Az STS-135 legénységének parancsnoka Christopher J. Ferguson, igazi veterán űrróka. Harmadszor indul az űrbe, és már másodszor az Atlantis fedélzetén.
Az 1961. szeptember 1-jén született, philadelphiai Ferguson űrhajóskarrierje tipikusnak mondható. Miután 1979-ben leérettségizett, és a szintén philadelphiai Drexel Egyetemen 1984-ben gépészmérnök szakon végzett, a haditengerészetnél folytatta képzését. Bekerült az ROTC (tartalékos tisztek kiképző testülete) programba, ahol 1986-tól F-14-esekkel repült, később ennek a vadászrepülőnek és fegyvrezetének szakértője lett. 1989-től tesztpilóta, 1991-ben a haditengerészet posztgraduális iskolájában aeronautikai mérnöki diplomát szerzett.
Az a kis fehér maszat meg a nagyobb narancssárga maszat a távolban, amit félig eltakarnak a fák. Az az Atlantis, az utolsó űrsikló. Itt van tőlünk szinte karnyújtásnyira. Na jó, több kilométerre, de ilyen közel még nem voltunk űrrepülőgéphez.
A floridai Kennedy Űrközpontban vagyunk, szerda kora délután. Az utolsó űrsikló indításáig még két nap van hátra, de a sajtóirodában már egy NASA-logós tollat sem lehet leejteni (az oroszok az ősi vicc szerint ceruzát használnak), a parkolóban egymásba érnek a vezető hírügynökségek és tévétársaságok közvetítőkocsijai. Fontoskodó médiások minden kavics alatt, mindenkiről dől a víz – a harmincegy-két fokot még ki lehetne bírni, de Cape Canaveralnál a páratartalom letaglózó. Ráadásul a NASA-nál megkövetelik az újságíróktól a zárt cipőt és a hosszú nadrágot.
Vihar miatt a NASA valószínűleg arra kényszerül, hogy elhalasztja az Atlantis pénteki rajtját. Nagyjából hatvan százalék annak az esélye, hogy a Kennedy űrközpont környékén eső és vihar lesz. A NASA emberei mindent megtesznek annak érdekében, hogy időben induljon az űrsikló, de vannak olyan körülmények, melyekkel nem lehet mit kezdeni. Az előrejelzések szerint szombatra 40 százalék az esélye annak, hogy az időjárás miatt nem indul el az Atlantis, vasárnapra ez 30 százalékra csökken.
Az utóbbi egy-két év egyik legismertebb és legtöbbet publikált felvétele látható alább az Endeavour űrsiklóról. Az Economist július 2-i számának címlapjára választotta a sejtelmes és egyben baljós fotót, kissé túlozva az űrkorszak végeként harangozva az űrsiklóprogram végét.
Az utolsó űrsiklóküldetés pilótája Douglas G. Hurley ezredes, aki ugyan megjárta már az űrt, de egyetlen missziójával mégiscsak ő a legénység benjáminja - már csak azért is, mert ő a legfiatalabb a csapatban. És ő az egyetlen, aki nem utazott még az Atlantisszal.
Hurley gyerekkorában nem nagyon mozdult ki New York államból: 1966. október 21-én született Endicottban, de egy másik városban, Apalachinban nőtt fel, érettségijét pedig Owegóban tette le. Ezután a New Orleans-i Tulane Egyetemen folytatta tanulmányait, ahol 1988-ben végzett általános mérnökként.
Ekkor már a tengerészgyalogság tagja volt, és nem sokkal később, 1989-ben Texasban megkezdte légi kiképzését, 1991-től pedig repülőgép-hordozókról is repült. Első komolyabb repüléseit egy F/A-18-val végezte, majd a kilencvenes években egyik kiképzőprogramot a másik után végezte el a tengerészgyalogság és haditengerészet különböző légitámaszpontjain. Úgy tűnik, Hurley bármit elvezet, amin van két szárny meg egy vezérsík: eddig több mint négyezer órát, vagyis több mint 166 napot repült 25 különböző repülőgéppel.
