröm érzetek kialakulásában, az étvágy és a szexuális vágy fokozásában, a társasági viselkedés erősítésében. Nagyon nagy szerepe van az emlékezésben, a figyelem és a koncentráció mértéke tőle függ.

Úgy tűnik, hogy a csecsemők pislogása az agyukban termelődő dopamin-rendszerrel van összefüggésben, ezért annak tanulmányozása elvezethet minket a kicsik pislogási szokásainak megértéséhez is.

A kutatók alapötletét az adta, hogy a dopamin szintje számos idegrendszeri és pszichés betegségben, illetve azok kezelésében fontos szerepet játszik és

A skizofréniában szenvedők dopaminszintje sokszor túlságosan magas, ezért gyakrabban pislognak. Ezzel szemben a Parkinson-kórban, melyet a dopamint termelő idegsejtek halála okoz, a pislogásszám jelentősen csökken. Ezekben az esetekben csak a dopaminszint gyógyszeres kezelése állítja helyre a pislogási arányt.

Mivel a dopamin feladatai között szerepel a mozgások koordinálása, a tanulási képességek szabályozása és a motiváció felébresztése és szinten tartása, a csecsemők pislogási arányának precíz élettani háttere felfedheti dopaminrendszerük fejlődésének titkát, és talán még a csecsemők idegrendszerének egyéni különbségeit is meg tudná magyarázni. Nagyon fontos a viselkedési jellemzők háttereként is tanulmányozni a neurotranszmittert

– mondta Bacher.

Miért pislogunk?

Háromféle pislogást különböztetünk meg. Van az önkéntes, melyet saját elhatározásunkból teszünk. Beszélünk reflexív pislogásról, mely a szem védelmét szolgálja: ha egy külső tárgy a kötőhártyánk felszínéhez ér, automatikusan pislogunk. A harmadik típus a spontán pislogás, mely elég rejtélyes jelenség. Szokták mondani, hogy a pislogás könnyeket oszlat szét a szem felületén, nedvesen tartja  a kötőhártyát, miközben eltávolítja a port és más irritáló anyagokat. A kutatók szerint azonban gyakrabban pislogunk, mint ami a szem nedvesen tartásához szükséges, ezért a pislogásnak más funkciókat is be kell töltenie.

A spontán pislogás természetének vizsgálata hosszú múltra tekint vissza. 1928-ban két skóciai tudós, Erik Ponder és WP Kennedy átfogó tanulmányt írtak vizsgálataikról, melyek eredményéből arra következtettek, hogy a külső környezet figyelmet befolyásoló tényezői a legfőbb pislogást meghatározó dolgok.

A modern kutatásokban számos ötlet fogalmazódik meg.

A Proceedings of the National Academy of Sciences folyóiratban megjelent tanulmányban a kutatók a Mr. Bean tévéműsort néző emberek csoportjának agyi aktivitását figyelték meg. Az agyi vizsgálatok feltárták, hogy a pislogás pillanatában az idegrendszeri tevékenység minimumszintre csökken, a figyelem megszakad: alváshoz hasonló jelenség játszódik le.

Egy másik, a Current Biology folyóiratban megjelent tanulmány szerint a pislogás segít a tekintet összerendezésében, az összpontosításban.

A szemizmaink meglehetősen lassúak és pontatlanok... az eredményeink azt sugallják, hogy az agy felméri, mit látunk pislogás előtt és után, értékeli a különbséget, majd a szemizmoknak a különbségnek megfelelő szükséges korrekciókról ad idegrendszeri parancsot

– mondja Gerrit Maus, a szingapúri Nanyang Technológiai Egyetem pszichológus adjunktusa.

Mit jelent mindez a csecsemőknél?

A pislogás egyik funkciója a szem nedvesen tartása. A kutatók megállapítása szerint a csecsemők szeme nem igényel annyi nedvességet, mint a felnőtteké, ezért kevesebbet pislognak. Fontos, hogy a fentebb ismertetett dopaminrendszer csecsemőknél még fejletlen, ez szintén kevesebb pislogást eredményezhet.

Bacher szerint

ha tekinteteddel a környezetedet követed, aktívan figyelsz valamire, kevésbé pislogsz.

Hasonló jelenség figyelhető meg a számítógépes látás szindrómában szenvedő felnőtteknél, amikor a számítógép rendkívül nagymértékű használata miatt a pislogásszám csökken és a szem nagyon száraz.

Bacher és kollégái jelenleg azon dolgoznak, hogy az agyi képalkotó és EEG-vizsgálatok mellett a pislogás vizsgálata mint noninvazív vizsgálati forma a gyermekek idegrendszeri terápiájánál fontos eszköz lehessen. A dopamin mérésével pedig a személyiség és a kognitív képességek egyéni különbségeit jobban meg lehet érteni, és a dopaminnal kapcsolatos pszichés zavarok, például a figyelemhiányos hiperaktivitási rendellenesség (ADHD) vagy akár a Parkinson-kór kialakulásának kockázatát csökkenteni lehet. 

(Borítókép: Shutterstock)