Úgy tűnik, tévhit, hogy a cápák kora reggel vagy naplementekor szeretnek vadászni. Mint az a Karissa Lear által vezetett kutatásból kiderült, ha több cápafaj él egy adott területen, egymást váltó vadászataikkal az egész napot lefedik. Ez segítheti őket abban, hogy minden cápafajnak jusson élelem, és megvédheti őket egymástól.

Lear és csapata a hat megfigyelt cápafaj alapján megállapította, hogy az egymást átfedő étrendű, tehát hasonló halakat fogyasztó cápák megosztják erőforrásaikat azáltal, hogy a nap különböző időpontjaiban táplálkoznak. Az ilyesfajta időalapú erőforrás-felosztás nem jellemző az állatvilágra, nagyon kevés esetet figyeltek meg eddig a természetben. Lear szerint azonban a felszíni élővilágnál kevésbé ismert tengeri és óceáni ökoszisztémában jóval elterjedtebb lehet a dolog, mint azt gondolnánk.

A kutatás során 172 egyedet jelöltek meg adatgyűjtőkkel a Mexikói-öböl hat, part menti cápafajából, és összesen 3766 órányi viselkedésadatot sikerült összeszedni. Ezekből állapították meg, hogy

• kora reggelente a bikacápák voltak a legaktívabbak,
• a tigriscápák dél körül vadásztak,
• délután a homokpadi cápák táplálkoztak,
• este mentek halért a feketevégű cápák,
• és az éjszakai műszakot vitték a csipkés pörölycápák, a nagy pörölycápákkal közösen.

Érdekesség, hogy a rögzített adatokból egyfajta hierarchia is kirajzolódik a cápák között. A vadászatra legjobb időszakot, a reggelt és a dél körüli órákat, mikor a zsákmányt a legkönnyebb a vízben észrevenni, a bika- és tigriscápa uralta, amelyeket a fehér cápa után a legveszélyesebb tengeri ragadozókként tartanak számon.

A hierarchia, vagyis a műszakok megosztása a cápák méreteiből és fizikai adottságaiból adódhat. A bikacápa és a tigriscápa a nagyobb fajok közé tartoznak, míg az esti vadászok kisebb egyedek. Így ha egy feketevégű cápa is délelőtt próbálna vadászni, félő, hogy a tigriscápa mérete miatt egyszerűen prédaként tekintene rá, és végezne vele. Két éve egy, a cápák gondolkodásbeli képességeit vizsgáló kutatás pedig bebizonyította, hogy bizonyos szintig képesek megkülönböztetni a vízi ragadozók a táplálékállatokat is.

Ellenben az éjszakai műszakban vadászó pörölycápáknak az időbeosztását kiváló binokuláris látásuk indokolhatja, amellyel sokkal jobban látnak a sötét vízben, mint a vizsgált négy másik faj egyedei.

A vizsgált cápák étrendjében főként halak, fejlábúak, ráják és egyéb kisebb, porcos halak tartoznak, egyedül a tigriscápa vadászik rutinszerűen tengeri hüllőkre és madarakra egyaránt.

Az egyetemi kutatócsoport szerint kiemelt fontosságú, hogy további kutatással megértsék a mechanizmusokat, amelyek lehetővé tették a ragadozók ilyesfajta együttélését. Az óceánokban ugyanis a túlhalászat, a vízszennyezés és a globális felmelegedés következtében egyre nehezebb helyzetbe kerülnek a tengeri élőlények, köztük a cápák is, ami veszélyezteti a fajokat. Learék szerint ha megértik a cápák viselkedésének kulcsát, az segíthet megőrizni az óceán élővilágát is.

A kutatás teljes szövege angol nyelven itt olvasható el.