A 19. század elején Texasban két ellenséges civilizáció élt egymás mellett. Az egyiket a  fehér farmer alkották, a másikat pedig a kamencsi indiánok, akiket hazánkban komancs néven  szoktak emlegetni. A kamencsik nomádok voltak, semmilyen építményt sem készítettek,  amelyet ne lehetne azonnal lebontani és elvinni. Nevüket a jút indiánoktól kapták, akik  nyelvén a koh-mahts szó annyit jelentett: „akik mindig ellenünk vannak”. Ők nemernuh-nak,  „népnek” nevezték magukat. Egymással segítőkészek voltak, másokkal azonban kegyetlenek.

A fehérek a kamencsik szemében a földek elrablói voltak, idegen megszállók, akik minden ígéretüket megszegték. A kamencsik a fehérek szemében szadista vadállatok voltak, akik megkínozták és megölték foglyaikat. Mindkét civilizáció a másik kipusztítására törekedett, ezért raboltak el és öltek meg oly gyakran nőket és gyermekeket is. Az elrabolt fehér nőket az újságok úgy emlegették, hogy „sorsuk rosszabb a halálnál”. Bár az indiánok nem erőszakoltak és kínoztak meg minden elrabolt nőt, de nagyon kevés tért vissza testileg vagy érzelmileg sértetlenül. Amikor pedig a fehérek elkezdték kiváltani az elrabolt asszonyokat, az indiánok 

mert úgy vélekedtek, hogy az elgyötört foglyokért több pénzt kapnak.

A harcokban mindkét fél kimerült, és 1840-ben komoly kísérletet tettek a békekötésre. Március 19-én tizenkét kamencsi főnök mintegy hatvanöt indiánnal bevonult San Antonio főterére. Tizenöt foglyot a városon kívül őriztek, s csak a tizenhatodikat, a tizenöt éves Matilda Lockhartot mutatták be, váltságdíjat, takarókat és fegyvereket kérve. A lány csupa seb volt, az orrát csontig leégették. A felháborodott texasiak úgy döntöttek, túszként őrzik a főnököket, amíg a többi foglyot el nem hozzák. A főnökök ezt a béketanács szabályai gyalázatos megsértésének tekintették, felpattantak, s kést rántottak. Általános lövöldözés tört ki, valamennyi főnököt megölték, s hét fehér is halálos sebet kapott. Ezután néhány indián asszonyt elküldtek a kamencsik táborába a foglyokért. A meggyilkolt társaikat gyászoló kamencsik erre módszeresen lemészároltak tizenhárom fehér foglyot, s csak két gyermeket kíméltek meg. A kiegyezési kísérlet tehát véres leszámolássá fajult.

Akit kétszer raboltak el

Cynthia Ann Parkert kilenc éves korában rabolták el két másik gyermekkel együtt a családi farmról, 1836. május 19-én. Átvitték a Texas északi határát jelentő folyón, a Red Riveren, s egy gyermektelen kamencsi pár örökbe fogadta. A nagybátyja, James W. Parker éveken keresztül kereste őt. Róla mintázta Alan Lemay 1954-ben megjelent The Searchers című könyvének hősét, s e regény alapján rendezte meg John Ford két év múlva A kutatók című, legendás westernfilmet.

Cynthia Ann Parkert tíz év elteltével két kormány-ügynök megtalálta a Washita-folyónál. Már nem akart visszatérni a fehérek világába. Az elrablásában részt vevő Peta Nocona harcos felesége volt, s immár a Naduah vagy Narua (Melegít Minket) névre hallgatott. Végül 1860 végén „szabadították ki” kislányával, Prérivirággal együtt, amikor a Texas Ranger lovascsendőrség és a hadsereg rátámadt egy indián táborra. Az immár harminchárom éves asszony számára ez egy újabb sokkot és új fogságot jelentett. Egy nagybátyja családjához vitték, ahol éjszakára

 A fehérek afféle egzotikus vadállatnak tekintették, meggyalázott, tönkretett pogánynak, aki meghazudtolta egész világnézetüket, és nem volt hajlandó velük imádkozni.

Azt várták, hogy hálásan „visszatér családja kebelére”, bizonyítva ezzel a fehér felsőbbrendűséget és a keresztény hit erejét. Ehelyett ő elrablásnak tekintette „felszabadítását”. A fehérek világa félelemmel és rettegéssel töltötte el, a látogatók elől az ágy alá menekült, és a padlón aludt, bölénybőrbe burkolódzva, kislányát ölelve. Az első étel, amely ízlett neki, egy levágott tehén nyers mája volt.

