Átadták Angyalföldön Magyarország legnagyobb és legkorszerűbb óvodáját elképesztő extrákkal, amik alighanem minden ovis szívét megdobogtatják. Kiváltképp azokét, akik szeretik az űrhajós játékokat, mert az egész olyan mint egy futurisztikus álom, időutazás a jövőbe, meg ilyesmi.

A Meséskert Óvoda az elmúlt években leginkább kétes hírekkel került be a médiába, hol azzal, hogy csak egy ingatlaneladás miatt kell bővíteni, hol azzal hogy rengeteget csúszik az átadása, miközben az ovisok egy általános iskolába kénytelenek járni.  

Ám minket most nem az előzmények érdekeltek. Ami miatt tegnap elmentem a sajtóbejárásra, az a vadonatúj épület volt, amely tényleg tökéletes megoldása a kitűzött feladatnak. Na de

mi volt tulajdonképpen a feladat?

Egy 8 csoportos, 200 férőhelyes óvoda helyére építeni egy 16 csoportos, 400 férőhelyeset.

Hát nem könnyű feladat, mert 400 gyerek az rengeteg! Az óvoda ugye az valami intim dolog, bensőséges, meghitt, szerethető kis kuckó vagy mi. Aki megfordult már oviban szülőként, az tudja, hogy ennyi gyerek nem szokott egyetlen helyre járni máshol - nem véletlenül ez az ország legnagyobb óvodája.

Hogy miért nem több kisebb intézményben oldották meg a gyerekek elhelyezését, az jó kérdés, de ez persze nem az építészek problémája. Az Archikon csapatának (Nagy Csaba és Pólus Károly vezető tervező, valamint Pásztor Ádám, Kiss Tamás, Tőrös Ágnes, Várhidi Bence építészek) az volt a feladata, hogy tervezzenek egy hatalmas óvodát, ami a mérete ellenére szerethető, izgalmas, játékos. Nos, úgy tűnik, sikerült!

Forma

A ház röviden úgy néz ki, mint egy óriáskisgyerek játéka, akitől Godzilla Pistike épp elvette a felhúzható Lehel Piacot és a játékvonatozást is marhára unja már a Nyugati szőnyegén, de végre megtalálta a formakereső dobozt, amibe most lelkesen próbálja beledobni a háromszöget, a kört és a négyzetet.

Zseniális kiindulóötlet gyermekjátékról mintázni egy gyermekeknek szánt épületet úgy, hogy az egy cseppet sem telepszik rá a formára, és nem lesz belőle hamburger alakú büfés kocsi. Annyira határozza csak meg a végeredményt a kiinduló tárgy, mint amennyire Dávid Károly ferihegyi repülőtere követi egy repülőgép alakját.

Az az elsőre tipikus sajtóközleményblöffnek hangzó kifejezés, hogy

tényleg teljesen megállja a helyét. 

Ez alatt az ötödik homlokzat alatt van az épület harmadik szintje, egy nyitott, szellős, mégis jól árnyékolt tetőkert, ahol játszóterek vannak kialakítva és egy kis fedett színpad. Ez utóbbin a gyerekeknek is lehet műsort tartani, meg persze ők is felléphetnek szüleiknek. Egy átlag oviban az ilyen rendezvényeket a tornateremben tartják, itt erre nincs szükség. Na de menjünk lejjebb!

A három geometria forma (a háromszög, a négyzet és a kör) nem csak üres dísz a tetőn az óriáskisgyerek szórakoztatására, de három olyan függőleges tengelyt határoznak meg, amely végigvezet a földszintig. Mondanám, hogy három világítóudvara van az épületnek, de valójában nem erről van szó, hiszen nem lenne jó dolog két emelet mély gangos udvarokat kialakítani kisgyerekeknek.

Úgyhogy kicsit szűkebbre vették a méreteket és minden szinten üvegfödémmel fedték be a nyílásokat, így jött létre a három "fénykút". Az eredmény: az első emelet és a földszint is úszik a napfényben, de nem vesztettek semmi felületet. A három eltérő forma miatt pedig kicsit önálló arcot kaptak az egyes épületrészek, anélkül, hogy zavarossá, vagy kuszává vált volna ház (vö: Godzilla Pistike felhúzható játéka a szomszédban).

