Jövőre lesz az 500. évfordulója a reformációnak, amire persze illik valami emlékművet emelni. Budapesten a Kálvin téren készül majd egy különleges installáció, amely egészen meglepő módon, izgalmasan nyúl a témához. Szeretem a XIX. és a XX. század emlékműveit, de semmi okát nem látom, hogy a XXI.-ben is ilyenekkel emlékezzünk történelmünk fontos eseményeire. Ma már nem egy oszlop tetején álló szárnyas alak kezében lobogó fáklyát óvó galambra tekintő anya gyermekét védő katona szobrára van szükségünk ahhoz, hogy ne feledjük a régiek nagyságát, vagy kifejezzük előttük tiszteletünket. Hanem akkor mire?

Ügyes téma- és helyszínválasztás

Általában nem szoktam a témáról szólni, ha emlékműről írok, mert egy alkotás nem lehet attól jó vagy rossz, hogy miről szól. Trianonról, holokausztról, 56-ról egyformán lehet pocsék és nagyszerű műveket állítani, és elképesztően utálom, mikor egy rossz vagy felesleges emlékművet a megidézett esemény fontosságával igyekeznek védeni.

Itt azonban muszáj szót ejteni erről is. Hiszen a reformáció bármilyen fontos, közvetlenül vallási alapon mégis csak egy kis szeletét érinti az országnak. A Hetedik Műterem terve azonban ügyesen kiemeli azt a szálat, ami tényleg minden magyart érint: a nyelvet. A reformációnak köszönhető ugyanis, hogy mindenhol magyar nyelven indult meg a prédikáció, új bibliafordítások, műfajok és szavak születtek.

Tetszik az is, hogy a Kálvin téret választották ki. Tulajdonképpen már ez is túlmutat Lutheréken, hiszen egy másik vallás alapítója a névadó, de nem kell túlmagyarázni: reformáció nélkül reformátusok sem lennének. 

Arra meg csak most döbbentem rá, hogy – fellengzős szavakat használva – milyen szakrális tengely ez a Kiskörút. Itt tényleg minden sarkon van valami fontos egyházi épület. Indul a Deák térrel, ahol Budapest legnagyobb protestáns temploma, az evangélikus áll. Az első kanyarban Európa legnagyobb neológ zsinagógája következik, majd a város legnagyobb református (egyben a második legnagyobb protestáns)   temploma a Kálvin téren. Az utolsó szakaszt a pálosok gellérthegyi Sziklatemploma zárja, ahol Remete Szent Pál ereklyéjét őrzik.

Na de lássuk, mi is épül a Kálvinon.

Finom beavatkozás

Szeretem az olyan emlékműveket, amelyek nem tolakodnak elénk, hanem fel kell fedeznünk őket. Nem tudom, más is így van-e ezzel, de ha idegen városban járok, sokkal mélyebb nyomot hagy bennem valami, amire rácsodálkozom, mint ami egyértelműen ott van az orrom előtt. 

A botlókövek, vagy épp a Deák téri evangélikus központ spalettái épp ilyenek, és a Reformáció 500 emlékműve is valami hasonló lesz. A Kálvin téren 95 díszkövet kiemelnek és a helyükre betonlapokat helyeznek. A szám nem véletlen, hanem utalás Luther vitaindító dokumentumára, a 95 tételre. Ahogy az alkotók a Hetedik Műterem összefoglalójában fogalmaznak:

"E betonelemek felületébe minden esetben két idézet került, a nagy reformátoroktól (Luthertől, Kálvintól, Zwinglitől, Melanchthontól és társaiktól) származó egy-egy gondolat és egy magyar, a lehető legtágabban értelmezett reformáció-vonatkozású idézet. A két szöveg (egyetemes és magyar, szakrális és világi) együttesen fejezik ki a reformáció globális és lokális hatását. A kiválasztott idézetek egyike sem haladja meg egy átlagos SMS vagy tweet hosszúságát, más szóval az installáció alkalmazkodik napjaink figyelemhiányos, rohanó befogadójához.  Koncepciónk lényege, hogy egyszerre észrevétlen és látható. "

A magyar idézetek tényleg széles körből merítenek, akár csak a már emlegetett Deák téri alkotásnál: a látványterveken Ady, Apáczai Csere, Esterházy, Illyés és Sylvester neve tűnik fel. 

Az alkotók már eddig is letettek az asztalra pár olyan munkát, ahol valamihez finoman és észrevétlenül kellett nyúlni. Szabó Levente építész nevét legutóbb a régi budai városháza átalakítása, Polgárdi Ákos grafikusét a Bevésett nevek kapcsán emlegettük.

Éppen ezért éreztem egy kis csalódottságot amikor elkezdtem böngészni a leírást. 

Utóélet

Két bajom volt ugyanis a tervezett emlékművel az első bekezdések után. Az egyik, hogy ilyet azért már láttunk, elég csak a már fentebb emlegetett példákra gondolni. A másik, hogy minden finomsága ellenére ennyi helyen megbontani a térkövezés egységes képét, az már sok, az már nem rejtett érdekesség. 

Ráadásul a K-köveket nagyon szeretem: benne van a Kiskörút kezdőbetűje és alakja (mely megegyezik a régi Pest alakjával), de ha akarom Budát és Pestet is belelátom. Ráadásul szép és egyedi burkolat. Kár lenne érte. Aztán végigolvasva a már linkelt leírást, és rájöttem, hol a csavar a történetben, amitől egyből szertefoszlottak a kétségeim:

"A 95 kő beillesztése a Kálvin téri-Baross utcai burkolatba azonban csak a kezdet. Elképzelésünk szerint a 95 elem mindegyike „örökbe fogadható”, amelyeket az

egy év leteltével a burkolatból kivéve, az ország bármely pontján, településeinek közterein el lehetne helyezni

előzetes jelentkezés és vállalás alapján. Az egy év leteltével az ország 95 pontján maradandóan feláll az az emlékmű, mely immár az emlékévre magára is utal, arra is emlékezik. Ami egy évig a fővárosi Kálvin tér, az az egy év leteltével az ország maga lenne: az installáció helyszíne."

Vagyis egy ideiglenes alkotásról van szó: egy év elteltével visszaáll a tér képe, a betonlapok pedig országszerte élik a maguk életét. Egy pop-up emlékmű Budapesten az emlékévben, és egy kőlapnyi végleges emlékmű szerte az országban. A tervek szerint lesz hozzájuk honlap, ahol utána lehet olvasni a szövegek forrásának, lehet jelentkezni az örökbefogadásra, és később is lehet követni a betonlapok utóéletét. Akár játékokat is lehet rá szervezni, a lehetőségek adottak.

Érdekelnek a Budapest közterei? Kövesd az Urbanistát a Facebookon!