Az elmúlt néhány hónapban több olyan változást is bejelentettek az építési szabályozásban, amely nem csak az ingatlanpiacra, az építészszakmára meg úgy általában az egész építőiparra lesz nagy hatással. Könnyen lehet, hogy

A három legfontosabb ezek közül:

1. Típustervek. Szabványterveket dolgoznak ki az egész országra, ezeket a szokásos engedélyeztetési procedúra nélkül meg lehet majd építeni. Több családi ház épülhet, viszont ezek mind hasonlóak lesznek majd egy-egy tájegységen belül.
2. Csok. A családi otthonteremtési kedvezmény lényege, hogy 10+10 millió forint jár az új házra a három gyermeket vállalóknál. Aki magának építi meg, ezen felül 5 millió áfát visszaigényelhet. Várhatóan rengeteg 90 négyzetméter feletti házat húzhatnak fel a következő években.
3. Az építési törvény módosítása. A december 29-én megjelent kormányrendelet rengeteg ponton módosította a hatályos jogszabályokat, alaposan megkavarva vele a szakmát. Az építészek többsége még csak értelmezni próbálja, de sokak szerint beláthatatlan következményei lesznek annak, hogy ezután „jóformán tervet sem kell készíttetni” egy új családi házhoz.

Ebben a cikkben a típustervek kérdését igyekszünk körüljárni. Miután kiderült, hogy a kormány a típustervek bevezetést tervezi az egész országban, sokan fölhördültek azon, hogy ez ha nem is az építészszakma végét, de mindenképpen a települések sivárrá válását jelenti: jönnek a XXI. századi Kádár-kockák! De tényleg ilyen nagy veszélyt jelent ez? A vélemények ugyan megoszlanak, de úgy tűnik, esztétikailag akár még jól is kijöhetünk az egészből. Ennél azonban jóval nagyobb probléma van az új szabályozással.

Kezdjük azzal, hogy mi is az a típusterv. Nagyon leegyszerűsítve az a lényege, hogy nem kell minden egyes házat teljes egészében megtervezni nulláról, hanem némi helyhez igazítás után egy kész terv alapján építtethetünk egyet a telkünkre. Ha valami lebutított hasonlatot keresünk, akkor mondhatjuk azt is, hogy autót is készet választunk, nem terveztetünk az igényeinkhez, és öltönyt sem szabatunk magunknak jó ideje. Miért lenne ez másképp a házzal? Persze azért a környezeti adottságok miatt nem „ejthetjük le” bárhol ugyanazt a modellt, és persze ez azt is jelenti, hogy rengeteg ház lesz többé-kevésbé egyforma. Mint ahogy sok egyforma autó és öltöny van az utcákon.

Hogy baj-e ez?

Ha a magyar falvakra gondolunk, ahol évszázadokon át egy íratlan „típusterv” alapján készültek a házak, akkor egyáltalán nem baj. Ugyanígy butaság az országot elárasztó Kádár-kockákkal példálózni, hiszen azok nem központi utasításra születtek, sőt, a típustervek bevezetésével épp ezek elterjedését próbálták visszaszorítani a 70-es években. Akkor miért a nagy ellenérzés?

A mostani bejelentés szakmai körökben igazából azért nem okozott akkora sokkot: aki követi a szaksajtót, azt biztosan nem lepte meg, gyakorlatilag tavasz óta lehetett sejteni, hogy ez jön. A típustervek bevezetése évtizedek óta terítéken van, valaki mindig érvel mellette, úgy látszik, most jött el az idő, hogy a kormány is az ötlet mellé álljon.

A jelenleg tervezett szabályozás lényege, hogy 2016 végéig kialakítanak egy mintaterv-katalógust, amibe a különböző tájegységeknek megfelelő tervek kerülnek, mellékelve tételesen, hogy melyik elkészítéséhez mennyi anyagra és munkaidőre van szükség. A 160 négyzetméternél kisebb alapterületű, pincével és padlással együtt is legfeljebb háromszintes lakóházaknál a rendszer bevezetése után a szakhatóságnak csak rá kell bólintania a tervekre. Ha valaki típustervet épít meg, akkor semmibe nem köthetnek bele.

