A nagyvárosi pezsgéstől messze fekvő kisváros polgári családjába született Jean Baptiste Jules Bernadotte édesapja korai halála miatt, kényszerből lépett be a francia hadseregbe, amelynek hamarosan marsallja lett. Ebből a pozícióból választották meg svéd királynak, amelyet francia császárként Napóleon is támogatott. Röviddel később, legyőzve lelkiismeretét, új hazája érdekeit szem előtt tartva hadat üzent Napóleonnak, és jelentős mértékben hozzájárult bukásához. De a történet igazi csattanója csak halála után következett.

Üstökösszerű karriert nehéz békeidőben befutni. Az állandóság, a stabilitás nem kedveznek a kockázatvállalásnak és a merész döntéseknek. Persze ezzel is lehet vitatkozni, de ha az ember megnézi, milyen gazdag környezetből indult Elon Musk, hogy Bill Gates, vagy éppen Mark Zuckerberg milyen könyörtelenséggel vásárolta fel, szorította ki, járatta le vetélytársait, ráadásul mindannyiuk egy-egy forradalmi technológiai változás hajnalán, rögtön szembeötlik a fenti mondás általános igazsága. Egy felfordulás, egy háború, egy forradalom azonban még a technológiai újításoknál is jobb lehetőségeket kínál. Tökéletes példa erre a napóleoni háborúk, a névadóéhoz hasonló üstökösszerű pályát befutó alakja: Jean Baptiste Jules Bernadotte. Persze manapság kevesen ismerik, a francia köztársaság, később császárság marsallját, azonban sokkal inkább ismert Svédország és Norvégia királyaként, XIV. Károly Jánosként.

Bernadotte 1763-ban született a Pirenneusok lábánál fekvő Pau városában. A helyi ügyész fiaazonban édesapja korai halála miatt kénytelen volt feladni éppen csak induló ügyvédi karrierjét, és 17 éves korában belépett a királyi hadseregbe. Katonai végzettség nélkül a tehetséges, és a korabeliek szerint vonzó külsejű Jean Baptiste hamar megkapta a  belle-jambe (csinos, jó kinézetű) jelzőt és az őrmesteri előléptetést.Érdekes módon festményei egy kerek arcú, nagy és távol ülő szemekkel, valamint kifejezetten sasorral rendelkező férfit ábrázolnak, aki meglehetősen távol áll korunk férfi-szépségideáljától.

A francia forradalom elsodorta a korábban szinte kizárólag nemesekből álló tisztikart, és megnyílt az út a tehetséges, de alacsonyabb származású emberek előtt. Egyértelmű katonai erényei miatt felettesei és emberei is kedvelték, így alig négy év alatt Bernadotte-ból tábornok lett, az ehhez szükséges alezredesi és ezredesi előléptetését igazi forradalmi módon az alatta szolgáló katonák szavazták meg. Bár tagja volt a radikális jakobinus körnek, nem keverte a politikát választott hivatásával, így a jakobinusok bukásának évében,1794-ben is volt alkalma tábornokként több csatában kitüntetni magát.

Az addigra már népszerű generálist 1797-ben küldték Napóleon után Itáliába, névleg erősítésként, de egyben a népszerű hadvezér ellenőrzésére. Bernadotte komolyan vette a szerepét, és szinte azonnal sikerült is összevesznie Napóleon jobbkezével, Berthier-vel. Kettejük rossz viszonya sokáig megmaradt, de a hamarosan bécsi nagykövetté kinevezett tábornok közel maradt az üstökösszerű karriert befutó korzikaihoz. Kapcsolatuk még közelibbé vált, amikor a tábornok elvette feleségül Désirée Claryt. Clary nemcsak a legidősebb Bonaparte fivér, Joseph feleségének húga volt, hanem pár évvel korábban a nagy Napóleon jegyese is. 

A népszerű Bernadotte nem akadályozta meg, igaz, a felkérés ellenére nem is támogatta Napóleon 1799-es államcsínyét. Bár a puccs után rövid ideig hadügyminiszter is volt, a politikai áskálódásban járatlan tábornok 

Napóleon azonban sok mindent megtett, hogy a közismerten szélsőséges republikánus tiszt támogatását a magáénak tudhassa. Hamarosan a királypárti érzelmeiről híres Vendée újabb felkelésének leverését kapta feladatul, amit sikerrel teljesített 1801-ben, alig másfél év alatt. Ezután az egyetlen, sajátjához hasonló katonai hírnévvel rendelkező tábornokot Napóleon elhalmozta lehetőségekkel és pozíciókkal, de így vagy úgy, egyik sem valósult meg. Az 1804-ben kikiáltott Francia Császárság elsőként kinevezett 14 marsallja között Bernadotte-ot is ott találjuk, így az 1805-ben kirobbant ellenségeskedésben magától értetődően jelentős szerepet játszott. Ott volt a győztes austerlitzi csatában, és érdemeiért a Ponte Corvo hercege címet kapta. Mondjuk a nápolyi terület korábban a pápához tartozott, de a makacsul ellenkező egyházi vezető megbüntetésére ideálisnak tűnt a csere.

