A kutatások során kiderült, hogy a zsiráfok szervezete megoldott egy olyan problémát, amely évente emberek millióinak életét követeli, ez pedig a magas vérnyomás. A tudósok által eddig csak részben megértett megoldásuk nyomástartó szerveket, megváltozott szívritmust, vértárolást, és a támasztóharisnyák biológiai megfelelőjét foglal magában.

Amikor Barbara Natterson-Horowitz, a Harvard Egyetem és a UCLA kardiológusa és evolúcióbiológusa megvizsgálta a zsiráfok szívét, tanítványaival azt találták, hogy a bal kamrák megvastagodtak, de az embereknél előforduló merevség, vagy fibrózis nélkül. A kutatók azt is megállapították, hogy a zsiráfok öt, a fibrózissal kapcsolatos génmutációval rendelkeznek. Emellett más kutatók több zsiráf-specifikus génváltozatot is találtak, amelyek a szív- és érrendszeri fejlődéssel, valamint a vérnyomás és a keringés fenntartásával kapcsolatosak.

Ezenfelül a zsiráfok szívritmusa eltér a többi emlősétől. A zsiráfoknál a szívverés kamratöltődési fázisa meghosszabbodik. Ez lehetővé teszi, hogy a szív minden egyes ütésnél több vért pumpáljon, ezért van az, hogy a zsiráf vastagabb szívizomzata ellenére is gyorsan tud futni.

A zsiráfoknak a térdük közelében vastag falú artériái is vannak, amelyek áramlásszűkítőként működhetnek. Ez csökkentheti a vérnyomást az alsó lábszárban, hasonlóan ahhoz, ahogyan egy kerti tömlőben lévő szűkítéskor a víznyomás a a szűkítőgyűrűn túl csökken. Az azonban továbbra sem világos, hogy a zsiráfok szükség szerint miként nyitják és zárják ezeket az artériákat, hogy szabályozzák az alsó lábszárban a nyomást.

A kutatások során felmerült egy érdekes kérdés a zsiráfok vérnyomásával kapcsolatban: amikor egy zsiráf felemeli a fejét, miután lehajolt inni, az agyába jutó vérnyomásnak hirtelen le kellene esnie - ez annak a szédülésnek a súlyosabb változata, amelyet sok ember tapasztal, amikor hirtelen feláll.

Miért nem ájulnak el a zsiráfok?

Úgy tűnik a válasz abban rejlik, hogy a zsiráfok képesek pufferelni ezeket a hirtelen vérnyomás-változásokat. Christian Aalkjær, szív- és érrendszeri problémákkal foglalkozó szakember mindezt, altatott zsiráfoknál próbálta ki. Az elbódított állatok fejét kötelekkel és csigákkal lehetett felemelni és leengedni, és a kísérletek alatt Aalkjær azt tapasztalta, hogy a fej leengedésekor a nyak nagy vénáiban összegyűlik a vér. Itt több mint egy liter vért raktározódik el, ami átmenetileg csökkenti a szívbe visszatérő vér mennyiségét. Mivel kevesebb vér áll rendelkezésre, a szív minden egyes dobbanásnál kisebb nyomással "dolgozik", amíg a fej le van hajtva. Amikor a fejét ismét felemeli az állat, a tárolt vér hirtelen visszaszökik a szívbe, amely erre egy erőteljes, nagy nyomású lökéssel válaszol, amely segít felfelé pumpálni a vért az agyba.

Egyelőre nem világos, hogy ugyanez történik-e az éber, szabadon mozgó állatok esetében is, bár Aalkjær csapata nemrégiben a szabadon mozgó zsiráfokba ültetett érzékelőkkel rögzítette a vérnyomást és a véráramlást, és remélik, hogy hamarosan választ kaphat a kérdésre.

A kutatók szerint még ha a mostani felfedezések némelyike nem is feltétlenül releváns a magas emberi vérnyomás szempontjából, de segíthetnek az orvosoknak másképpen gondolkodni a problémáról, és új megközelítéseket találni erre a gyakori népbetegségre.