Mi lesz mindennek a következménye?

Esztétikailag jól is járhatunk

Egyesek ugyan attól tartanak, hogy innentől egysíkúakká válnak a települések, de esztétikai kérdéseken kár vitatkozni. Egyrészt mert egyelőre nem tudni, milyenek lesznek a tervek, még az sem dőlt el egyelőre, hogy választják ki azokat. Erről sem a Miniszterelnökség, sem a szervező Lechner Tudásközpont nem tudott, illetve nem kívánt többet mondani. Másrészt meg azért jelenleg a családiház-építészet sem olyan erős, hogy nagyon aggódni kellene miatta.

„Ma egy átlagos családiház-építés abban merül ki az ország nagy részén, hogy megvesznek egy telket, felparcellázzák a lehető legkisebb telekméretre, és azután építenek rá egy kétlakásos vagy – ha a szabályozás megengedi – két egylakásos családi házat. Mindegyik pont ugyanaz a kontyolt, mediterránnak csúfolt, »egyenrossz« épület” – mondja Varga Illés Levente építész, aki egy évtizedet eltöltött a lakossági építési beruházások államigazgatási feladatainak szervezésével is.

„A vállalkozó a befejezés előtti utolsó pillanatban eladja, hogy még a használatba vétel előtt új építésű legyen, és a szocpolt, illetve az egyéb támogatásokat fel lehessen rá venni.

A vásárló nagyjából annyiról dönthet, hogy rózsaszín vagy bugyikék csempét szeretne-e a vécé mögé.

Azután az első tavasszal kiderül, hogy kéne egy fészer, mert nem tudja hova tenni a fűnyírót, és az autó fölé is kellene egy tető, hogy ne az udvaron álljon. Úgyhogy elkezdődnek a toldozgatások, gányolások. Esztétikai szempontból ennél azért tényleg jobb lenne egy típustervgyűjtemény.”

Ugyanakkor Kévés György, Kossuth- és Ybl-díjas építész azon aggódik a Népszabadságnak adott nyilatkozatában, hogy az új szabályozással munkanélkülivé teszik az építészeket. „Ki rendelne terveket, ha azt a sarki trafikban fél pénzért megveheti, ráadásul a rettegett engedélyezési eljárás alól is mentesülhet?"

Egyúttal felhívta a figyelmet arra, hogy ezzel a fiatal építészek gyakorlóterepe is elvész.

Az építész alkotó, és nem másolóiroda. Ha valaki nem tud épületet tervezni, a típustervet sem fogja tudni a telekre igazítani

– figyelmeztetett Beleznay Éva is, Budapest egykori főépítésze. Szerinte nem típustervekre lenne szükség ahhoz, hogy esztétikusabb legyen a települések képe, hanem építészeti útmutatók kidolgozására. Az írországi Cork guideline-ja alapján (innen letölthető pdf-ben) Krizsán András, Ybl-díjas építész készített is egyet a Balaton-felvidékre. Érdemes belelapozni a bemutatóanyagba (pdf), mikre kellene ügyelni, hogy a hagyományokhoz és a táj arculatához illeszkedjenek az új házak.

Más kérdés, hogy igazi alkotásokat és egyedi műveket most is csak azok rendelnek, akiknek nem tétel a típustervvel megtakarítható összeg, ráadásul legtöbbször nem is 160 négyzetméterben gondolkodnak.

„Talán nem merjük bevallani, de típustervek most is léteznek – emlékeztet Varga Illés Levente. – Hét évig voltam egy építéshatóság vezetője, és a rendszeresen ott engedélyeztető építészek negyede-harmada mindig ugyanazt a tervet adta be kicsit átvariálva.