1806-ban, rövid északnémet helytartói ténykedés után, újból a csatamezőn találjuk, de ezúttal magával Napóleonnal került összetűzésbe, amikor saját és mások tévedéseinek eredőjeként nem ért oda a poroszok megsemmisülésével végződő Jéna/Auerstädt kettős csatába. Hamarosan súlyos sérülést szenvedett (nyakon lőtték), így teljes felépüléséig már nem vett részt újabb katonai műveletekben. Az ellenségeskedéseket lezáró béke után újból közigazgatási feladatokat látott el a Napóleon által létrehozott Rajnai Szövetség északi államaiban. Embersége, személyes varázsa, egyszerű életvitele és integritása miatt hamarosan szerte a régióban kiemelkedő véleménnyel voltak róla a közemberek és a királyi udvarok egyaránt. Itt megalapozott hírneve később jelentősen hozzájárult királlyá választásához.

Jól jellemzi képességeit, hogy 1808-ban Napóleon először Bernadotte-ot akarta kinevezni a spanyol trónra, és csak amikor nemet mondott, kérte fel rá bátyját Josephet. Ráadásul a császár törvényes utódának, a Sasfióknak 1810-es születéséig egyedül 

1809-ben a betegeskedő marsall vezetése alatt álló, fel nem készült és vonakodó szász szövetségesekből álló hadtest több csatában súlyos vereséget szenvedett, de a nehézségek ellenére tanúsított emberséges viselkedése újabb hódolókat szerzett neki.

Egészségi állapota miatt sokadik kérelmét végül elfogadta Napóleon, és közigazgatási feladatot kapott, amikor 1810-ben a svéd parlament váratlan ajánlattal állt elő. Mivel az ország idősödő és betegeskedő uralkodója, XIII. Károly gyermektelen volt, és az első jelölt, a dán herceg váratlanul elhunyt, trónörökösnek kérték fel. Napóleon engedélyezte a kérelmet, egyértelműen arra számítva, hogy Bernadotte feltételek és gondolkodás nélkül királyként is követni fogja. Mielőtt felmentette volna Franciaországnak tett esküje alól, Napóleon arra kérte, hogy sose fogjon fegyvert Franciaország ellen. A mindig előrelátó és óvatos marsall elhárította a kérdést arra való hivatkozással, hogy nem tudja, svéd királyként mit hoz a jövő. A magát okkal a végzet emberének tartó Napóleon, így reagált:

menj, és teljesedjen be hát a sorsunk!

Erre azonban nem kellett sokat várni, mert a diplomácia finomságaival mit sem törődő császár 1812-ben Oroszország ellen indulva figyelmeztetés és hadüzenet nélkül egyszerűen megszállta a svéd uralom alatt álló északnémet területeket. Nem tudni, mi járhatott Napóleon fejében, amikor erre a durvaságra vetemedett, de nemcsak egykori honfitársát, hanem 

Rossz döntéséért hamarosan nagyon súlyos árat fizetett. Az oroszországi vereség után nem túlzás, hogy egész Európa összefogott Napóleon ellen, amelyből a fenti okok miatt Bernadotte, illetve most már Károly János trónörökös sem maradhatott ki. Bár Napóleon katonai géniusza még fennen lobogott, túlerejű ellenfelei mindig visszahúzódtak, ha személyesen megjelent, marsalljait azonban rendre megverték távollétében. A népek csatájaként elhíresült lipcsei ütközet egyik kritikus pillanatában a francia szövetségben harcoló szászok elfogadták az emberségéről híres svéd uralkodójelölt ajánlatát, és átálltak a szövetségesekhez, a korábbinál is reménytelenebb helyzetbe hozva Napóleont. Bár a svéd hadsereget még a következő évben, 1814-ben győzelemre vezette a skandináv ország utolsó háborújában Dániával szemben, de még a cár kérésére sem vonult hazája, Franciaország ellen. Neve felmerült Napóleon utódjaként a francia trónon, de a brit és osztrák ellenkezés miatt végül a Bourbonok lettek a nyertesek.

János Károly örökbefogadója halálával végül 1818-ban került a svéd trónra, amely során levezényelte az egyesülést Norvégiával, és egy 1834-es krízis során 

Volt azonban egy furcsa szokása, amelyet sokáig senki sem tudott mire vélni. Még udvari orvosa előtt sem vetkőzött félmeztelenre. Ennek okát a mai napig találgatják, és a cím alapjául szolgáló történet szerint csak halála után derült fény okára. Az először egy színdarabban megjelent, és tudományosan sosem igazolt változat szerint a fiatalkorában közismerten radikális köztársaságpárti Bernadotte karjára vagy mellkasára a „Halál a királyokra!” felirat volt tetoválva. Ez a bizarr történet egybevág a mai napig a svéd trónon ülő Bernadotte-ház alapítójának kalandos életének eseményeivel, így akár igaz is lehet, hiszen rablóból lesz a legjobb pandúr, és forradalmárból király.