A Széchenyi tér alatt hosszú folyosós házra bukkantak, ami a 15. században annak a Drakula grófnak volt a tulajdona, akit neveztek Karóbahúzó Vladnak is. Mátyás király kibabrálhatott vele, de Pécsen biztos nem szívott vért. Vagy ha mégis, az csak a turizmusnak tesz majd jót.
A történeti adatok szerint Pécs központjában, valahol a Széchenyi tér és a Jókai tér közötti házak közül az egyik a Drakwlyahaza volt, vagyis Drakula háza. Ezt bizonyítja egy 1489. szeptember 10-én kelt adásvételi oklevél, amelyben egy pécsi kőházat adnak el egy Dénes nevű famulusnak (azaz szolgának) 200 aranyért. Dénest később latorkodás miatt halálra ítélték.
Az oklevélben szerepelnek a ház telekszomszédai, de mivel nincsenek telekkönyvek erről az időszakról, az oklevél alapján nem lehetett pontosan megmondani, hol állt a ház. Pécsen érdemes volt ingatlant tartani, hiszen kereskedelmi és egyházi központ is volt. Nem az oklevélben szereplő volt a legdrágább korabeli pécsi ingatlan, viszont már akkoriban Drakula, azaz Vlad Ţepeş nevéhez kötötték a házat. A ház pincéjét tavaly ősszel tárták fel a régészek: a folyosó 16 méter hosszú, sötét, beláthatatlan nyílásokkal teli, izgalmas.
A meglévő adatok alapján semmi biztos nem állítható arról, hogy Drakula megfordult volna Pécsen. Fedeles Tamás történész a kortárs beszámolókra hivatkozva állítja, hogy Vlad Ţepeşt Budán és Visegrádon tartotta Mátyás fogságban, sőt Vác is szóba jöhet. "Fogságát vélhetőleg sokkal inkább egyfajta házi őrizetként képzelhetjük el. Amennyiben ezt a lehetőséget nem hagyjuk figyelmen kívül, úgy elképzelhető, hogy az uralkodó kíséretében akár a Mecsekaljára is eljuthatott. Tagja lehetett például az uralkodó 1465 őszén Pécsre érkező kíséretének, amelynek résztvevőit mintegy két hétig látta vendégül János pécsi püspök, akit Janus Pannonius néven ismerünk" – mondja a történész, aki ezek után is csak egy dologban biztos: hogy ez mind hipotézis.
Annak nyomát, miszerint egy ideig Pécsett élt volna Vlad Ţepeş havaselvei vajda, nem találjuk a forrásokban. Egy 1489. szeptember 10-én kelt oklevél – amelyet ma Pozsonyban, a Szlovák Állami Levéltárban őriznek, de fényképmásolata a Magyar Országos Levéltár Diplomatikai Fényképgyűjteményében is megtalálható – a következőkről tudósít: "A pécsi káptalan előtt megjelent vitézlő Rozsályi Kun Jakab pécsi várnagy, és a következőket adta elő: a Drakwlyahaza nevű pécsi kőházát, melyet kelet felől Szabó Benedek telke, délről és nyugatról a közút, míg északról a Szent Bertalan templom Szent Katalin oltárigazgatóságának háza határol, s melyet Jusztina, a néhai Dragwlya vajda özvegye hű szolgálataiért Dénes nevű famulusának adott, ő azonban latorkodás bűnébe esett, s ezért Pécs város bírája és esküdt polgárai a király parancsára halálra ítélték, házát pedig Mátyás király és Zsigmond pécsi püspök hűséges szolgálataiért Rozsályi Kun Jakabnak adományozta, aki a házat kiváltságaival, tartozékaival és a délről mellette fekvő lakatlan telekkel együtt 200 aranyforintért eladta Gyulai Györgynek, valamint fiainak: Jánosnak, Gergelynek és Mihálynak."
Vlad Draculea a 15. századi Havasalföld egyik fejedelme volt. A sárkány fia, ezt jelenti a Drakula név, vagyis románul Draculea. Vlad apja, akit szintén Vladnak hívtak, a Sárkány Lovagrend tagja volt, így kaphatta nevét is: Dracul=sárkány. A fejedelmek jöttek-mentek aszerint, hogy kit tettek trónra, talonba vagy hidegre belső ellenségei, illetve a szomszéd Moldva, még inkább a magyar király, és leginkább az Oszmán Birodalom hatalmi helyzetének alakulása. Vlad például háromszor volt fejedelem: 1448-ban, 1456-1462 között, illetve 1476-ban. Vlad Ţepeşt a román történeti hagyományban a Karóbahúzó Vlad néven ismerik, és az ő alakjára vezetik vissza a vérszívó Drakula alakját. Igazi híresség Bram Stoker regénye miatt lett.
