Az 1939-es születésű Wally Funk kapcsolata a repüléssel egészen kis korában kezdődött. A The Guardiannek adott 2019-es interjújában úgy emlékezett vissza, szüleivel alig egyévesen Új-Mexikó egyik repülőterére látogattak, ahol megnézhették egy Douglas DC-3, az egyik első utasszállító pilótafülkéjét.

Az első utam a kormányhoz vezetett, és megpróbáltam elfordítani, mire anyám csak annyit mondott: repülni fog!

Kilencéves volt, amikor az első óráit vette pilótatanoncként, 14 évesen a Nemzeti Lőfegyverszövetség (NRA) versenyén lövészi teljesítményéért az Egyesült Államok akkori elnökétől, Dwight D. Eisenhowertől levelet kapott, miközben az amerikai délnyugatot képviselte a legjobb női sízőként szlalom és lesiklás számokban az országos versenyeken.

Középiskolásként jelentkezett olyan órákra, ahol autómechanikát és mechanikus tervrajzot tanult volna, viszont az oktatási szabályzat szerint ezekre lányként nem járhatott. Helyette kötelezték háztartástanra, ami miatt 16 évesen otthagyta a középiskolát, és a columbiai  Stephens College női magániskola diákja lett. Itt belépett az 1941-ben indult  Flying Susies pilótaprogramba, melynek huszonnégy diákja közül elsőként végzett. 1958-ban fejezte be az oktatást, pilótaengedéllyel és művészeti képesítéssel.

Tanulmányait az Oklahomai Állami Egyetemen folytatta, választásában nagy szerepet játszott az egyetem Flying Aggies programja. „Minden manővert meg tudtam úgy csinálni, mint a fiúk, még jobban is” – mondta Funk a Guardiannek. 1960-ban ő lett iskolájának történetében az első női repülésoktató. A Flying Aggies csapatát egy évvel később hagyta ott, amikor repülésoktatói állást kapott az oklahomai Fort Sill támaszponton. Ezzel ő lett az első női repülésoktató is, aki az Egyesült Államok hadseregének bármelyik támaszpontján dolgozott.

Egy évvel később, 1961-ben Kaliforniában állást kapott hivatalos oktatóként és pilótaként egy repüléssel foglalkozó privát cégnél. Ebben az évben kezdődött kapcsolata az űrutazással is.

A Mercury tizenhárom

Bár neve azt sugallja, a Mercury 13 nem a NASA programja volt. Az elnevezés James Cross hollywoodi producertől származik 1995-ből, aki párhuzamot vont a Mercury Seven (Eredeti Hét), a Mercury-program héttagú űrhajóscsapata és az 1961-ben vizsgálatoknak alávetett tizenhárom nő között.

A tesztprogram, melyre Wally Funk is jelentkezett, a First Lady Astronaut Trainees (FLAT; magyarul Első Női Űrhajós Gyakornokok) volt. A FLAT-programot privát finanszírozással Dr. William Randolph Lovelace indította el, aki a Mercury-program során használt teszteket és teszteszközöket is kifejlesztette a férfi asztronauták számára. Lovelace a légierő Woman in Space Programjára támaszkodott, és próbálta elnyerni a légierő támogatását is a sajátjához, de elutasították, így magánklinikáján tesztelte a 19 jelentkező nőt. A FLAT-programban való részvételt 25 és 40 éves kor közötti pilótanőknek hirdették meg, Funk huszonkét évesen a legfiatalabb jelentkező volt. 

A jelentkező nőknek ugyanazokat a fizikai megpróbáltatásokat kellett kiállniuk, amiket a hivatalos űrhajósnak készülő férfi társaiknak is: speciális biciklin hajtottak, gyomrukba vezetett csővel mérték fizikai megpróbáltatás közben gyomorsavtartalmukat, fülükbe jeges vizet fecskendeztek, hogy a szédülést vizsgálják.

