A szerbek a mai Koszovó területére formált igényüket hagyományosan egyfajta történelmi legitimációval támasztják alá. Narratívájuk szerint Koszovó a középkori szerb királyság része volt és annak 14. századi fénykorában itt jöttek létre görögkeleti-bizánci ihletésű vallásos kultúrájuk legbecsesebb emlékei olyan templomok és templomfreskók alakjában, amelyek az UNESCO védelmére is igényt tarthatnak. A koszovói albánok ezt a széles körben ismertté vált szerb hivatkozást egy ókori leszármazáselmélettel próbálják felülütni. Ahogy az albán nép általánosságban az ókori illírek leszármazottjának tekinti magát, úgy a koszovói albánok a mai Koszovó területén ókorban élt dardánokat tekintik őseiknek.

Logikus, hogy az albán történetírás a dardánokat az illír törzsek egyikének tartja, hiszen az albániai albánok és a koszovói albánok eredetmítosza csak így érhet össze, az ő nemzeti összetartozásuk így teljes. Talán az sem meglepő, hogy a szerb történetírás ezzel szemben igyekezett gyengíteni annak bizonyosságát, hogy a dardánok illírek voltak, amellett kardoskodva, hogy inkább a trák etnikumhoz tartoztak, vagy legalábbis a trákok és illírek keveredéséből jöttek létre. Ennek logikája nem más, mint hogy ne lehessen az albániai albánok és a koszovói albánok mai politikai egyesülését egy ilyen ókorra visszanyúló kapcsolattal ideologizálni.

Dardánia harcban a makedón, kelta és illír szomszédokkal

Az bizonyos, hogy a dardánok léteztek az ókorban, az is tudható, hogy már az i. e. 8. században élénk kereskedelmet folytattak a hellénekkel és az illírekkel. A görögökkel való hosszabb kulturális érintkezés nyomán el is terjedt a hellén építészet és kézműves termékek másolása Dardániában. (Megjegyzés: A történelmi korok között azért vannak áthallások. Az elmúlt húsz évben a nyugati kultúra műszaki termékeinek számtalan másolatát lehetett megtalálni a koszovói piacokon, az egyeurós DVD-től a 25 eurós „svájci órán” át a 200 eurós iPhone telefonkészülékig.)

A dardánok, akik Koszovó területén túl a mai szerbiai Novi Pazar, illetve Vranje és Niš városok környékét is benépesítették, a makedónok szomszédai voltak. II. Fülöp makedón király (a világhódító Nagy Sándor apja) Dardániát is meghódította, de maga Nagy Sándor is hadat viselt ellenük, mielőtt a Perzsa Birodalom ellen indult. Az Ázsiát meghódító seregében állítólag 6000 illír (és dardán) harcolt. Létezik egy albánok körében népszerű elmélet, hogy ezeknek a katonáknak egy része Pakisztánban maradt, és leszármazottaik a mai napig ott élnek az Afganisztánnal szomszédos Hunza-völgyben, megőrizve szokásaikat, zenéjüket és népművészeti motívumaikat, amelyek mind kísértetiesen hasonlítanak az albánokéira.

Küzdöttek a kelták ellen, védték önállóságukat az Agron király és Teuta királynő vezetése alatt megerősödött nagy illír állammal szemben, folyamatosan összecsaptak a makedónokkal, főleg V. Fülöp (i. e. 227–181) és Perzeusz (i. e. 181–168) uralkodása idején. A balkáni népek belső torzsalkodásainak egymást követő hullámaiban az hozott változást, hogy a rómaiak megjelentek az Adriai-tenger keleti partjainál az i. e. 3. században. A makedónok elleni háborúkban a dardánok készséges szövetségesként segítették a római légiókat. A rómaiak meggyengítették az illíreket és makedónokat, aminek nyomán Dardánia pozíciója egy 150 évre megerősödött, befolyásos szereplővé vált a Balkánon.

A szövetség nehéz pillanatokat is hozott a dardánoknak, mert Makedónia ellenük küldte szkordiszk és basztarn szövetségeseit a Duna-mellékről, ami a kelták felerősödő támadásaival együtt igen veszélyesnek ígérkezett. A dardánok segítséget kértek a római szenátustól, de nem kaptak, a nagyhatalmak már akkor is inkább kihasználni szerették szövetségeseiket, semmint felelősséget vállalni értük. Ennek ellenére a dardánok a harmadik makedón háborúban is szövetségesei maradtak a mediterrán nagyhatalomnak, viszont újra csalódniuk kellett: Róma a görögök, makedónok és az illírek legyőzése után Dardánia területét vette célkeresztjébe, hogy a birodalom kijuthasson a Duna folyóhoz (ókori nevén: Ister).

Az i. e. 75–72 között kíméletlen kegyetlenséggel vívott Bellum Dardanica során a dardánok vereséget szenvedtek Gaius Scribonius Curio konzul négy légiójától, majd ezt követően sporadikus utóvédharcokat folytatva ugyan, de fokozatosan betagozódtak a Római Birodalomba. Curio ezek után folytatta menetelését a Dunáig, ő volt az első római hadvezér, aki ilyen messzire vezette hadait a Balkánon.