A forrásban szereplő nemzetes Jusztina asszony Mátyás király anyai ági unokahúga, akinek első férje Szentmiklósi Pongrác László volt. Az ő halálát követően, nyilvánvalóan politikai szándékkal, a király Vlad Ţepeşhez adta feleségül unokahúgát. A felesége révén tulajdonolhatta Draculea Pécsen a házat, talán meg is fordulhatott benne. "Vért valószínűleg nem szopott. Vagyis dehogynem, eszem ágában sincs betenni a pécsi turisztikai drakulászatnak, iparűzési adó, ingyenfog a gyerekeknek" – mondta megkeresésünkre Jankovits László történész.
Hunyadi Mátyás és Vlad Ţepeş kapcsolata elég izgalmas volt. 1462-ben az iszlám hitre áttért Szép Radu a törökök segítségével megtámadta és felmorzsolta Vlad Ţepeş seregeit. A fejedelem Erdélybe menekült, ahol Mátyás komoly seregével megjelent megmenteni szövetségesét. De a segítség helyett foglyul ejtette Ţepeşt, és kiegyezett Raduval. "Mondhatjuk, hogy egy csepp vér nélkül behódolt a kis Havasalföld trónbitorlójának, és feláldozta a fejedelmet" – mondta Jankovits. "De mondhatjuk, hogy ezzel megkímélte haderejét, és nyitva hagyta a lehetőséget a visszatérésre. Mindenesetre kétes megoldás. Célszerű lehetett azt híresztelni, hogy meg kellett fékeznie a vérengző zsarnokot".
Hogy miért alakulhatott Drakula alakja egy vérszívó szörnnyé? "Minden zsarnok ilyen, legalábbis az ókori hagyomány szerint. A jó király vagy fejedelem csak szükségből és a közjó végett gyilkolászik, a zsarnoknak a szívében van a kegyetlenség" – véli Jankovits. A lényeg a ma is ismert karaktergyilkosság, ami Draculea esetében jól sikerült, mert zsarnokságának és kegyetlenségeinek bizonyítékaként a róla szóló történetekben még vért is szopattak vele, és így a kitalált Draculea lett domináns. Persze a történetek akár még valóságosak is lehetnek, ezt sem tudhatjuk pontosan. "Démonizálás és fikció, nem áll ez a kettő távol egymástól. Drakula igen leleményesen démonizált történelmi figura" –állítja Jankovits.
Drakula rossz híre elég hamar elterjedt, és itt már akkoriban szétvált a valóság és a különböző mendemondákból kialakult kép. Az biztos, hogy Vlad igen jól ismerte az Oszmán Birodalmat, ott volt túsz fiatal korában évekig testvérével, Szép Raduval együtt. "Amikor trónra került, alkalmazta, amit ott tanult egy sikeres parancsuralmi rendszerről, és nagyon keményen kézben tartott fejedelemséget hozott létre. Ezt saját főurai nehezen emésztették meg, ott ezért számított zsarnoknak" – állítja Jankovits. A törököket meg utálta, és nem elég, hogy mindig győzni akart felettük, de mindenkit kegyetlenül lemészárolt. "Vagy nagyon felnagyították tetteit, mert itt nehéz a történelmet és a propagandát kettéválasztani" – teszi hozzá a történész.
Az információáramlásnak – és így a nyomtatásnak – komoly szerepe volt abban, hogy Drakula alakja ennyire megváltozott, és ismertté, félelmetessé vált. A nyomtatás elterjedésével a Drakula-történetek nagy hasznot hoztak, mert kielégítették a korabeli olvasóközönség horrorigényét. A keleti kereskedelmi utak miatt a nyugati emberek hírigénye megnőtt a keleti világgal szemben, ráadásul az ennyire brutális kivégzési módszerek szokatlanok voltak számukra. Egyébként az első fennmaradt Drakula-szöveg 1485-ből, Lübeckből való.
"A városok polgársága akkoriban nagyrészt németajkú volt, Erdélyben a szász városok közvetlen kapcsolatban voltak Draculeával, információval szolgálhattak birodalombéli barátaiknak és üzletfeleiknek. Ebben a 15. századi német nyelvű kultúrában a nyomtatás robbanásszerűen terjedt. A Drakula-figura a nyomtatott német nyelvű röplapokon, újságoló énekekben vált ismertté" – mondja Jankovits.
A szakértő szerint Drakula az 1929-es világválság éveiben vált igazi sztárrá, amikor az amerikai közvélemény, a sajtótól talán nem egészen függetlenül, a sok bevándorlót tette felelőssé a túlkínálatért, a munkanélküliségért: "Ebben a helyzetben az akcentussal beszélő, villogó kék szemű, denevérfogú frakkos román gróf, akit ráadásul erdélyi magyar bevándorló személyesít meg a maga akcentusával, nagyot üthetett a filmvásznon."
Köszönöm Apró Annamária segítségét.