Gondolom, sokan bosszankodtatok már azon, amikor magánembernek adja ki magát egy ingatlanközvetítő. Hát, még ha kézzel írt, rajzolt napocskával díszített falragasszal tetőzi az átverést!

Csorba Dániel ingatlanos nem először buktatta le simlis kollégáit. Pár perc guglizásssal a hirdetésen megadott telefonszám alapján egy ingatlanos portálra bukkant. Persze miért is ne kereshetne egy ingatlanos a főiskolás gyerekének lakást?  Azonban a kontaktszemély Facebook-oldalán a bemutatkozó képen nem egy főiskolás lakáskereső középkorú anyja vagy apja, hanem egy huszonéves srác pózol a barátnőjével. A fiatalember munkáltatójaként pedig pont a kérdéses ingatlaniroda van megadva.

Ugyan a Facebookon elvileg akár a barátnőjével pózoló fia képét is feltölthetné az ember, de ilyesmire semmilyen jel sem utal. Akit a kitakart telefonszám nélküli hirdetés, vagy az FB-profil linkje érdekel, a tippadó honlapján megtalálja.

Szerintetek ez esetben is a cél szentesíti az eszközt? Ha a közvetítőnek végül is sikerül nyélbe ütni az ügyletet, akkor mindenki jól jár, vagy azért ennyire nem kellene hülyének nézni a jónépet?