A rokonok kézről-kézre adták, egyikük sem tudott vele mit kezdeni. Egy Coho Smith nevű nyomkeresőt arra kért, vigye vissza őket a családjához, s azt ígérte, hogy imádott fiai, Quanah és Pecos ajándékokkal halmozzák majd el a férfit, ha visszaviszi őket hozzájuk. Erről persze szó sem lehetett. Végül bőrkikészítésből tudott megélni, ez volt az egyetlen mesterség, amihez értett. Kislánya, Prérivirág iskolába járt, és megtanul angolul is, de 1865-ben egy betegség végzett vele. Anyja késvágásokkal gyászolta meg, és hat év múlva utánahalt. Ő volt az igazi áldozata a texasiak és kamencsik háborújának, akit mindkét nép csak elrabolni és bántalmazni tudott.

Aki meg tudta változtatni életmódját

Cynthia Ann Parker fia, Quanah az Egyesült Államok egyik legjobban megbecsült híressége lett. 1845-ban vagy 1850-ben született, első neve Tseeta (Sólyom) volt, majd anyja elvesztése után apja a Kwaina vagy Quanah (Jó Illat) névre keresztelte át, nehogy megtalálják, s őt is elvegyék tőle. A Texas nyugati részén fekvő, Llano Escatado nevű felföld volt az otthona. Fiatal korában ő is kivette részét a küzdelmekből, s hamarosan köztiszteletben álló, medvekarmokból készült nyakláncot viselő, híres harcos vált belőle. Állítólag csak 1865 és 1867 között

 Még 1874-ben is részt vett az észak-texasi Adobe Walls második ostromában, mert egy Fehér Sas nevű kamencsi varázsló meggyőzte a harcosokat, hogy nem fogja őket a golyó. (A sikertelen ostrom után a csalódott harcosok Fehér Sast büntetésképpen Iszatai néven emlegették, ami egyesek szerint prérifarkasok potyadékát, mások szerint a nőstény farkasok vagináját jelenti.)

A Philip Sheridan tábornok által megindított, úgynevezett Red River háború (1874—75) végül meggyőzte a kamencsiket az ellenállás értelmetlenségéről. 1875 májusában Cynthia Ann Parker fia is a Sill-erődhöz vonult, többszáz harcos kíséretében. Megadta magát, és azonnal anyja és húga felől tudakozódott.

Az egykori független, büszke harcos ezek után teljesen megváltoztatta az életmódját. Maga köré gyűjtötte a kóborló bandákat, lebeszélte őket a harc folytatásáról, és 

Úgy emlegették, mint a Béke Emberét, a Fehér Kamencsit, a Nemes Vadembert. Ekkor kezdte el használni anyja vezetéknevét, s Quanah Parker néven vált ismertté. Baráti kapcsolatokat épített ki olyan nagygazdákkal, mint Samuel Burk Burnett és Charles Goodnight, s jó pénzért megengedte nekik, hogy az indiánok földjein legeltessék szarvasmarháikat. A vezetését elfogadó törzsek így jelentős jövedelemre tehettek szert. Többször járt Washingtonban, ahol a belügyminisztérium indiánügyi hivatalában „a kamencsi indiánok legfőbb főnökének” nevezték. Még anyja fehér rokonait után is érdeklődött, de ezek olyan csalódottak voltak a „kiszabadított” Cynthia Ann Parker „hálátlan” viselkedése miatt, hogy nem kívánták egy kamencsivel feleleveníteni a rokoni kapcsolatokat. Pedig Quanah Parker annyira tiszteletben tartotta rokonait, hogy mind anyja, mind Prérivirág hamvait exhumáltatta. Az otthona közelében megrendezett, új temetési szertartásukon így emlékezett meg Cynthia Ann Parkerről:

Annyira szerette az indiánokat, hogy nem akart visszamenni saját népéhez. Végül is valamennyi ugyanaz a nép, ahogy Isten mondja.

A Csillagos Ház lakói

Nagy házat építtetett Sill-erőd közelében, az oklahomai Cache-ben. Csillagos Ház néven emlegették, mert tizennégy csillagot festett rá, hogy több legyen, mint amennyit az amerikai hadsereg tábornokai viselnek.