Lovelace ötlete, hogy női asztronautákat küldjön a világűrbe, a kor gondolkodásmódjához viszonyítva (az amerikai nők pusztán negyede dolgozott) progresszívnek hathat, pedig indokai a miértre egyáltalán nem voltak azok. A tudós víziója szerint a hatvanas-hetvenes évek végére a Föld körül űrállomások keringenek majd, ahol szorgos tudományos munka folyik. Ehhez pedig szükség van telefonos operátorokra, asszisztensekre, egyéb olyan munkákra, melyeket a Földön a nők végezhettek – írja a Smithonian történésze, Margaret A. Weitekamp a FLAT-programról szóló könyvében.

Pedig a tudósok tisztában voltak vele, hogy a nők testi adottságaiknak köszönhetően megfelelnének az űrutazáshoz. Átlagosan kisebb méretű testük könnyebben elfért volna a kabinban, kevesebb oxigént, vizet és ételt fogyasztottak volna, aminek hála kevesebb ellátmányra lett volna szükség az űrhajókon, és a Lovelace által használt izolációs teszteken is jobban teljesítettek.

Wally Funk például 10 órát és 35 percet töltött egy hangszigetelt sötét szobában izolációs teszten, vízben lebegve, ezzel rekordot beállítva. Bár Funk a visszaemlékezése szerint még bírta volna, a tesztet vezető orvos úgy döntött, hogy jobb, ha a nőt kiszedik a víztartályból. Összehasonlításként az első amerikai űrhajós, aki megkerülte a Földet, John Glenn „csak” három órát töltött az izolációs tesztben.

Lovelace szerette volna privát kísérleteit állami keretek között folytatni, katonai támaszpontokon, pontosan úgy, ahogy a Mercury-programban részt vevő férfiakkal is tette. A katonaság és a NASA visszautasította a kérelmet arra hivatkozva, hogy mérnöki diploma és vadászpilótai tapasztalat szükséges a NASA-hoz való felvételhez, amilyen képesítések elérésére a nőknek nem volt lehetőségük az aktuális törvények szerint. Ez 1962-ben egy, a nemek közötti hátrányos megkülönböztetésről szóló kongresszusi meghallgatáshoz vezetett, melyet a FLAT-program egyik résztvevője, Jerrie Cobb kezdeményezett.

A sors iróniája, hogy a meghallgatáson a Wally Funk által a teszteken túlteljesített John Glenn volt az, akit a NASA tanúskodni kért fel. „A férfiak mennek, és harcolnak a háborúkban, repülnek a repülőgépekkel, majd visszatérnek, és segítenek újakat tervezni, építeni és tesztelni. Az a tény, hogy a folyamatban nők nem vesznek részt, egyszerűen a társadalmi rendünk” – nyilatkozott akkor Glenn.

A Lovelace által elvégzett tesztekről mindössze egy tanulmányt publikáltak 1964-ben, ebben azt az egy indokot hozták fel a női űrhajósok ellen, hogy az űrbe és az űrben történő repülés potenciálisan megváltoztathatja a menstruációs ciklust, így veszélyt jelenthet a női asztronauta életére. Azóta kiderült, hogy ez a felvetés így nem teljesen igaz.

A NASA Lovelace programját nem engedélyezte, végül az első nő az űrben a szovjet Valentyina Tyereskova lett 1963 júniusában a Vosztok–6 fedélzetén. Az amerikaiak a FLAT-program után több mint húsz évet vártak, mire 1983 júniusában, már az űrsiklóprogram keretei között női űrhajóst, Sally Ride fizikust az űrbe engedték. Az űrsiklóprogram során sokkal több ember fért el a Földet elhagyó járműveken, így a NASA úgy vélte, nem kizárólag kimagasló fizikai adottságokkal bíró férfiak, de női tudósok is repülhetnek. A NASA első női pilótája Eileen Collins lett, 1995-ben az STS–63-küldetésen vezette ő a Discovery űrsiklót, melynek 1999-ben parancsnoka is lett.

Az űrben nem, de másban első lett

Collins 1995-ös kilövésekor Ride díszvendége volt a FLAT-program több, még élő résztvevője, köztük Wally Funk is (lásd a fenti képen). Bár Funk addigra már 44 éves volt, korábban az űrsiklóprogramba is jelentkezett. Összesen négyszer adta be pilótaként kérvényét a NASA-hoz, hogy kiképezzék űrhajósnak, kérvényét minden alkalommal elutasították arra hivatkozva, hogy nincs mérnöki végzettsége. A NASA csak az űrsiklóprogram beindulásával engedte el ezt a kritériumot, amit azzal indokoltak, hogy az űrsiklókon már van elég hely a tudományos személyzet részére is.

