A bogár, ami megmentette Kaliforniát

További Ma Is Tanultam Valamit cikkek

Bár Kaliforniáról mindenkinek az aranyláz ugrik be elsőre, az állam gazdaságában és fejlődésében a citrusféléken alapuló farmok játszottak meghatározó szerepet előbbi lecsengése után. Az 1870-es években kezdték az első farmerek a nagyüzemi citrustermesztést a bőséges napsütést és a kedvező időjárást kihasználva. A sikernek egy nem várt hozománya is volt: Kalifornia lett a világon az első, ahol biológiai kártevőirtást, biokontrollt vetettek be, azaz más élőlényt használtak arra, hogy elpusztítson egy növényeket sújtó kórságot.

Az Amerikába a spanyol misszionáriusok által behurcolt narancs Kalifornia állam legértékesebb árucikkévé vált az 1800-as évek végére, az állam déli részén 1870 és 1890 között hétszeresére nőtt a citrustermesztésre hasznosított földek száma. 1867-re egy évben átlagosan hatezer dobozkocsi (eredeti nevén boxcar, az észak-amerikai áruszállításra használt tehervagon) telt meg exportálásra szánt narancsokkal, amit a Southern Pacific vasúti vonalait használva adtak el szerte a nyugati-parton, majd később 1888-tól jégtáblákkal hűtött vagonokban egész Amerikában. Húszmillió dolláros biznisz lett a gyümölcsöt a keleti partra exportálni.

Aztán megjelent egy fehér rovar, hogy környezeti és gazdasági válságot okozzon.

1878-ban írták le először Új-Zélandon az Icerya purchasi pikkelyes rovart, mint egy helyi akácfajra veszélyes kártevőt. Az állat főként fás növények szárával és levelével táplálkozik, pamutszerű pikkelyes borítás védi kívülről. Ausztráliából származtatják, úgy vélik, ausztrál hajókon keresztül érkezett San Franciscóba a 19. század végén. A kártevő nagyon sebesen szaporodik, lárvái rendkívüli gyorsasággal terjedtek el a dél-kaliforniai fákon, 1884-re elérték Los Angelest.

A helyi gazdák a Smithonian cikke szerint mindent megpróbáltak, ami korábban működött a kártevők ellen, kezdve a fák bálnaolajjal mosásától a vaskályhás gőzölésen át a fertőzött részek levágásig és elégetésééig, az Icerya kiirtása mégsem sikerült. A kártevő leggyakrabban a levelek puhább alsó felén tapadt meg, ahol gyapotszálakkal erősítette meg védelmére szolgáló pikkelyeit, majd ezek alatt éles szájszervével átdöfte a levél erezetét, és elszívta a növény nedvességét.

A parazita által okozott károkat jól mutatja, hogy 1887-re a kaliforniai narancsexport csak kétezer dobozkocsit töltött meg, 1888-ban pedig összesen négyszáz vagont tudtak útjára indítani naranccsal megtömve.

1885-ben a helyi farmerek megalapították az állam első gyümölcsszövetkezetét, hogy összefogásban próbáljanak megoldást találni a problémára. Próbálták a permetezést kerozinnal, savval és egyéb vegyi anyagokkal, de egyik peszticid sem állította meg a kártevőt. A kaliforniai válság 1886-ra arra késztette az Egyesült Államok Mezőgazdasági Minisztériumának rovartani osztályvezetőjét, Charles Valentine Riley-t, hogy két szövetségi entomológust küldjön a helyszínre a helyzet felülvizsgálására.

Miután a rovartudósok látták, hogy a kémiai hadviselés nem válik be, Riley ötlete nyomán elkezdték kutatni az Icerya természetes ellenségeit. Az ötlet maga nem volt egészen új keletű, 1762-ben például Franciaország mejnómadarakat telepített Indiából Mauritius szigetére a sáskák kordában tartására. Akkora méretben azonban még nem zajlott biológiai kártevőirtás, mint amekkorára Kaliforniában szükség volt.

1888-ban Riley Ausztráliába küldetett, ahol egy helyi rovartudóssal, Fraser Crawforddal megfigyeltek egy parazita legyet, a Cryptochaetum iceryát, amitől azt remélték, az óceán túlpartján is sikeresen bevethetik az Icerya ellen. Miközben a legyeket kutatták, egy véletlen folytán fedezték fel, hogy a Novius cardinalis katicabogár is megöli és megeszi az Iceryát.

1888 novemberében hajón Kaliforniába küldtek több száz legyet és kísérleti jelleggel pár katicát, illetve lárvát is. Míg a legyek képtelenek voltak a kaliforniai körülményekhez alkalmazkodni és eredményesen fellépni a kártevők ellen, addig a katicák úgy kezdték legyilkolni és megenni az Iceryát a kísérlet számára elkülönített sátorban a narancsfán, mintha nem lenne holnap. Ezt látva következő év januárjára a feljegyzések szerint 164 katicát hajóztattak át az Egyesült Államokba, és ezek őrült sebességgel kezdték elpusztítani a parazitát.

A katicák egy hét alatt megtisztítottak egy farmot a kártevőktől, minden negatív mellékhatás nélkül.

1889 végére az állam gazdaságainak új, komikus kihívással kellett szembenézniük: az Icerya elfogyásával ételt kellett biztosítani a Novius katicabogaraknak, melyek máskülönben kannibál üzemmódba kapcsoltak, és elpusztították saját magukat. A gazdáknak ki kellett találni egy metódust, hogy egyensúlyban tartsák a kártevőket és megmentőiket.

A Kalifornia hőseinek számító Novius katicabogarak leszármazottai a mai napig segítenek a citrusfélék védelmében, a biokontrollt bevetők pedig Riley-ék sikeréhez mérik saját eredményeiket. A katicabogarak háborúba küldése a modern mezőgazdaságban sem ismeretlen, Izrael például kaktuszainak védelmére engedett szabadon 150 ezer katicabogarat pár éve. S bár legyenek bármilyen szépek és hasznosak a katicák, használatuknak veszélyes oldala is van, miután ugyanis megeszik a parazitákat, a növényekhez is kedvet kaphatnak – ez történt az Európába telepített harlekinkaticákkal is.

Klímaváltozás, környezettudatosság, fenntartható jövő.
Ezek nem csak trendi hívószavak, hanem a közös valóság, amiben mindannyian élünk. A Zöld Indexen mi is kiemelt figyelemmel foglalkozunk ezekkel a témákkal. Ha te is fontosnak tartod, hogy azoknak is élhető bolygójuk legyen, akik ma születnek, csatlakozz hozzánk a Zöld Indexen.

Csatlakozom a Facebookon Tovább a zöld cikkekre