Hurley-t 2000 júliusában választották a NASA űrhajósprogramjába, a kjiképzés után pedig technikai feladatokat kapott. Dolgozott a landolást koordináló csapatban és a Columbia-tragédiát vizsgáló teamben is részt vett, de Csillagvárosban is járt, ahol az oroszokkal együtt képzett ki pilótákat.
Eddigi egyetlen űrrepülése tavalyelőtt nyáron esett meg az Endeavour fedélzetén. Az STS-127 legénységének tagjaként július 15-31 között segített a helyére szálltani és összeszerelni a japán Kibo kutatólaboratórium utolsó moduljait. A küldetés rekord volt az űrállomás történetében: korábban soha nem dolgozott egyszerre 13 ember az ISS-en. A munkálatokban öt űrügynökség űrhajósai vettek részt, a NASA mellett a japán, a kanadai, az európai és az orosz űrhivatal asztronautái.
Hurley házas, egy gyereke van. Szabadidejében gyakran vadászik és biciklizik, és ha csak teheti, NASCAR versenyekre jár.
Már csak két nap van az Atlantis pénteki fellövéséig, ideje megismerkedni a legénység tagajival. Hölgyeké az elsőbbség, kezdjük a szinte minden fotóján kedvesen mosolygó Sandra H. Magnusszal, akit előbb nézne az ember vajszívű magyartanárnak, mint űrhajósnak - pedig Magnus igazi veterán, harmadszor indul az űrbe, ahol már hónapokat töltött (többet, mint bárki más a legénységből).
Magnus 1964. október 30-án született az illinois-i Belleville-ben, és ott is végezte el a középiskolát. Ezután a Missouri-Roula Egyetemen végzett fizikusként 1986-ban, majd 1990-ben ugyanott egy elektromérnök diplomát is szerzett. 1986 és 1991 között a McDonnell Douglas repülőgépgyártó vállalatnak dolgozott, főként azt kutatta, hogy miként lehet csökkenteni a lopakodó gépek radarjelét. 1991 és 1996 között megírta doktoriját a Georgiai Műszaki Intézetben, ezt a kutatását már a NASA Lewis Kutatóközpontja is támogatta. Ezután, 1996 áprilisában választotta ki az űrhivatal asztronautaprogramjába.
Kétéves kiképzés után Magnus az űrsiklók rakományaival kapcsolatos problémákkal kezdett foglalkozni, később Oroszországban is járt továbbképzésen. 2002. október 7-18 között az STS-112 volt az első űrsiklóküldetése, amin űrhajósként vett részt. Akkor is az Atlantisszal indult útnak, a küldetés az akkor még félkész ISS egyik vázelemét szállította az űrállomáshoz. A szerelési munkálatok alatt Magnus az ISS egyik robotkarját kezelte.
Ezután Magnus évekig a kanadai űrügynökséggel dolgozott együtt egy manipilátorkaron, majd 2008-ban újabb űrsiklóküldetés várt rá. Az STS-126 legénységének tagjaként az Endeavour űrrepülőgéppel november 14-én indult az űrállomáshoz, ahonnan csak négy és fél hónappal később, 2009. március 28-án tért vissza a Földre. Az STS-126 olyan modulokat vitt fel, amelyek ahhoz voltak szükségesek, hogy az ISS legénységét hatfősre lehessen bővteni. Magnus ezek - többek között egy víztisztító berendezés, egy új vécé és két legénységi szállás - beüzemelésében segédkezett.
Magnus az STS-135-re 2010 szeptembere óta készül, a legénységben mission specialistként szerepel, ami a NASA-nál a küldetéssel kapcsolatos különleges feladatokért felelős mérnök általános elnevezése.
A legénység egyetlen hölgytagja szeret olvasni, főzni és utazni a sportok közül a vízi sportokért és a fociért (nem az amerikaiért) rajong leginkább.
Harmincéves űrtechnika-történeti korszak zárul le júliusban: az első űrrepülőgép, a Columbia 1981. április 12-én indult útnak, három évtizeddel később a NASA elkezdte az űrsiklóflotta nyugdíjazását. Idén február 24-én indult utoljára a Discovery, május 16-án az Endeavour búcsúzott el, múlt héten pedig az amerikai űrhivatal megerősítette, hogy július 8-án, azaz pénteken startol az Atlantis, és megkezdődik az űrsiklóprogram utolsó, STS-135 jelű küldetése.