Funk nem adta fel, pilótaként folytatta. 19 ezer repült óránál is többet tudhat magáénak. 1971-ben ő lett a Nemzeti Közlekedésbiztonsági Testület (FAA) első női nyomozója, aki repülőbalesetek kivizsgálásán dolgozott. Első nőként végezte el az FAA akadémiai kurzusát is, és 1973-ban az első nőként elvégezte az FAA rendszerérték-elemzési programját.

Az Amerikai Nemzeti Közlekedésbiztonsági Ügynökség (NTSB) 1974-ben első női repülésbiztonsági nyomozóként munkára kérte fel. Itt Funk 450 esetet vizsgált munkája során, és a TIME magazin 2013-as cikke szerint ő volt az, aki nyomozói munkája során elsőként észrevette, hogy a kisgépek balesetei során az utasok ékszerei, ruhái és cipői gyakran leszakadnak a becsapódás következtében.

Magánűrhajós PR-versengésnek köszönhetően lehet Wally Funk a legidősebb ember az űrben

2012-ben Funk elsők között vásárolt jegyet a Richard Branson által alapított Virgin Galactic repülésére 200 000 amerikai dollárért. Funk végül mégsem Bransonnal, hanem egy másik, űrkutatásért lelkesedő milliárdossal, a világ jelenleg leggazdagabb emberével, Jeff Bezosszal juthat ki az űrbe.

Bezos űrkutatással foglalkozó és a tervek szerint a közeljövőben kereskedelmi űrutazást kínáló Blue Origin cégének New Shepard rakétájával juthat fel Funk az űrbe, hogy ott valamivel több mint tíz percet töltsön el. A Blue Origin július 1-én jelentette be, hogy Jeff Bezos és testvére, Mark Bezos mellett Wally Funk tiszteletbeli vendégként részt vesz majd a New Shepard első emberes repülésén.

Ismét a sors iróniája, hogy ezzel Funk letaszítaná John Glennt a legidősebb ember az űrben címről. Glenn 1998-ban, 77 éves korában járt utoljára az űrben. 2016-ban hunyt el utolsóként a NASA első generációs asztronautái közül.

Ahhoz, hogy a New Shepardon repüljön, Funknak nem kell olyan komoly teszteket kiállnia, mint a FLAT-program alatt. A Blue Origin két napig tartó programmal készíti fel utasait a 11 percig tartó repülésre.

Az, hogy Wally Funk ott lesz az első, emberrel végzett repülésén a New Shepardnak, tökéletes PR-fogás Jeff Bezos részéről annak útján, hogy a közvélemény előtt egy, az űrutazásért reménytelenül romantikusan rajongó figura képét alakítsa ki magáról. A Blue Origin rakétáinak elnevezése is ezt erősíti, hisz a két eszköz közül egyiket Alan Shepardról, az űrt elérő első amerikairól és John Glennről, a Földet elsőként megkerülő amerikairól nevezték el.

A közvéleménynek szánt pozitív PR-fogás mellett a milliárdosok között zajló presztízsűrversenynek is része a Blue Origin missziójára történő meghívás, hisz Richard Branson űrutazással foglalkozó cégének, a Virgin Galacticnak az egyik első vásárlóját repíti fel az Amazon atyja jóval hamarabb, ráadásul ingyen.

De a milliárdosversengés és a közönségnek szánt PR-mutatvány mögött tagadhatatlanul ott van, hogy ez egy életre szóló ajándék Wally Funknak. Amit az űrkutatás aranykorának tartott időben nem élhetett át Funk pusztán azért, mert nő volt, most, ha rövidebb időre is, de megtapasztalhat, hála a kereskedelmi célú űrkutatásnak és az azt finanszírozó milliárdosoknak.

Wally Funkról és a FLAT-programról 2018-ban Mercury 13 címen a Netflix dokumentumfilmet is készített: