Évszázadokon át nem volt olyan magára valamit is adó angol színház, melynek ne lett volna saját színházi egerésze. A posztot értelemszerűen macskák töltötték be, akiknek más feladatai is voltak amellett, hogy a rágcsálókat pusztították: a színészek és a rendezők szerencsehozónak tartották a cicákat, az állatok nyugodt habitusa pedig segített a lámpalázon is. Emellett a macskák néha színészi babérokra is törtek, volt köztük, amelyik rendszert csinált belőle, hogy előadás közben besétált a színpadra.

Utóbbi volt Beerbohm, egy cirmos hím Londonban, aki a Gielgud (akkor még Globe) Színházban élt és dolgozott. Arról megoszlanak a vélemények, hogy a cirmos a színházban született-e, vagy csak odakerült az 1974–75-ös szezonokban (a Stage színházi hetilap szerint a ’76-osban), de az biztos, hogy 1991-ig a színházban élt és dolgozott, s 1995 márciusában bekövetkezett haláláig a társulat állandó tagja volt.

A macska nevét a színész-színházigazgató Herbert Beerbohm Treeről kapta, de névadójánál jóval fiatalabban, háromévesen lépett először színpadra. Az öltözőkbe, kellékes szobákba gyakorta betévedt már ekkor is, a visszaemlékezések alapján a jelmezeken található tollak és a madarakat ábrázoló kellékek voltak a kedvenc játékszerei, amiket elpusztítani sem félt. A cica különösen szerette Michael Gambon és Peter Bowles öltözőit, Beerbohm legnagyobb rajongói között pedig ott volt Paul Eddington és Penelope Keith. A színészek a BBC-nek adott interjú során is többször emlegették a Globe egerészét.

Az előadásokon és a színházon kívül is kalandos élete volt Beerbohmnak: a legenda úgy tartja, egyszer rászokott a csokoládéra, de szerencsére leküzdötte függőségét. Egyszer egy autó is elütötte Sohóban, amit szerencsésen túlélt. A színházak dolgozói állítják, a cirmos kandúrnak volt egy barátnője az utcán lejjebb található Lyric Színházban, akit gyakorta látogatott.

1991-ben vonult vissza a színházi élettől, Tony Ramsey-vel, a színház asztalosmesterével Beckenhambe költözött. Itt élt 1995. március 21-ig, amikor elhunyt. Beerbohm gyászjelentését és nekrológját a Stage magazin a címlapon közölte, és a legnagyobb angol újságok is hírt adtak az állat távozásáról. A modern színházak történetében leghosszabb ideig szolgáló egerész emlékét Frances Broomfield festménye és a Beerbohmról a színpadon készült fénykép őrzi a Gielgud Színház előcsarnokában.

A macska története feltűnik könyvben, írt róla a BBC és a Guardian is, valamint saját Wikipédia-oldala is van.