Három különleges videóval bővítjük az égboltot és a csillagokat bemutató cikkeink sorát. Az első egy a déli égboltot bemutató, díjnyertes alkotás. A Nocturne, vagyis szerenád című videó készítője a speciális technikákkal és felvételekkel teletűzdelt filmmel elnyerte a 2012-es David Malin-díjat. David Malin a valaha élt (illetve élő) legnagyobb asztrofotósok egyike, így a nevét viselő díjat nem adják oda csak úgy bárkinek, aki az ausztrál égboltot fotózza.

Colin Legg 130 másodperces anyagának legérdekesebb jelenetei közül a harmincadik másodpercnél látható Dél Keresztjét, illetve az ezzel egy időben látható Alfa és Béta Centaurit emelnénk ki, főleg azért, mert ez utóbbi Magyarországról nem látható. Persze az a negyvenedik másodperctől látható csóva sem mindennapos, amit Lovejoy-üstökös hagyott. Szintén megdöbbentően látványos a Föld légkörében elégő meteor által húzott vöröses csóva, amibe belekapnak a felső légkör szelei. Feltűnik még a Tejút, és a menetrendszerű hullócsillagok mellett lesznek megkapó környezetben elvonuló, villámokat eregető viharfelhők is.

A déli félteke után ugorjunk a nekünk sokkal ismerősebb északira: egy hatezer fotót összefűző time lapse felvételen az új-mexikói sivatag égboltja látható, legtöbbször a Very Large Array (VLA) nevű rádióteleszkóp-telep egyik antennájával egyetemben. Új-Mexikó sivatagos területein elég kicsi a fényszennyezettség, ezért kiváló helyszín annak bemutatására, mit láthattak őseink akár csak százötven éve, ha éjjel felnéztek az égboltra. Hasonló felvételeket Magyarországon csak kevés helyen forgathatunk, legnagyobb eséllyel a zselici és a hortobágyi Csillagparkban próbálkozhatunk. A VLA már önmagában is megérne pár videót (készült is róla jó néhány), hiszen a 27 önálló, egyenként 25 méter átmérőjű teleszkópból álló műszeregyüttes olyan érdekességeket kutat, mint a fekete lyukak témaköre, vagy Tejútrendszer belső területeinek gázmozgása.

A harmadik videóért ismét ugranunk kell, ezúttal felfelé: a Föld felszíne felett nagyjából négyszáz kilométerre keringő Nemzetközi Űrállomás adott ki egy újabb, a bolygó éjszakai életét bemutató filmet. A recept a szokásos: hangulatos zene, fantasztikus képek a kifejezetten erre a célre az állomásra szerelt Cupola-modulból és a külső kamerákból, sarki fény, villámtenger, és úgy általában 28 000 kilométeres óránkénti sebesség. Az új-mexikói égboltot bemutató videóhoz hasonlóan ezt az alábbit is Knate Myersnek köszönhetjük.