Nem aggódom a költségvetési hiány miatt. Elég nagy ahhoz, hogy tudjon magára vigyázni
– ez az egyik legismertebb gyöngyszeme Ronald Reagan egykori republikánus amerikai elnök sajátos politikai humorának, de további aranyköpéseivel tele az internet, és a legjobbakról mi is megemlékeztünk már.
A legnagyobb port azonban az az 1984. augusztus 11-i, vagyis éppen harminc éve elsütött vicce kavarta, amelyet pedig nem is akart nyilvánosan elmondani:
Amerikai honfitársaim, örömmel jelentem, hogy ma aláírtam egy törvényt, amely hatályon kívül helyezi Oroszországot. Öt percen belül megkezdjük a bombázást.
Reagan a szokásos szombati rádióbeszédére készülve, mikrofonpróbaként sütötte el a poént, amely nem is került adásba, csak utólag szivárgott ki. Egyébként az aktuális beszédének jóval szárazabb kezdőmondatára improvizált: „Amerikai honfitársaim, örömmel jelentem, hogy ma aláírtam egy törvényt, amely a vallásos diákcsoportoknak hosszú idő után végre engedélyezi, hogy tanítási időn kívül gyűléseket tartsanak állami középiskolákban is.”
A vicc a populáris kultúrát is megihlette. Két dal is felhasználta a felvételt, az egyik, Monte Cazazza A is for Atom (B is for Bomb) című száma ezzel kezdődik, a Five Minutes pedig egy az egyben a mikrofonpróba remixe. Ez utóbbit egyébként szerzői a Bonzo Goes to Washington művésznév alatt jelentették meg, ami a Bedtime for Bonzo című filmre utal. Ebben ugyan a politika előtt színészként ismertté vált Reagan játssza az egyik főszerepet, de a címszereplő Bonzo, akivel a dalszerzők azonosítják, valójában egy csimpánz.
Bár a felvételről csak utólag szereztek tudomást, amikor végül eljutott hozzájuk a hír, a szovjetek harminc percen át hadi készültségben álltak. A demokraták sem értékelték az elnök humorát, mert az 1981-es megválasztásától kezdve harcias kiállás jellemezte a Szovjetunióval szemben, ezért akkoriban meglehetősen feszült volt a hangulat a két ország között. Reagan szakított elődei, Nixon, Ford és Carter szovjetbarátabb külpolitikájával, és antikommunista retorikája mellé a fegyverkezési versenyt is fokozta, ami nagyban hozzájárulhatott ahhoz, hogy a túlpörgetett szovjet gazdaság a nyomás alatt összeomlott, és magával rántotta az egész kommunista rendszert is.
A közvéleményt is mérhető mértékben megosztotta a poén, hiszen mindössze néhány hónappal a választások előtt hangzott el, és átmenetileg le is húzta Reagan népszerűségét, de végül legyőzte Walter Mondale demokrata jelöltet, és elkezdhette második, viccekben nem kevésbé bővelkedő ciklusát.
Reagan egyébként kifejezetten szeretett a szovjetekkel viccelődni, poénjai jelentős részét szentelte ennek a tematikának.