1944-ben rajzolt térképet a Mississippi folyóról Harold Fisk, az amerikai hadsereg mérnöki hadtestének dolgozó geológus és térképész. Önmagában ez nem lenne érdekes, a Fisk rajzolta térképeken azonban nemcsak a folyó akkor aktuális vonala látható, hanem több száz évnyi kanyargás és irányváltás is.

Fisk „Az Alsó-Mississippi folyó hordalékvölgyének természete és eredete” című jelentéséhez készítette el a különleges illusztrációt, melynek színes kavalkádja a térképészetben járatlan számára is megmutatja, amit „a fejlődés szakaszának” és „a folyórendszer aktuális viselkedésének” titulál a geológiai riport. Az 1944-es munka egy vizuálisan tömör ábrázolása a Mississippi évszázados ingadozásának térben és időben.

A térképek a Mississippi alsó hordalékvölgyét ábrázolják, mely az Amerikai Egyesült Államok legnagyobb ártere. A terület 24 millió hektárt fed le Arkansas, Illinois, Kentucky, Louisiana, Mississippi, Missouri és Tennessee államokban. A területről az egy a hatvankétezer-ötszázhoz (1:62.500) arányban készült térképekkel elsődlegesen a folyópartok erodálhatóságát vizsgálták, gát- és vízgyűjtő építéséhez használható anyagok forráshelyeit keresték.

A folyó 1944-ben aktuális állapotát az áttetsző résszel jelölte Fisk, a megmaradt térképek alapján pedig a Mississippi medrét zölddel az 1880-as, lazacrózsaszínnel az 1820-as, halványkékkel pedig az 1765-ös állapotában ábrázolta. A színek közötti átfedések során mindig a legfrissebb állapotot jelenítette meg a térképen, így lehet az, hogy egyes lapokon például jóval kevesebb kéket látunk, mint zöldet. A szaggatott vonalakkal jelzett színek még magyarázatra szorulnak. Ezek a folyó 1765-nél régebbi állapotait jelölik, ám megbízható fennmaradt kartográfiai adatok híján ezeket a levegőből készített fotókra és talajmintákra alapozva rajzolta be Fisk.

Ha a térképnek szentelünk egy percet, észrevehetjük, hogy a folyót az 1765-ös és az 1820-as állapota között mintha megregulázták volna. Ez az európai telepesek érkezéséhez köthető. Az öreg kontinensről az Újvilágba vándorló tömegek csatornákat ástak, a folyón leúszó és összegyűlő rönköket összeszedték és felhasználták, több helyre pedig árvízkapurendszereket építettek, ezzel élhetőbbé és biztonságosabbá téve a folyó menti földeket.

Ez persze nem állította meg teljesen a folyót. 1876-ban például kilépett medréből, és durván huszonnégy óra leforgása alatt újat alakított ki magának, ezzel elvágva Reverie városát Tennessee államtól, és áthelyezve a települést Arkansashoz.

De mitől vált hirtelen irányt egy folyó?

A folyók medrének hirtelen változása nem ismeretlen, és nem is csak a Mississippire jellemző, korábban már írt róla az Index, hogy miért kanyarognak a folyók. A meder kanyarulatai természetes módon és emberi beavatkozás vagy a környező területen történő emberi munka hatására is kialakulhatnak, változtathatják formájukat – vagy akár teljesen el is tűnhetnek.

Ha egy folyóban már van egy kisebb görbület, a víz gyorsabban halad a vízfolyam külső szélén, mint a belsején, mert ugyanannyi idő alatt nagyobb távolságot tesz meg. Ezzel együtt jár az is, hogy a gyorsabban mozgó víztömegben a hordaléknak nincs ideje leülepedni a meder szélén, ezért a görbülettől hosszabbik oldalára kerül, ahol a lassabb sodrású vízben a meder alján megáll. Egy idő után a lerakódott hordalék akkorára duzzad, hogy a görbületet egyre nagyobb ívűre formálja. A víz sebességében így egyre nagyobb különbségek alakulnak ki, a folyó pedig egyre kanyargósabb lesz.

Amikor két szomszédos kanyar eléri maximális ívét, bezárul a hurok, a folyó víztömeg egyszerűen nem követi tovább az addigi útvonalát, hanem átcsap a száraz terület fölött, a legrövidebb utat keresve. Ezzel levágja a mederből az addigi kanyart, holtágat létrehozva belőle.

A modern árvízvédelmi rendszerekkel, például a különböző gátakkal és csatornákkal ideiglenesen szabályozhatók a folyók, de évszázados vagy évezredes viszonylatban a természetes viselkedésüket nem változtathatja meg az ember. Egy-egy folyóban egy kanyar kialakulásához pedig ilyen hosszúságú időre van szükség.

Fisk térképei alapján 2018-ban LiDAR-szkennerrel (lézeres alapú távérzékelés) több képet készítettek a Mississippi hordalékvölgyéről, ezek szintén gyönyörű látványt nyújtanak.

(Felhasznált források: PDR, Radical Cartography)