1957-ben jelent meg Hatvany Lajos Beszélő házak című, Budapest- és irodalomrajongóknak kötelező alapkönyve. A leginkább a Nyugat című folyóirat mecénásaként ismert egykori báró az ötvenes években sorra vette azokat a roskatag bérházakat, ahol annak idején a híres írók és költők éltek. Bejárta „a fölfedezői lelkendezésnek gyönyörűségében egy-egy ilyen sokemlékű ház lépcsőit, folyosóit, minden zegét-zugát,” hogy a bennük lezajlott életet felelevenítse. Ahogy az előszóban írta, összegyűjtötte az „elmúlt nagy idők téglába foglalt tanúit az eljövendő nemzedékek számára [...] ez önmagát egyre újra szülő városban.” Be lehet leselkedni vele például Jókai Stáció utcai vagy Adyék Veres Pálné utcai lakásába, közben előkerül sok-sok házi pletyka és kortörténeti „kis színes.” Most az Urbanistán mi is írók és lakásaik nyomába eredtünk, először Füst Milán után az Angyal utcába.

A segítségetekkel akár jöhet a folytatás is: aki híres művész egykori lakásában él, és szívesen bemutatná, ne habozzon írni a szerzőnek!

Fogadó, patika vagy magánkéjnő volt az Angyal?

Egy sarokra vagyunk a Nagykörúttól, az Angyal utcában, mégis kisvárosias a hangulat. A hatvanas években állt még itt néhány földszintes házikó is. Hogy az utca miféle angyalról kapta a nevét, arról csak találgathatunk. Talán a nagy hírű Arany Angyal fogadóról? Vagy Az Angyalhoz címzett patikáról? Vagy más, édes angyalkákról? „Az utca vidéke ragaszkodott a szerelem ápolásához, amit már a története kezdetén megtanult, s a székesfőváros lakói is ragaszkodtak az Angyal utcai műintézetekhez, no meg a bennük ténykedő angyalokhoz” – összegezte a lényeget Kőrösi Zoltán Az ítéletidő című regényében.

Ez a környék volt a Ferencváros szíve, Fukszos Tercsik és Selyem Gyurik korzója: „Ide lüketett össze minden, ami a Franzstadtban eseményszámba megy. Minden, ami a földszintes és emeletes házakban történik, minden, ami a kocsmákban történik, minden, ami a rendőrségen, ügyészségen és a gyűjtőfogházban történik, ide fut be, itt kerül tárgyalás és részletes megbeszélés alá. Amiről a Liliom utcában nem tudnak, az nem is történt meg.” (Ujság, 1928)

Az Angyal utca 29. eklektikus, kétemeletes bérház 1898-ban épült nagyságos Czabányi Adalberta úrnő megrendelésére, Kovács Frigyes tervei szerint. Akkoriban még 15-ös volt a száma. 1899-ben így hirdették kiadó lakásait a Budapesti Hirlapban:

„Szép lakások díszes fölszereléssel, villámos világítással, parkettel, egyes udvariak is fürdőszobával, továbbá egy világos souterrain-helyiség novemberre kiadó Angyal utca 15. számú házban. Felvilágosítás nyerhető a helyszínen vagy Kovács Frigyes építésznél.”

A pincsi, aki egy vagyont örökölt

Nagyságos Czabányi Adalberta életében nem foglalkoztatta az országos lapokat. De 1911 Szilveszter éjszakáján bekövetkezett halála egy csapásra mindent megváltoztatott. Először az a hír járta, hogy a jómódú, búskomor és egyedül élő magánzónő mérget ivott, miután házmesternőjének kipanaszkodta magát, hogy „ szomorú az élete, nincs senkije és nem hiszi, hogy megéri az újévet.” Gyorsan kiderült azonban, hogy egy prózai szívszélhűdés volt a halál oka. De továbbra is hír maradt, ekkor már egyetlen társa, egy gondosan ápolt öleb révén.

Állítólag ugyanis ráhagyta 25.000 koronás takarékbetétkönyvét. Az úrnő családi életét mélyrehatóan ismerő Népszava megírta, hogy a férjet, cselédet, társalkodónőt kiszorító pincsi

Hamarosan megjelent azonban nagyságos Czabányi Adalberta egyetlen testvére, zsebébe süllyesztette a takarékkönyvet és a pincsiről több hír nem érkezett.

A házépíttető Czabányi Berta egyébként 1911 végén már csak bérelte lakását egykori házában, ugyanis azt pár hónappal halála előtt eladta Kalmár Lajos kereskedőnek. Kalmár, aki 1918-as haláláig élt itt, rögtön rá is építtetett két műteremhelyiséget az udvar felől. 1918 és 1939 között unokája, Erdős Ilonka lett a bérház tulajdonosa. Az ő neve ma már csak a legelvetemültebb magyarfilm-rajongóknak csenghet ismerősen. A Rózsahegyi Kálmán színiiskolájában végzett úrleány a hangosfilm.hu szerint színházakban játszott, felbukkant például a Lovagias ügy vagy a Fekete gyémántok című filmekben – mielőtt 1939-ben Keleti Márton filmrendező felesége lett.

