Egy ártatlannak induló bejegyzés kommentjeiben alakult ki "körútsovinisztázásba", illetve "az már nem is Budapestbe" hajló vita a XVII. kerületről.  Szerencsére az egymásnak esés csak annyira volt komoly, mint amikor Jacques Clouseau felügyelő és a japán haverja verekszik, de azért felvetett egy érdekes kérdést. Hol van a főváros határa? Valóban Budapestnek számítanak-e még a külső kerületek (nagyjából a 10 felettiek + a 4.)? Vagy megfordítva: a helyenként gyakorlatilag átmenet nélkül folytatódó agglomeráció az most akkor minek számít?

A kérdés különösen most nagyon érdekes, a lobogókkal ünnepelt, teliholdnál is kerekebb, 135 éves jubileumon. A válaszért - szó szerint - a százesztendős kalendáriumhoz fordultam, mert nem új problémáról van szó. Az 1909-es Kincses Kalendáriumban van egy érdekes cikk Nagy-Budapest címmel. Akkoriban (mint a térképen is látható a szürke részen) tíz kerülete volt a fővárosnak, egy kicsit más elosztásban, pl. az I. kerület volt a legnagyobb. A szerző így ír:

A Duna bal partján Újpest, Rákospalota, Dunakeszi, Fót, Rákosszentmihály, Csömör, Cinkota, Rákoskeresztúr, Rákoscsaba, Pécel, Kispest, Erzsébetfalva, Soroksár, Dunaharaszti; a Duna jobb partján Csepel, Albertfalva, Budafok, Kistétény, Nagytétény, Budaörs, Törökbálint, Budakeszi, Nagykovácsi, Pesthidegkút, Solymár, Üröm, Pilisborosjenő, Békásmegyer, Budakalász és Szigetmonostor. Ezek azok a községek, amelyekkel először ki akarták bővíteni Budapest határát. (fenti térkép - dá) De a tanulmányok során csakhamar rájöttek, hogy mind a harminc községnek a fővároshoz való csatolása sem a községnek, sem a fővárosnak nem állna érdekében, s azért csak azoknak a községeknek a hozzácsatolását javasolták, amelyekben a városi életnek legalább a nyomai megvannak, vagy amelyek reményt nyújtanak arra, hogy bennök városi élet fejlődni fog. Ezek szerint Budapesthez a Duna bal partján hét községet, a Duna jobb partján négyet csatolnának. Mégpedig a Duna bal partján Újpestet, Rákospalotát Palotaújfaluval, Rákosszentmihályt, Cinkotát Mátyásfölddel, Rákoskeresztúrt Rákosligettel, Kispestet Szentlőrinccel és Erzsébetfalvával, a Duna jobb partján Csepelt, Albertfalvát, Budafokot és Kistétényt. (vékony piroson belül - dá)

A cikk amúgy marha érdekes, hiszen több mint négy évtizeddel a valódi (1950-es nagy) bővítés előtt íródott. (Lusta voltam begépelni az egészet, de beszkenneltem, akit érdekel innen és innen letöltheti az egészet.) A szerző kitér a közlekedési kapcsolatokra, a szociális kérdésekre, hogy hol mennyire városias az építészet, meg arra, hogy közigazgatásilag hogyan képzeli el a bővítést (pl. Újpesttől Rákosszentmihályig vizionál egy nagy kerületet a VII. széléből is lecsippentve hozzá egy darabot).

Minket viszont a Nyájas Olvasók véleménye érdekelne, ki hogyan képzelné el a szűkítést-bővítést. Vagy ha minden maradna is a régiben, hol van Budapestnek a képzeletbeli határa (a "bemegyek a városba" ma is teljesen általános kifejezés a külső kerületekben). Na de meddig terjed ez a "város"? A Nagykörútig? A Hungária-gyűrűig? Az M0-ig? Budaörstől Csömörig? Battonyától Nemesmedvesig?