Az emberi test tele van folyadékokkal, amelyek egy része így vagy úgy, de el is hagyja testünket. Részben ilyen a könny is, amely kizárhatatlan testünk szemünket védő módszerei közül. Ám vannak, akik képesek könnyet spriccelni egy erősebb orrfújással, még extrémebb esetekben szándékosan is.

Sőt, hogy tovább fokozzuk, vannak olyanok, akik vizet, tejet, akár füstöt is eregetnek a szemükön keresztül. De normális, vagyis inkább egészséges ez?

A szemünk rendkívül összetett, többszörösen védett szervünk. Fontos védelmi vonala a testnek a kötőhártya, amely a szem külső részét borítja be, s fürdeti könnyben, ezzel védve és tisztítva azt. A kötőhártya a szemüreg sarkában található könnymirigyekből veszi fel az ott termelődő nedvességet, majd a könnycsatorna segítségével vezeti azt el. A testünkben található, sós folyadékot keringető rendszer neve könnykészülék. Munkája állandó folyamat, akkor is könnyezünk, amikor észre sem vesszük, hisz szemünk mindig nyirkos, a könnyeket szétkenjük a pislogással a szemgolyón. Amikor valami szennyeződés kerül a szemünkbe, fizikai irritáció vagy pszichés stimuláció éri, olyan mértékben kezd el a háromból valamilyen típusú könny termelődni, hogy azt nem képes elvezetni a könnycsatorna, ezért potyognak a könnyeink.

De most nem foglalkozunk a sírással, a címben feltett kérdésre ugyanis a folyamatos könnytermelés adja a választ. Miután a pislogással a könnyünket szétkentük szemünkön, a folyadék a szemhéjak belsejében található könnypontokon át a könnycsövekbe jut, ezek pedig elvezetik a nedvességet a nagyjából 10 × 4 milliméteres könnyzacskóba, mely az orr külső részén, a belső szemzugban van. Az itt összegyűlő könnyeket a zacskó folyamatosan szivárogtatja az orrba, illetve a torokba. Ezért van az, hogy síráskor megindul az orrunk is, hisz a túlcsorduló könnyek arra is megpróbálnak távozni a megtelt rendszerből.

A könnyzacskóból távozó könnyek útján a test elzárja az átjárókat, így levegő és folyadék nem juthat vissza, ezzel megelőzve a gyulladások kialakulását. Ám ha nyomást helyezünk szemzugunk belső részére, illetve lezárjuk az orrunkat és szánkat, azzal ingerelhetjük a könnyzacskót arra, hogy a szem irányában, visszafelé ürítsen. A tudományos közeg ezt Valsalva-manővernek nevezte el. Leginkább akkor észrevehető ez, ha víz alatt nyitott szemmel, zárt szájjal és befogott orral megpróbáljuk kifújni a levegőt, vagy erősen fújunk orrot. De ahogy a cikk elején szerepelt, vannak, akik szájukba töltött folyadékot vagy éppen beszívott füstöt is képesek így kispriccelni. New York-i fül-orr-gégészek 2020-ban tanulmányt is írtak erről, ennek hipotézise szerint azok, akik képesek ilyen mutatványra, azoknak a könnycsatornáinak a zárai nem működnek megfelelően.

Bár a mutatvány rendkívüli veszélyt nem rejt magában, nem érdemes vele próbálkozni, mivel a könnyzacskó begyulladhat, a könnypontokon keresztülszivárgó genny pedig károsíthatja a szemgolyót.