Van egy kis, Kiscsibész néven emlegetett tér a Krúdy Gyula utca végén, ahol a József körútba torkollik. Hosszú éveken át szeméthegyek, kutyapiszok, szétszórt kenyérmorzsa-dombok és galambok uralták. Flakonból folyó olcsó borban tocsogva lehetett csak átsétálni rajta, a hajléktalanok vécének és alvóhelynek használták a telefonfülkét. A kopjafánál nemzeti ünnepen koszorúztak, nyaranta a Vízicsúzda-szoborból néha-néha víz spriccelt és ilyenkor többen leültek a kőpadkára is, csak úgy, beszélgetni. Nehéz elképzelni, hogy valaki a magáénak érezte volna a Kiscsibész teret, nem volt sem hívogató, sem szerethető. Mégis, pár évvel ezelőtt az egyik közeli kirakat lakója, Imre bácsi, megpróbált életet lehelni ebbe a „tranzittérbe.” Neki is emléket állított a mostani felújítás.

A tér kialakulása

A Kiscsibészként ismert tér kialakulása a Nagykörút nyomvonalának köszönhető, hiszen a környéken több épületet le kellett bontani, köztük a Stáció (ma Baross) utca sarkán álló dohánygyárat. 

A Bodzafa (ma Rökk Szilárd) és a József (ez a része ma Krúdy) utca torkolatában így jött létre egy kis tér, amelyet az 1890-es évekre füvesítettek-parkosítottak. Klösz György felvételén látszik, hogy egy kivételével álltak a ma is látható bérpaloták, a József körút 45-ben már működött a legendás Baross kávéház, és a körúton közlekedett a villamosvasút. 

A tér további sorsából több mint ötven évig nincs képi bizonyíték. Ezen az 1956-ban készült fotón látható, hogy a tér József körút 49. előtti részén állt egy századelős nyilvános vécé, egy utcai telefonfülke és a villamosmegálló közelében

A kijelölt helyen haladj át!  

feliratú tábla figyelmeztetett. Utóbbinak ugyan már rég nyoma veszett, viszont telefonfülke egészen a felújításig állt a téren. Sőt, az elbontott nyilvános vécé helyett ezt használták évekig a környék hajléktalanjai.

Bár panaszkodhatunk arra, hogy ötven évig nincs képi bizonyítékunk, de azt legalább tudjuk, mióta áll itt a szobor, amelyről végül a tér a nevét kapta. A Városi Szemle 1927-ben adott hírt róla, hogy Kiss György Csirkefogó című szobrát „a József körút és József utca sarkán lévő kis parkban, a Baross kávéház előtt állították fel.” Pár hónappal azelőtt egyébként még arról szóltak a hírek, hogy Tóth István „nagyhatású szobra” a Polipölő kerül ide, „nagyon kedves hangulatú” Csirkefogót pedig az Erzsébet téren állítják fel. A csere egy szempontból mindenképp szerencsésnek bizonyult, hisz még belegondolni is

A Fővárosi Lapok így emlékezett meg az 1884-ben született alkotásról: „Kiss György jelenleg ’A csirkefogó’ című genre-szobrot mintázza; rajta egy kutya nadrágjánál fogja meg a menekülni akaró fiút, ki egy kalap almát lopott.” A Budapesti Hirlap szerint a fiatal szobrásztól egy évvel később vásárolta meg a Főváros a „Kis tolvaj (csirkefogó)“-t 2000 forintért. Hogy 1927-es felállításáig mi lett a sorsa, raktár vagy múzeum, és hogy miért lett végül az almákból csirke, nem tudni.

A téren van egy másik, sokkal újabb, szintén gyermekalakot ábrázoló szobor is: Kampfl József Vízicsúszda című alkotása. 2013-ban kopjafát is állítottak a kis park egyik akkori „szigetére.”

Ezen az 1958-ban készült képen  látszik, hogy a téren korábban is volt egy medence, csak másféle.

