Az nem újdonság, hogy az amerikai kontinensen a 15. század előtt már partra szálltak az északi népek hajósai. A vikingek amellett, hogy Izlandot és Grönlandot felfedezték és gyarmatosították az Atlanti-óceán északnyugati partvidékén, a mai Kanada és Amerikai Egyesült Államok partjaihoz is eljuthattak.

A vikingek felfedezéseiről pedig úgy tűnik, Európa-szerte tudomást szereztek, egy 1340-re datálható, most tanulmányozott dokumentumból ugyanis kiderül, hogy egy milánói szerzetes genovai hajósok elbeszélései alapján leírja, milyenek Marckalanda (Markland, a mai Új-Fundland és Labrador) szigetei.

A Galvano Fiamma nevű szerzetes Cronica universalis című középkori krónikájának egyetlen fennmaradt kéziratát Paolo Chiesa, a Milánói Egyetem középkori latin irodalom professzora vizsgálta. A könyv eredetileg a milánói Sant’Ambrogio-bazilika gyűjteményébe tartozott, onnan tűnt el, amikor a napóleoni hódításokat követően felszámolták azt. Jelenleg New Yorkban található, privát gyűjteményben.

Chiesának és diákjának kutatás céljából sikerült megszerezniük a könyvet (a publikált tanulmány itt), melyben a latin szöveg lefordítása közben találtak rá a vikingekről szóló passzusra. Ebben Galvano leírja, hogy a dán és a norvég hajósok szavai alapján létezik egy világ Grönlandon is túl, melyet Markland néven neveznek, s ahol óriások élnek:

Hajósok, akik gyakran járják Dánia és Norvégia tengereit, azt mondják, messze északra, túl Norvégián van Izland. Onnan még tovább haladva áll Grönland, ahol a Sarkcsillag elmarad az ember háta mögött. A sziget vezetője a püspök. Ezen a földön nem terem búza, se bor, se gyümölcs; az emberek tejen, húson és halon élnek. Föld alatti házakban laknak, s nem mernek nagy zajt csapni, nehogy a vadállatok megtalálják és megtámadják őket. Hatalmas fehér medvék élnek ott, amik beúsznak a tengerbe, és a partra húzzák a hajótörötteket. Hatalmas sasok is élnek itt, melyeket Katai császárnak küldenek. Innen tovább nyugatra van még egy föld, Markland, ahol az óriások élnek; ezen a földön akkora kőlapokból álló épületek vannak, melyeket ember nem, csak óriás építhetett. Zöldek a fák, vannak állatok, nagy arányban madarak. Ugyanakkor egy tengerész sem tudott biztosat sem a földről, sem a jellemzőiről.

Galvano forrásai vélhetően első vagy másodkézből a kor egyik legnagyobb kikötőjének számító Genovába érkező, s onnan induló hajósok, akik a viking tengerészektől hallhattak Marklandról. Bár az eredeti forrás nem biztos, az igen, hogy 

A Cronica universalis pedig több későbbi, egymástól független forrással is egybevág, melyek a genovai és az északi régióból származnak.

A vikingek először 1347-ben említik Marklandot egy eltévedt hajójuk kapcsán, ám pontos helyére vonatkozóan nem adnak kellő információt. Az első fennmaradt térkép, melyen Markland szerepel, 1570-ben, egy izlandi tanár keze által készülhetett.