Az Atlantist négyfős, tapasztalt legénység kíséri utolsó útjára – az űrhajósok Szojuzokhoz való orosz szkafandert is visznek magukkal arra az esetre, ha valamilyen súlyos meghibásodás miatt az űrsikló már nem lenne alkalmas a visszatérésre. A szokásosnál alacsonyabb létszámot – az űrsiklómissziók többsége hat vagy hét űrhajóssal zajlott – is az indokolja, hogy most nincs készenlétben másik űrrepülőgép, ami vissza tudná hozni az űrállomáson rekedt asztronautákat.
Néhány éve még nem úgy tűnt, hogy az Atlantis búcsúztatja majd az űrsiklóprogramot. A NASA eredeti terveiben ugyanis nem szerepelt STS-135 jelű küldetés, és az Atlantist már 2008-ban nyugdíjazni akarták, egyes alkatrészeit pedig át akarták szerelni a Discoverybe és az Endeavourbe. Később, ahogy lenni szokott, az űrsiklóküldetések csúsztak, az Atlantis még 2009-ben és 2010- ben is járt az ISS-nél.
Aztán a NASA tavaly márciusban meglebegtette, hogy mégsem mennek nyugdíjba az űrsiklók, már ha lesz rá pénz. Nem lett, de a szenátus egy tavalyi indítvány nyomán úgy döntött, finanszíroz még egy utolsó utáni küldetést. A finanszírozás mértéke még mindig nem tisztázott, de idén februárban a NASA bejelentette, hogy akárhogy is dönt a kongresszus, az STS-135 megvalósul.
(forrás: NASA)
Az STS-135 legénysége a NASA fotóin általában ilyen diadalmasan mutat (balról jobbra: Rex Walheim, Douglas G. Hurley, Cristopher J. Ferguson, Sandra Magnus):
Az interneten azonban senki nincs biztonságban: egy ismeretlen művész (a forrást nem tudtuk kinyomozni, de valószínűleg a 4chan vagy a Reddit egyik olvasója volt) a mostanában mikrobloggerkörökben divatos mémarcokat vélte felfedezni az éppen sajtótájékoztatót tartó legénységben.
Az STS-135 indítását és landolását a NASA honlapján élőben is lehet követni, az adást pedig szokás szerint átveszi a Galileo webcast, ahol magyar szakemberek kommentálják az eseményeket. Az indításról a tervek szerint július 8-án 15 órakor, a landolásról július 20-án délben kezdődik a webcast. Bővebb részletek a Galileo honlapján.
A nyolcvanas évek jellegzetes divat- (vagy antidivat-) kiegészítője volt a heavymetal-rajongók körében a kedvelt együttes farmerdzsekire vagy bőrkabátra tűvel-cérnával felerősített úgynevezett felvarró. Minél metálosabb volt valaki, annál több ilyen színes, hímzett textildarab díszítette ruháját, volt akinek szinte ezek tartották össze viseltes farmerkabátját. A felvarrók a nevesebb együttesek logóját, lemezborítóit, vagy éppen kabalaállatát mutatták be.
Erre a folklorisztikus jelenségre hasonlít kicsit a NASA-n belül az a gyakorlat, hogy a Gemini 5 óta minden egyes űrküldetésnek saját felvarrója (címere, jelvénye) van, amit az űrhajósok űrruhájokon viselnek. Az egyedi küldetésazonosítók ötlete Gordon Coopertől, a Gemini 5 parancsnokától származik, és mára rendkívül gazdag és színes hagyománnyá vált.
A felvarrókat az esetek nagy többségében grafikusok tervezik, többnyire az adott küldetésen részt vevő űrhajósok ötletei alapján. Ha csak az űrsiklóküldetéseket nézzük, 135 féle készült, mindegyik más és más, formailag, tartalmilag. Érdemes elemezgetni az egyes ábrákat, stilizált formában sokat elárulnak a küldetésről, a résztvevőkről, a korról amiben készültek.
Képgalériáink, videóink az űrsiklókorszakról és végéről, orlandói és houstoni élményeinkről.