 Valamennyi feleségének megvolt a maga feladata: ruhái gondozása, iratai nyilvántartása, lovai ápolása, a konyha működtetése, favágás, kertgondozás stb. Az asszonyoknak saját szobájuk volt, s felváltva töltötték vele az éjszakát. Hálószobája a legmodernebb bútorokkal volt felszerelve, itt tartotta anyja arcképét, fegyvereit – és a padlóra bölénybőrt terített. A gyerekek az emeleten aludtak, közös hálószobában.

„A kamencsi indiánok legfőbb főnöke” elfogadta, hogy gyermekei a fehérek iskoláiba és templomaiba járnak, de azért megőrizte kulturális identitását. Az Indián Ügyek Törvényszéke békebírójának is megválasztották (1886—98), és sikerült elérnie, hogy Oklahoma Territórium törvényhozása ne tiltsa el az indiánok körében népszerű peyote-kultuszt. Ezért manapság őt tekintik az őslakos amerikai egyházi mozgalom alapítójának. A poligámiát sem volt hajlandó feladni. Amikor egy tisztviselő megpróbálta rábeszélni, hogy válasszon ki egyet a feleségei közül, így felelt:

Rendben van, de a többinek majd maga mondja ezt el!

1887-ben elfogadták a Dawes-törvényt, amely szerint az indián rezervátumok közös, törzsi földjeit 160 hold nagyságú, egyéni birtokokra osztják, s a maradékot a fehérek rendelkezésére bocsátják. Quanah Parker rendkívül ügyesen halogatta a törvény életbe léptetését: csak 1892-ben beszélte meg a kormány embereivel, hogy milyen áron, mennyi földet engednek át, s a végrehajtást is sikerült kilenc évre elhalasztania.

Országos hírességgé vált, otthonába ellátogatott Theodore Roosevelt, az Egyesült Államok elnöke, a brit nagykövet, és még a fogoly apacs főnököt, Geronimót is vendégül látta, amikor erre szállították. Részt vesz a Saint Louis-ban rendezett világkiállításon (1904) és Roosevelt 1905-ös beiktatásán. Az elnök egy vadászaton vetette fel a bölény-rezervátum gondolatát, amit Quanah Parker lelkesen támogatott, s 1907-re létre is hoztak otthona közelében egy telepet hét bölénybikával és nyolc bölénytehénnel. Indián találkozókat, úgynevezett pauaukat (powwow) is rendezett, s szerepet vállalt az egyik első westernfilmben. Csak cirkuszban nem volt hajlandó fellépni, s amikor két New York-i vállalkozó erre kérte, így felelt:

Én nem majom!

1911-ben halt meg, s anyja sírja mellett temették el. A búcsúztató szertartáson, melyre egyes feleségei már autón érkeztek, 1200 ember vett részt. A fehér anya és félvér fia emlékét operák, színdarabok, regények és képregények is felidézték. Cynthia Ann elrablásának századik évfordulóján felépítették „Parker-erődöt”. Az összegyűlt rokonok nagy ünnepséget rendeztek, amelyen sok Cynthia Ann Jeges Malátát és Cynthia Ann Citrus Hűsítőt fogyasztottak el. 1939-ben egy bizonyos Julia Smith operát írt az elrablott leányról. Kezdetben a fiát ritkábban emlegették, és inkább az egykori telepesek emlékét idézték fel, az 1950-es években azonban 

s azóta is évente találkoznak.

1957-ben Quanah Parker hamvait teljes katonai tiszteletadással vitték el a „Csillagos Ház” melletti Post Oak misszió temetőjéből a Sill-erőd közelébe. Texasban vasutat, kiránduló ösvényt, várost, tavat, egyetemi dísztermeket neveztek el róla, 2019-ben pedig egy aszteroidát is. 2010-ben bemutattak egy Quanah című musicalt, a Palo Duro kanyonban pedig évtizedek óta előadják a Texas című zenés darabot, amelyben Quanah Parker szelleme is belovagol a színpadra.

A Csillagos Házat áthelyezték ugyan, de restaurálták, és számtalan turista látogatta meg. A „kamencsik fehér főnökének” egyik özvegye 1965-ig ott élt, és amikor a fehér látogatók a skalpok iránt érdeklődtek, állítólag egy parókát mutatott meg nekik.

Mennyit tud valójában a történelemről? Tegye próbára tudását a Rubicon-próba kvízjátékban! Mind a 13 pontot csak egy igazi történelemzseni szerezheti meg! 

Ez a támogatott szerkesztőségi tartalom a Rubicon Történelmi Magazin közreműködésével jött létre.