Valószínűleg ez az egyik legismertebb történelmi szállóige. A legtöbb ember – ha egyáltalán megjegyzett valamit a Napkirályról – annyit tud csak, hogy XIV. Lajos e szavakkal foglalta össze abszolút monarchiája lényegét: „Az állam én vagyok!” (L’État, c’est moi!)

A részletesebb legenda szerint 1655. április 13-án mondta ki, amikor vadászruhában, lovaglóostorral a kezében berontott a párizsi legfelsőbb bíróság ülésére. A bíróság ugyanis az ő távollétében és az ő engedélye nélkül vizsgálgatta korábban elfogadott rendeleteinek törvényességét. A király fenyegetőzésére válaszként a bíróság elnöke az állam érdekeire hivatkozott, mire az uralkodó állítólag a híres szállóigével vágott vissza.

Mit mondott valójában?

A történetből csak annyi igaz, hogy az ifjú Napkirály valóban felháborodott a bírók engedetlenségén, s valóban nem öltözött át a vadászat után. De azért a formákat tiszteletben tartva, kancellárjával, ceremónia-mesterével, hercegeivel és marsalljaival együtt vonult be a bíróság épületébe, s mielőtt a bírák elé lépett, még a híres Sainte-Chapelle-ben is imádkozott. Ezután helyet foglalt a bírák között, és a két éve lezárt, Fronde néven emlegetett felkelés-sorozatra utalva a következőket jelentette ki:

Uraim! Mindenki tudja, milyen szerencsétlenségeket vont maga után a bíróság ülésezése. Ezeket akarom megakadályozni. Hagyják hát abba a tanácskozást a rendeletekről, amelyeket átadtam, s amelyeket végre kívánok hajtatni. Első elnök úr, megtiltom önnek, hogy bármilyen gyűlésezést engedélyezzen, és ilyesmit egyikük sem indítványozhat.

Ezután felkelt, és magára hagyta a megdöbbent bírákat.

Akik elvetették a legendát

Történészek nemzedékei próbálták meggyőzni a világot arról, hogy XIV. Lajos sohasem mondta ki a híres mondatot – de tökéletesen kudarcot vallottak. Ezt a kijelentést hiába keresnénk Voltaire XIV. Lajos százada című könyvében. A XIX. század végén a brit Lord Acton ugyanúgy tagadta, hogy Lajos király ilyesmit mondott volna, mint a francia Ernest Lavisse a XX. század elején. A király életének és korának francia történészei közül mind a népszerűbb művek szerzői (André Castelot, Philippe Erlanger), mind a tudományos feldolgozások összeállítói (Pierre Goubert, Joël Cornette, François Bluche, Jean-Christian Petitfils, René és Suzanne Pillorget) tagadják, hogy a király valaha is kimondta volna a híres szavakat. A magyar történészek közül Marczali Henrik még megemlítette e szállóigét a Nagy Képes Világtörténet IX. kötetében, Hajnal István azonban már ismerte a francia szakértők véleményét.

A legenda megalkotója

Mégis, ki fogalmazhatta meg elsőként e kijelentést? Jacques-Bénigne Bossuet 1679-ben íródott és 1709-ben kiadott híres vallási-politikai értekezésében, A Szentírás saját szava szerinti politikában e szavakkal utalt XIV. Lajosra:

Az egész állam őbenne van, az egész nép akarata az övében foglaltatik…

Csakhogy azt ő sem állította, hogy XIV. Lajos kimondta volna a híres szavakat. Ezt Pierre-Édouard Lémontey jelentette ki 1818-ban kiadott kötete (Essai sur l’établissement monarchique de Louis XIV) 327. oldalán:

Franciaország Koránja négy szótagban összefoglalható, s XIV. Lajos ki is mondta ezeket egy napon: Az állam én vagyok. 

Lémonteyt, az egykori írót, politikust és történészt, a francia forradalom Törvényhozó Nemzetgyűlésének képviselőjét mára már szinte teljesen elfelejtették. Az általa megfogalmazott mondat mégis bekerült szinte valamennyi tankönyvbe és történelmi kézikönyvbe.

Abszolút monarchia?

De vajon – ha nem is mondta ki e szavakat a király – nem fejeznek ki mégis valami fontos és lényeges üzenetet? Nem azt jelzi e mondat, hogy minden hatalom a király kezében összpontosult? Erre a kérdésre is tagadó választ kell adnunk. XIV. Lajos még el tudta játszani a teljhatalmú uralkodó szerepét – de a háttérben alkukra, kölcsönös engedményekre és kiegyezésekre került sor az állam főtisztviselői és a társadalom uralkodó csoportjai között. A híres „abszolút monarchia” inkább csak látszat és törekvés volt, mint megvalósult államrendszer. Utódai még az adókivetés során is állandó alkudozásra kényszerültek a királyság tartományainak gyűléseivel és legfelsőbb bíróságaival. A régi rend francia királysága végül azért bukott el 1789-ben, mert nem volt elég erős, nem tudta megreformálni az adórendszert, s olyan társadalmi konzultációra kényszerült, melynek során elveszítette hatalmát.

Maga, XIV. Lajos pedig a híres szállóigének éppen az ellenkezőjét jelentette ki 1715-ben, halálos ágyán:

Én elmegyek, de az állam örökre itt marad.

Vagyis nem azonosította magát az állammal, hanem önmagát az állam főtisztviselőjének, legelső szolgájának tekintette.

Mennyit tud valójában a történelemről? Tegye próbára tudását a Rubicon-próba kvízjátékban! Mind a 13 pontot csak egy igazi történelemzseni szerezheti meg! 

Ez a támogatott szerkesztőségi tartalom a Rubicon Történelmi Magazin közreműködésével jött létre.