Az egész vagyonát ölebére hagyó, búskomorságba esett úrnő mellett van egy másik legendája is a háznak. A kapualjban álló feszület történetét 2009-ben Karácsonyi Györgyné akkori közös képviselő mesélte el egy blognak. A zsidótörvények idején a zsidó háztulajdonos életét mentve felvette a keresztény vallást és akkor állíttatta fel a feszületet is.

Kalmár Lajos és unokája, Erdős Ilona valóban zsidó származásúak voltak, de a színésznő 1939-ben eladta a házat. Talán az új tulajdonosok, Buday Becker Frigyes és birtoktársai állítatták volna a feszületet? Ezt már aligha fogjuk megtudni.

Füst az Angyal utca 29-ben

Dr. Füst Milán Konstantin (1888-1967) író és felsőkereskedelmi iskolai tanár 1916-ban költözött az Angyal utca 29. földszint 6-os lakásába. Ez volt a harmadik lakás, amelyben élt: a Hársfa utca 6-ban született, innen 8 éves korában, megözvegyült anyjával költöztek át a Dohány utca 63-ba. Itt volt egy kis dohánytrafikjuk, a mögötte lévő kis szobában éltek kettesben csaknem 20 évig.

A szenvedélyes naplóíró Füst füzeteiben „sötét” és „elhagyott kis Angyal utcát” emlegetett, meg egy kis pályakezdő kokottot, akit anyja hazahív az eső elől az Angyal utcából, nehogy meghűljön. Az Angyal utcai lakásban írta több kisregényét (Nevetők, Az aranytál, Advent), ez idő alatt jelent meg Az elmúlás kórusa címmel verseskötete és Boldogtalanok címmel drámája.

Déry Tibor Ítélet nincs című könyvében így emlékezett a lakásra:

„az Otthon-beli beszélgetés után, éjféltájban a lakására vitt, ott tartott éjszakára. El voltam bűvölve, az éj minden részletéből a költészet ismeretlen, fanyar lehe csapott meg. Hogy a költő már kinn az utcán, miután megnyomta a kapucsengőt, vetkőződni kezdett, kifűzte mindkét cipőjét, nadrágtartója kivételével kigombolt minden kigombolhatót, s mind e művelettel hajszálpontosan akkorra végzett, mire a kapu mögött felhangzott a házmester csoszogása! Bent a lakásban, az Angyal utca 29. földszint két szoba, konyha, már csak egyetlen takarékos mozdulatra volt szüksége, s pongyolájába, pongyola! burkolózhatott. Hogy a konyhában bejárónője odakészítette volt vacsoráját, párolt marhahúst, mindig párolt marhahúst, valahányszor megfigyelhettem, s a költő azt a lábasból, hidegen, a levébe fagyva, s ezt kenyérrel kitörülve, ott a konyhában álltában mohón elfogyasztotta! Hogy a téli lakás éppoly hideg volt, mint a marhahús, s mint a levendulaszagú ágyhuzatok, melyeket Füst Milán a szekrényből kiszedett, hogy a szomszéd szobában saját kezűleg, saját kezűleg! megágyazzon nekem, a Nyugat főmunkatársa! Még soha életemben nem aludtam földszinti lakásban....”  

A Nyugat-alapító jogi doktor író 1923-ban vette feleségül volt tanítványát, Helfer Erzsit és együtt még öt évig éltek itt. Következő otthonuk a Budaörsi úton volt, ahol naplójában már így írt előző lakhelyükről:

„Nem is igen gondolok vissza az Angyal utcára, – s ha néha megteszem, nem vagyok meghatva. – Lehet, hogy még sírni fogok, ha visszagondolok oda, – de most hagyom, hogy magával sodorjon az élet.”

A mai lakók közül kevesen tudják már, hogy itt lakott valaha A feleségem története című szuperkönyv írója. Emléktábla sem emlékeztet rá. Amikor becsöngettünk a földszinti lakásba, az ajtót nyitó Bölcs Ottónét is meglepte, hogy ő Füst Milán egykori lakásában él több mint 10 éve. De beengedett minket és ott készült ez a fotó , ahol csaknem száz éve Füst Milán asztal mellett ülő képe.

Te is egy  híres író, költő vagy más művész egykori otthonában laksz? Írj nekünk és legközelebb talán azt a házat mutatjuk be az Urbanistán!  Köszönet Szilágy Juditnak (PIM) és Istvánfi Dánielnek a segítségért.

Érdekel a budapesti házak története? Kövesd az az Urbanistát a Facebookon!