Az összesen 3000 teleszkópernyőből álló hálózat teljes érzékelőfelülete egymillió négyzetméter, vagyis egy négyzetkilométer lesz. A puszta mérete, és a lefedett frekvenciatartománya a mostani legmodernebb rádióteleszkópoknál 50-szer érzékenyebbé teszi.

A szuperteleszkóppal többek között a mostaninál sokkal részletesebb képet kapunk majd az univerzumról, újabb információkat szerezhetünk az ősrobbanás jelenségéről, illetve a gyakorlatban lehet majd tesztelni vele a relativitáselmélet tételeit. A rádióteleszkópok által begyűjtött iszonyú mennyiségű adat feldolgozásához az ausztrál kormány már megrendelt egy szuperszámítógépet, ami 2013-ra készül el, és a számítási kapacitása ma a harmadik helyre lenne elég a világ legerősebb számítógépeinek toplistáján.

A probléma az, hogy még ez sem lesz elég a SKA adatainak feldolgozásához. A becslések szerint a teljes kapacitáson működő rendszer annyi adatot fog termelni, aminek a kezeléséhez kevés lenne a teljes jelenlegi internet. Bár az SKA első működőképes részei csak 2020-ban indulnak el próbaüzemben, az már látszik, hogy saját számítógépes központtal, vagy szerverpark bérlésével tarthatatlanul drága lenne a rendszer üzemeltetése.

A SKA ezért a nemrég pénz hiányában leállt SETI módszerét választotta: a teleszkópok adatainak feldolgozásához bárki kölcsönadhatja a saját számítógépe kapacitását annak üresjárataiban. Az ausztrálok elsősorban egyetemek és közintézmények segítségét várják, de akár magánemberek is futtathatják a feldolgozóprogramot. A SETI@Home rendszerbe bekapcsolódó önkéntesek a világ egyik legerősebb szuperszámítógépét hozták létre az egyszerre több százezer gépen képernyővédőként futó feldolgozóprogramjaikkal, amivel a földön kívüli civilizációk üzenetét keresték a rádióteleszkópok által fogott jelek között.

A SKA még bőven a tervezés fázisában van, még a végleges helyét sem választották ki, lehet hogy nem is Ausztráliában, hanem Dél-Afrikában lesz. Az építkezés 2016-ban indul, és a teljes rendszer 2024-ben kel életre a tervek szerint.