Az óriási épületbe kényelmesen elfér a 16 csoport, két tornaterem, 3 fejlesztőszoba (ebből egy a logopédiának, egy az autista gyerekeknek), konyha, mosókonyha, miegymás. A háromszintes kialakítás előnye, hogy szabadon maradhatott a kert, ahol szintén játszótér van kialakítva rengeteg fával, és klassz árnyékolóval, a földszinti termeknél közvetlen kertkapcsolattal. Mondanom sem kell, az egész akadálymentes: életemben először lifteztem óvodában.

Technika

Engem már az építészeti kialakítással is megvettek az Atchikonék, de az igazi csilivili csak ezután jön. Az épület ugyanis passzív ház. A kerület építtetett már egy 100 lakásos passzív társasházat, ami szintén egyedülálló volt a maga nemében, a Meséskert pedig ugyanúgy első a saját kategóriájában: ez a legnagyobb passzív minősítésű közintézmény hazánkban.

Szuper hőszigetelés, állandó belső hőmérséklet, automata árnyékolók, hővisszanyerős szellőztetés. Nagyjából 22-ede a fogyasztása egy azonos méretű, hagyományos energetikájú épülethez képest, miközben károsanyag-kibocsájtása a szennyvízen kívül nincs.

A levegő szűrt, pollen- és allergén mentes, sőt az épület két végén egy-egy elektroszmog elleni védőberendezés is működik. Ez utóbbi első ránézésre olyan, mint

Egyelőre kísérleti jelleggel működnek, mert nem nagyon alkalmaztak még ilyet máshol. Ha beválnak, a többi teremben is telepítik őket.

Van aztán még sószoba, meg mászófal és minden ajtón (melyek amúgy három rétegű hő- és hangszigetelt, légmentesen zárt biztonsági üvegből készültek) becsípődésgátló van. A foglalkoztatókban mennyezetfűtés is van, az épületbe meg kamerás beléptetés.

Ha azt mondjuk, hogy ez Európai szinten is kimagasló felszereltség, egyáltalán nem túlzunk. 

Minta

Egy óvoda belső díszítése elég macerás feladat. Az biztos, hogy rideg, csupasz falak nem lehetnek egy gyerekeknek készült épületben, meg az is, hogy a spontán elbogyóésbabócásodó felületek nem segítenek a vizuális nevelésben.

Örök dilemma a szülőknél is, hogy mit vegyünk a gyereknek: színvonalas, szép, igényes, természetes anyagból készült játékot, vagy valami csiricsáré, színes, kétfilléres műanyag izét, amivel viszont sokkal szívesebben játszik? Próbáljunk nevelni, vagy elégítsük ki az igényét?

Ferth Tímea grafikusművész képi világát elsőre kicsit visszafogottnak éreztem egy óvodához képest. Olyannak tűntek, mint egy kifestő, amelyben még csak a kontúrok vannak megrajzolva halvány szürkével.

De az a helyzet, hogy tényleg ez a tökéletes megoldás. A folyosók alsó felülete mágneses, oda kerülhetnek ki a gyerekek rajzai, meg minden más, amit az óvónők gondolnak. Ezt a színes kavalkádot majd tovább fokozzák a ruhák, a hamarosan bekerülő növények és rengeteg más elem. Ezekre rátenni még egy lapáttal már nem érdemes. A vékony szürke vonallal húzott rajzok pont a helyükre kerülnek majd, amikor megtelik élettel az ovi.

Mert amúgy nagyon szellemesek, rengeteg finom utalással: a mosdó ajtaján kiskacsa van, a mosókonyháén mosómaci, a gépészetén munkásnadrágos hód. A legnagyobb kedvencem azonban a lifttel felfelé repülő űrhajó, benne egy kutyával!

Szóval, ha össze kell foglalni, milyen is az új óvoda, akkor mindenek előtt nagy, nagyon nagy. Kicsit talán túl nagy is ilyen kis gyerekeknek. Viszont ebben a méretben nem lehetett volna jobbat csinálni. Sőt, megkockáztatom, kisebb méretben se nagyon.