Római provincia

A dardánok nem Illyricumhoz, hanem a Vardar-völgy és a Duna között húzódó Moesia tartományhoz kerültek i. sz. 44-ben, majd 86-ban, ennek szétválásakor Felső-Moesiához (Moesia Superior) csatolták őket. A római hatalom a 3. század végén, a diocletianusi reformok keretében létrehozta Dardánia provinciát, amely a mai Koszovó területén túl magában foglalta Scupi települését is, ez ma az Észak-macedón Köztársaság fővárosa Szkopje néven. Scupi nagytelepülésnek és komoly katonai bázisnak számított, sokáig a legfontosabb római kolónia volt ezen a vidéken.

Az egyik legfontosabb bányakomplexum a provincia északi részén feküdt Dardanica néven a Kopaonik-hegységben, ahol ma egy európai színvonalú síközpont van. A másik ásványokban gazdag lelőhely a mai koszovói főváros, Pristina közelében volt, ahol egy nagy ókori város épült: Ulpiana municípium. A birodalom számos részéből érkeztek bányászok a dardán területekre, a katonák mellett ők járultak hozzá leginkább az őslakosok és a birodalom egyéb népeinek etnikai keveredéséhez. A bányák a császár tulajdonában álltak, és egy-egy prokonzul volt felelős a kitermelés irányításáért. A kiermelt nemesfémércet Rómába szállították, a belőle vert fémpénzből fizették a légionáriusokat, akik Dardániát védték a barbár betörésektől.

A 395-ben kettészakadt Római Birodalom keleti felében volt egy Trák-dinasztia, amelynek uralkodói a Balkánról érkeztek. A leghíresebb I. Jusztinianosz (527–565) volt, akinek neve a régi Római Birodalom helyreállításának kísérlete, Afrika és Itália visszahódítása mellett a római jog teljes kodifikációjának köszönhetően is fennmaradt. Jusztinianosz császár a maga idejében igyekezett felvirágoztatni Dardániát és városait, ami a népvándorlás pusztításai, illetve az 518-as félelmetes erejű földrengés után rá is fért a tartományra. Ez a kiemelt uralkodói figyelem nyilvánvalóan nem volt független attól, hogy a császár ezen a vidéken született, a mai koszovói határhoz közeli szerbiai Lebane településen. Nagy építkezések zajlottak, amelyek közül az egyik az 518-as földrengésben romba dőlt Ulpiana helyrehozatala volt, amely ekkor kapta a Justiniana Secunda nevet, emléket állítva a császári jótevőnek. A Justiniana Prima vagy Justinopolis nevet az a város kapta, amelyet a császár Leskovac közelében, a szülőhelyén építtetett fel, de amely nem bizonyult tartósnak. 

A modern kori reneszánsz

Dardánia tartományt és lakosait elnyelte a népvándorlás, különösen a hetedik századi szláv invázió. A 20. században azonban elérkezett Dardánia reneszánsza. Ibrahim Rugova az 1990-es években még szerb fennhatóság alatt álló Koszovó, szerb törvények szerint illegálisan működtetett, párhuzamos albán közigazgatásának az elnöke volt. Ebben a funkciójában Rugova 1998-ban egy saját lobogót vezetett be, melyet Dardania-zászlónak neveztek, ezzel is kihívást intézve a szerbek történelmi érvekre alapozott legitimitása ellen. Aztán Koszovó 1999-ben nemzetközi igazgatás alá került, amelyet saját szimbólumokkal kellett ellátni. Rugova pártja a 2001-es választásokat megnyerte ugyan, és javaslatot tettek a zászló hivatalossá tételére, de a nemzetköziek nem fogadták el, illetve akkor sok albán nacionalista is idegenkedett tőle, mert az egységes albán nemzettől való elhatárolódást látták benne.

A Rugova család által tervezett zászló kék alapon fekszik, ami a békét szimbolizálja. Ez így eléggé banálisan hangzik, de árnyalja a képet, hogy Rugova valóban pacifista volt, aki végig a szerbekkel szembeni békés ellenállást képviselte, nem hallgatott 1991-ben az elszakadó horvátok felhívására sem, és nem indított hazardőr gerillaháborút Jugoszlávia felbomlásakor. 1998 elején aztán tőle független erők (a Koszovói Felszabadítási Hadsereg – UÇK) robbantottak ki fegyveres ellenállást, és innentől néhány évre, a 2001-es választásokig el is vesztette az ellenőrzést a politikai események felett.

Rugova elnök pártja, a Koszovói Demokratikus Liga (LDK) használta a Dardánia-zászlót egy időben, amelyen egyébként az általánosan elfogadott albán szimbólumok szerepelnek: a piros alapon kétfejű sas, illetve egy hatágú csillag, mindkettő a középkori uralkodó, Kasztrióta György/Szkenderbég címeréből. A lobogó a koszovói elnöki hivatal címereként is funkcionál napjainkban, rajta a Dardania felirattal. A Dardánia elnevezés pedig mára mindennapi hivatkozási alappá vált a koszovói albánok körében. Több erősen nacionalista töltetű Instagram-oldal fut ilyen név alatt, de van Dardania sportüzlet, étterem, sőt, Pristinában van Dardánia Egyetem, valamint egy kerület is ezen a néven.