Bár a napfelkeltét az ország sok pontján zavarta egy tökéletesen helyezkedő vékony felhősáv, az időjárás néhány különlegesen peches települést leszámítva kegyes volt mindazokhoz, akik nem akarták elmulasztani életünk utolsó Vénusz-átvonulását. Szerda reggel hat óra óra körül már országszerte derült ég fogadta az érdeklődőket, de legtöbben már egy órával korábban is láthatták a felhők közül előbukkanó Napot. Az időjárás-előrejelzés tehát megállta helyét, még a hideg, 7-10 fokos hőmérséklet is stimmelt.

A Vénusz átvonulás különlegesen ritka, periodikusan bekövetkező csillagászati esemény. Az előző 8 éve, 2004-ben volt, a következő pedig 2117-ben lesz, de azt Magyarország jelenlegi területéről nem lehet majd észlelni – leszármazottainknak 2125. decemberéig kell majd várniuk, ha ugyanazt akarják látni, amit mi.

A jelenség elsősorban ritkasága miatt érdekes, tudományos jelentőséggel leginkább azért bír, mert a Földhöz hasonló bolygókat kutató Kepler-űrtávcső a most tapasztaltakhoz hasonlóan azonosítja be a célpontjait.  A sok ezer fényévnyi távolságban lévő csillagok előtt elhaladó bolygók, ahogy most a Vénusz is, kitakarnak egy darabot a központi csillagukból, így mérhető fényességcsökkenést okoznak, a fénysugarak vizsgálata pedig arra is választ adhat, milyen összetételű a bolygó légtere. A Vénusz-átvonulás során szerzett adatok segíthetnek abban, hogy a jövőben a távoli bolygók és csillagok tulajdonságait pontosabban állapíthassák meg kutatók. A Vénusz nagyrészt szén-dioxidból álló légkörét a nagyobb teljesítményű földi távcsövek is érzékelik, a képeken ez a bolygó korongját övező diffúz sávként jelenik meg. Ezt a sávot már Cook kapitány is megfigyelte, aki 1769-ben rajzokat készített az akkori átvonulásról.

Érdekes kísérletet folytattak a Hubble űrteleszkóppal is – a távcsövet nem a napra, hanem a Hold egy bizonyos pontjára irányítva észlelték a fényességváltozást, illetve a Vénusz légkörén keresztül érkező fénysugarak spektrumának alakulását.

A közepesen nyugodt légkör ellenére minden részlet pontosan kivehető volt, még az a fekete cseppnek nevezett jelenség is, amikor a foltokkal tarkított napkorong előtt úszó Vénusz külső és a Nap belső pereme között látszólag sötét híd, afféle összefolyás keletkezett. A cikkben található képek és videók a világ számos pontjáról összegyűjtött, illetve a Nasa SDO nevű, kifejezetten a Napot figyelő űrszondájáról származnak.

Ez utóbbi felvételein a Nap felszínén egy hatalmas koronalyuk is látható, vagyis egy olyan, nagy kiterjedésű, alacsonyabb hőmérsékletű és mágneses intenzitású terület, ami a röntgentávcsövek képen fekete foltként jelenik meg.

Ön is korán kelt, hogy lefényképezze életünk utolsó Vénusz-tranzitját? Küldje be a képeit a kep@mail.index.hu címre!