Az új építésű családi házak jelentős része ma sem építészeti munka, csak építőipari szempontból nóvum.

A típusterv igazi előnye azonban nem is az, hogy meg lehet takarítani vele a tervezés költségének jó részét, hanem hogy előre lehet számolni a költségekkel. Gyakorlatilag „dobozos termékké” válik a házépítés, ami különösen a magyar építőiparnál, ahol azért meg-megszaladnak menet közben a költségek, igencsak előnyös lehet.

Túl egyszerű

Ha esztétikailag nem okoz gondot, és a komoly építészeti munkákat sem fenyegeti veszély, akkor mégis mi a gond az egésszel? Az, hogy túlzottan megkönnyíti a családi házak építését!

Ez elsőre persze inkább tűnik előnynek, mint hátránynak, de csak addig, amíg nem kezdjük el tüzetesebben megvizsgálni a magyar lakáshelyzetet és településeink szerkezetét.

„Magyarországon egészségtelenül el van tolódva a lakásállomány az egy- vagy kétlakásos lakóépületek, magyarul a családi házak irányába. A világ szerencsésebb fejlődésű felén

a családi ház a gazdagok kiváltsága, nálunk sokan élnek olyanok is ezekben, akik nem engedhetnék meg ezt maguknak

– fogalmaz Varga Illés Levente, aki a témáról bővebben is írt korábban. A családi háznak ugyanis nemcsak a fenntartása drága – jóval magasabbak a rezsiköltségei, mint egy társasházi lakásnak –, hanem az önkormányzatoknak és az államnak is hatalmas pluszterhet jelent.

Az egyre jobban szétterülő kertvárosokhoz, a mind nagyobbra dagadó agglomerációnak ugyanis ki kell építeni és üzemeltetni kell a közműveket, szolgáltatásokat, iskolákat, óvodákat, orvosi rendelőket, utakat és tömegközlekedést. Az ingázó autósok okozta környezeti terhelésről és a városokban okozott dugókról most ne is beszéljünk.

„A gazdasági válság miatt kicsit megtorpant az új családi házak építése, de látszik, hogy a kormányzat és a piac is még mindig ezt próbálná kiszolgálni. Be kellene látni: aki nem tud családi házat építeni, azt nem kellene azzal kiszolgálni, hogy egyszerűsítjük az engedélyezést, és segítjük azzal, hogy típustervből olcsóbban megépítheti” – mondja, aki azért bízik abban, hogy nem tér vissza a kilencvenes évek őrülete, amikor rengeteg belterületbe vont új földet adtak el az önkormányzatok, s aminek aztán pár évvel később maguk itták meg a levét. Szerinte inkább bérlakásokat kellene építenie az államnak és az önkormányzatoknak – szociális és nem szociális alapon is –, ezzel segítve a fenntarthatóbb települések kialakítását.

Persze nem csak városok vannak Magyarországon. Mi van a falvakkal? Nos, azokon a helyeken, ahol tényleg indokolt a családi házas építés, ott rengeteg a kihasználatlan és eladhatatlan lakóingatlan. Elég megnézni a vidéki árakat, jól mutatják, milyen a kereslet és a kínálat aránya. Magyarországon nincs mennyiségi lakáshiány, csak minőségi, ráadásul az ország népessége fogy. A meglevő családiház-állomány viszont rossz állapotú. Az Energiaklub felmérése szerint pont ezen a területen lehetne a leghatékonyabban befektetni: egy

Kár, hogy úgy tűnik, ezzel pont ellentétes folyamtok zajlanak: egyre inkább a családi házak építését támogatják, miközben néhány hete bejelentették: az Európai Uniótól energiahatékonyság javítására kapott pénzt nem a lakosságnak, hanem a közintézményeknek adják.

A sorozat következő részében azt járjuk körül, hogyan befolyásolhatja a települések szerkezetét a csok, és milyen hatásai lesznek az építési szabályozás közelmúltban történt változásainak.