Van egy különös épület a Kossuth téren, mely első ránézésre olyan, mintha csak félig épült volna meg, valójában azonban ez "fél" két házat foglal magába. (Nyugi, semmi baj, ha nem érthető, tényleg zűrös, de mindjárt világossá válik minden.) A lényeg, hogy ennek a különös épületnek a folytatása az, amit MTESZ-székház néven ismerünk a tér sarkán, Dunára és Andrássy-szoborra néző homlokzattal. Sokak szerint a tér legrondább eleme, mások szerint meg egy modern remekmű. Ezt a furcsa sarokházat fogják most átépíteni. Hogy milyen lesz, azt nem tudni, de a pályázat elég egyedülálló lesz a magyar viszonyok között.

Már javában állt az Országház épülete, amikor a mai értelemben vett Kossuth tér még nem volt sehol. Legalábbis nem nagyon határolta semmi sem északon, sem délen. Aztán szépen lassan körbeépült, de nem ám úgy összevissza, hanem határozott terv szerint.

A Fővárosi Közmunkák Tanácsának az volt az elképzelése, hogy minden irányból "palotaszerű" épületek vegyék körbe a teret, amelyek többé-kevésbé egységes képet mutatnak. Így aztán megbízták Hültl Dezsőt, hogy tervezzen a déli oldalra egy egységes homlokzatot az ott található három telekre. (Amúgy az északit is ő tervezte.) Aztán később bárhogy is építenek fel oda három házat, a térről nézve olyan lesz, mintha egy nagy palota lenne.

A három házból aztán kettő fel is épült. Teljesen eltérő a beosztásuk, de még a szerkezetük is: az egyik vasbeton, a másik tégla. Kívülről nézve azonban egységes képet mutatnak. Ám a harmadik épület nem készült el, mert közbe szólt a háború és még utána is sokáig üresen állt a telek.

Azután 1972-ben húzták fel oda a ma MTESZ-székházként ismert épületet. Azért kellett rá ilyen sokat várni, mert közben a metró is épült, ez pedig szerkezetileg szorosan ahhoz kapcsolódik.

Már akkor megosztotta a közvéleményt. Furcsa módon a szakma azért fanyalgott, hogy nem elég bátor és korszerű az épület, míg a nagyközönségénél természetesen az verte ki a biztosítékot, hogy mit keres egy ronda irodaház a történelmi városmagban. (Az illeszkedésről lásd a keretest.)

Az eredetileg a Magyar Kereskedelmi Kamara székházának épült háznak van számos erénye (például a klassz lépcső, vagy az igényes kialakítású nagy előadó), de a rendszerváltás óta eléggé lelakta a sok gazda, akik osztoztak rajta. 

Az Országház felújítása, a Kossuth tér átépítése után az állami épületek rekonstrukciója következett (a Wellisch-palota ugye már kész, az Országház egykori gépházának tetejét, meg mostanában fogják megcsinálni). Már régóta lehetett tudni, hogy a sorban a következő az időközben szintén teljesen állami tulajdonba került MTESZ-székház lesz.

Persze a kérdés:

mit csináljanak vele?

A válasz pedig baromi nehéz.

• Visszaállítani az eredeti állapotot nem lehet. Ugyanis ide soha nem épült meg a Hültl-féle homlokzat. Vagyis akár tetszik, akár nem, itt tulajdonképpen ez az eredeti állapot.
• A Hültl-féle tervet megvalósítani nem lehet. Az épület lebontása ugyanis irgalmatlan költségeket emésztene fel, ráadásul ott a metróállomás alatta, amit meg aztán csak az irgalmatlannál is irgalmatlanabb költségekkel lehetne átépíteni. Az eredeti homlokzatba nem lehet belebarkácsolni a feljárót.
• Meghagyni az eredeti szerkezetet és egyszerűen ráhúzni a soha meg nem épült homlokzatot nem lehet. Egyrészt más az épület formája. Van, ahol ugyan kisebb a tervezettnél, van ahol viszont nagyobb. Másrészt több szintet szuszakoltak be azonos magasságba, mint a szomszédos házaknál, vagyis az ablakok nem esnének szintbe.
• Meghagyni az eredeti irodaházat nem lehet. Egy hetvenes évek elején épült hivatal egyszerűen nem felel meg a mai elvárásoknak. Lehet szeretni a kor építészetét (én is szeretem), de az biztos, hogy egy száz évvel ezelőtt épült palotát olykor könnyebb korszerű irodává alakítani, mint egy negyven éve kifejezetten annak épült házat.

Vagyis nem fogják lebontani, de valamilyen formában új köntöst kap az épület kívülről, belülről. De milyet? Mi marad meg, és ami változik, az milyen lesz?

A kérdés megválaszolására most nemzetközi ötletpályázatot írnak ki. Ez azt jelenti, hogy nem kész terveket várnak, és nem is csak építészek jelentkezhetnek rá.

A pályázatot elég eredeti módon úgy írták ki, hogy megadtak egy 3D-s "befoglaló téridomot", ami akkora, hogy a jelenlegi és a Hültl-féle épületterv is pont beleférne (a két épület téridomának uniója), és azon belül szabadon garázdálkodhat minden tervező.

A pályaművek díjazására és megvételére bruttó 200 ezer euró áll rendelkezésre, a díj legnagyobb összege pedig 100 ezer euró lehet.

Ez azért már elég szép summa ahhoz, hogy megmozgassa egy külföldi tervező fantáziáját is, hiszen nem terv-, csak ötletpályázatról van szó.

Hogy minek örülnék én?

Nos a magam részéről mennél többet foglalkozom ezzel a házzal, annál jobban szeretem. Vagyis valami olyan megoldásnak örülnék, amelyik minél kevésbé alakítja át a jelenlegi homlokzatot, vagy ami nem csak a soha el nem készült Hültl-féle tervnek, de a jelenleginek is emléket állít.

De persze lehet, hogy beesik valami olyan pályamű, amitől mindenkinek leesik az álla, és azt mondjuk, hogy na ez kell nekünk.