Imre bácsi, a hajléktalan: a tér első felújítója

A környéken 2009-ben tűnt fel egy hajléktalan, aki nemcsak használta, hanem alakította is a körutat és a teret. Imre bácsi az egyik József körúti üzlet kirakatában lakott, története 7-8 év után blogbejegyzésekből és egyetemista munkanaplókból bontakozik ki.

A 8ker blog 2009-es posztjai szerint a hajléktalan férfi a körúti fák melletti tenyérnyi hely alakítgatásával alapozott: „A körúti fák ráccsal vannak körbe leborítva, néhol azonban hiányzik. Imre […] elballagott a múzeumba, engedélyt kért és kapott, majd hozott pár virágot, néhány fűcsomót és akkurátusan elültette a rács helyére. Így a fa mellett újabb zöldfelület jelent meg, egyedülálló módon. […] Jobban néz így ki, nem? De. Szedett hajtásokat, és egy vödörben gyökerezteti. Ezeket is elültetem jövő héten.” 

Közben élte a hajléktalanok életét: mindennapok, kerületi suhancok zaklatása, kórház. A virágok mellett paprikát és paradicsomot is nevelt már, és terveket szövögetett arról, hogy ősszel biciklivel indul világot látni. Végül szeptemberben elkezdte felújítani a Kiscsibész téren lévő, ÁNTSZ által lezáratott szökőkutat , „csempéket gyűjtött és kirakta vele a kút oldalát.” Ugyan többször elzavarták őt, de mindig visszatért és folytatta a munkát.

Kiscsibész tér mint egyetemi feladat

Imre bácsiról az Index is forgatott egy videót, aminek hatására 2013-ban két akkori építészmérnök egyetemista, Szabó Péter Róbert és Kádár Sebestyén Énok elhatározta, hogy folytatja azt, amit Imre bácsi elkezdett. Így írtak erről: „Munkánk célja a szökőkút újjáépítése lett, Imre bácsi furcsa, de megragadó szellemiségében. Hívószavunkat egyenesen az ő mondataiból vettük kölcsön: ’Az ember, ha dolgozni akar (tud), nem kell hozzá munkaviszony.’" Az egész projektre, amit a BETONworkshop keretében készítettek el, hamarosan visszatérünk az Urbanistán.

A Budapest100 során mutatták be a Szent István Egyetem tájépítész hallgatóinak (Szabó Viktor, Thurnay Júlia és Varga Viktória Lilla) látványrajzait a Kiscsibész tér áttervezéséről. 

Ahogy a tervek előtti bevezetőben írják, „vizsgálták a tér kapcsolatát a tágabb városi környezettel, a közlekedési kapcsolatokat, parkolási lehetőségeket, és még sok mást.” A végeredmény mindenképp egy élhetőbb, intimebb, zöldebb, kellemesebb tér lett.  

A hivatalos felújítás

A Kiscsibész teret ősz elején kezdte felújítani a Főkert a saját tervei szerint. A munkát rögön emlékezetessé tette, hogy szeptemberben egy II. világháborús repesz rombológránátot találtak a munkák során, a katasztrófavédelem lezárta a környéket és az elszállításig 12 háztömböt ki is ürítettek.

Imre bácsi emléke nem múlt el nyomtalanul, a Főkert tervei felhasználták a korábbi, önkéntes térfelújítók gondolatait. „Bár a medence elbontásra kerül, mintegy mementóként szeretnénk megőrizni valamit az efféle közterületi civil kezdeményezésből, ami igaz gerillaakció keretében valósult meg, de mégis a környezetükért tenni akarókat szimbolizálja. Ezért az egyedi elemeket elbontottuk, és a középső pihenő-találkozó téren, a burkolatba, a medence helyére visszaépítjük” – írták nekünk a még a munka kezdetén. És valóban, a tér közepén ma is ott van Imre bácsi egykori mottója.

Köszönet Libárdi Julinak (BP100) és Dékány Szilveszternek (Főkert) a segítségért. 

Többet akarsz tudni Budapest köztereiről? Kövesd az Urbanistát a Facebookon!