Genetikai vizsgálatok alapján a brit Huddersfieldi Egyetem kutatói arra a következtetésre jutottak, hogy az askenázi zsidók nem onnan származnak, ahonnak eddig gondolták. A tanulmány szerint a legtöbb női ős Dél- és Nyugat-Európából származik, nem a Közel-Keletről.

A tanulmány szerint zsidó csoportok nagyjából kétezer évvel ezelőtt vándoroltak el európai lakóhelyeikről. Martin Richards kutató és csapata a mitokondriális DNS-t (mtNDS) vizsgálta, ezt a genetikai információt a nők örökítik tovább, így meghatározható vele egy adott populáció anyai ágának története.

A kutatók több mtDNS-t vizsgáltak meg Európából, a Kaukázus vidékéről és a Közel-Keletről, és azt találták, hogy az askenázi zsidók DNS-e közelebb esik az európaihoz, egészen pontosan a dél-nyugati és nyugati európaiakéhoz. Richards feltételezése szerint elképzelhető, hogy zsidó férfiak vándoroltak Európába, de úgy tűnik, európai nőket vettek feleségül.

Az elfogadott elmélet szerint az askenázi zsidók az első vagy második században vándoroltak a mai Olaszország területére, majd onnan mentek tovább Nyugat- és Kelet-Európába. A 13. századra már viszonylag nagyra nőtt a számuk. Az új tanulmány azonban azt mutatja, hogy az askenázi zsidón nyolcvan százaléka európai ősökre tudja levezetni női ágának származását, de ha az Y kromoszómát nézzük, akkor a férfi ág eredete a Közel-Keletre vezet.

Az új tanulmány nem mindenkit győzött meg, sokan úgy gondolják, számos hiba van a kutatásban. Két másik kutató is DNS-vizsgálatok alapján próbálta meghatározni a zsidók eredetét, ők Harry Ostrer, a New York University School of Medicine kutatója, valamint Doron Behar, a halifai Rambam Health Care Campus kutatója. Ők egy kétezer évvel ezelőtt Közel-Keleten élt csoporthoz kötik az askenázi zsidók eredetét. Richards elismeri, hogy munkája vitákat gerjeszt, hiszen a zsidóknál hagyományosan a női ág határozza meg a gyerek identitását.