Két emeletet húznának a legszebb pesti romantikus palotára

Az Ybl tervezte, Múzeum körúti házban már hirdetik az újépítésű lakásokat

További Urbanista cikkek

Egy régi ház valakinek mindig sokat jelent. Van, hogy építészeti értéke nincs sok, de az ott élőknek fontos a régi hangulat, és van amikor épp a nagyközönség értetlenkedik, minek akarnak megmenteni egy ilyen vacakot a műemlékvédők. És vannak ritka esetek, amikor egy házat egyformán fontosnak tart mindenki. Városlakók, építészek, turisták, műemlékesek. Ilyen az Unger-ház a Kiskörúton, pár háznyira az Astoriától.

Ott az aljában a Valdocco cukrászda, az udvarán meg a Cukorka műhely, és persze az Insitu, ami miatt én a legtöbbször megfordultam ott. Merthogy be lehet sétálni az udvarára, sőt a turisták imádnak is besétálni. Egyrészt mert fakockával van burkolva, másrészt át lehet menni rajta, és akkor az ember a Múzeum körúttal párhuzamos Magyar utcában találja magát. Ennek a háznak ugyanis két utcai homlokzata van: a díszesebbik, kisebbik a Kiskörútra, a szerényebb, de nagyobb a mellékutcára néz. Nem lehetett könnyű feladat ide tervezni, főleg úgy, hogy a telek egyáltalán nem téglalap alakú, de a végeredmény a Yblt igazolta.

Az 1850-es éveke elején, amikor épült, nagyon menő lehetett, egy viszonylag új stílust, a romantikát hozta be Pestre, s máig ez az irányzat egyik legfontosabb épülete a városban. Igaz nem vegytiszta, mint arra Őrfi József felhívja a figyelmet Ybl-könyvükben, van benne egy csomó keleti elem is, például a magas főpárkány feletti mór pártázat.

Itt olvastam azt is, hogy az építész távoli rokona, Ybl Ervin művészettörténész azt emelte ki a házról, hogy

Yblnek sikerült elkerülnie a függőfolyosókat, a pesti bérházaknak ezt az átkos sajátosságát, amely lefokozta volna az udvar teremszerű szépségét.

Szó se róla az udvar valóban éke az épületnek, még azokat is egyből ámulatba ejti, akiket amúgy nem érdekel az építészet.

Na de mi történik az épülettel?

Az Unger-ház mára egészen rossz állapotba került, sőt, mint az a Műemlékem adatlapján látszik, évről évre romlik a homlokzat állaga. A felújítás régóta ráfért, s mivel egy remek fekvésű, klassz adottságú házról van szó, jó esély volt rá, hogy presztízsberuházás lesz belőle műemléki rekonstrukcióval.

Nos a felújítás és az újrahasznosítás elkezdődött.

A 24.hu szúrta ki nem rég, hogy a dolog annyira előrehaladott állapotban van, hogy már az ingatlan.com-on tolják a hirdetését, és van egy angol, orosz és kínai nyelvű projektoldala is. Ez idáig tök jó: szuper lenne, ha luxuslakásokat alakítanának ki benne, akárki is költözik oda, ha cserébe megújul a műemlék.

Igen ám, de itt nem a meglevő lakóterek átalakításáról van szó, vagy mondjuk a tetőtér beépítéséről, hanem ráépítésről. Egyből két szintet húznának rá. Ez a lépés azért kiverte a biztosítékot a műemlékvédőknél, az Örökségfigyelő keserűen posztolta a Facebookra:

"Már hirdetik a lakásokat, többek közt ezzel a szöveggel:

>>Az építészet szerelmeseinek nagy örömére 2018 tavaszán újra régi pompájában tündököl az 1852-ben épült Múzeum-körúti Unger-ház. Az eredetileg földszint plusz két emeletes romantikus stílusú épület további két szintet kap, s itt 10 új lakás kerül kialakításra.<<

Az építészet szerelmesei baromira nem örülnek."

Ráírtam Kelecsényi Kristóf művészettörténészre, hogy mi a véleménye a beruházásról, ő pedig két összeállítással felelt, röviden összefoglalva, miért fontos az épület és miért aggályos a bővítés.

Miért érték ez az épület?

Ybl Miklós műve. Az ő neve és keze nyoma gyakorlatilag belépőt jelent a védett épületek közé.
Ybl Miklós első pesti, ráadásul rövidebb romantikus korszakának egyik legszebb munkája.
Olyan egyedi stílust képvisel, ami önmagában is újítást jelentett a klasszicizmushoz szokott pesti szemeknek, jóformán ma is társ nélkül álló alkotás.
Gazdag és művelt építtetője révén igen igényes és részletgazdag képviselője korszaka építészetének.
Az 1850-es években épült, vagyis már több mint 160 éves. Ez budapesti és országos léptékkel mérve egyaránt réginek számít a lakóházak között. Ráadásul ebből az építészetileg eleve nem túl bőséges korszakból elég kevés emlék maradt fenn mind a fővárosban, mind országosan.

Műemléki szempontok

Teljesen jogosnak tűnik egy tulajdonos részéről, hogy próbálja jó állapotba hozni az épületét és sajnos sokszor a műemlékvédelem vagy a műemléket védők tiltakozása úgy tűnhet, mintha nekünk az lenne a fontos, hogy tovább pusztuljanak ezek az épületek.

Pedig nem a szándékkal van a baj, hanem a szándékból következő építési tevékenység mikéntjével. Az Unger-ház esetében is arról van szó, mint számtalan budapesti lakóépületnél, társasháznál. Ezen ingatlanok tulajdonosi közösségei annyira pénz hiányában vannak, hogy

egyetlen értékesíthető vagyonuk a meglevő és a maximálisan megengedett beépítés közti eltérés, vagyis az emeletráépítés és/vagy tetőtérbeépítés.

Ezekért cserébe az épületeket a vállalkozók részben vagy teljesen felújítják. Látni kell azonban, hogy ez is egy erőteljesen kompromisszumos kényszermegoldás.

Az általában szűk belső udvarokat a ráépítéssel még inkább elsötétítik, így növelve azon lakások számát ahova csak az év egy bizonyos időszakában, vagy épp sosem süt be a nap. Arról nem is beszélve, hogy ezek a beavatkozások a legritkább esetben képviselnek magas építészeti színvonalat. A tapasztalatok szerint a felújításokat annyira leszorított áron végzik el, hogy azok alacsony minősége a legtöbbször néhány év után kiütközik.

Érthető tehát, hogy már pusztán ezen okokból is, miért erőteljesen aggályos a ráépítés az Unger-házra.

A ház műemléki voltából szinte automatikusan következik a ráépítés tilalma,

a legritkább esetben szokás elfogadni a műemlék ilyen megváltoztatását, és a tetőterek beépítését is csak olyan megkötéssel, hogy a tetősík és forma legalább a külső homlokzatok irányába azonos maradjon az eredetivel.

Itt az építészek egy visszahúzott tető építészeti keretében foglalták a +2 szintet, azonban ennek a tetőnek sem a formája, sem a képe nem egyezik meg a ma még fennállóval és nem nehéz elképzelni, hogy a további két emelet még akkor is jelentősebb eltérést okozna a ház képében, hogyha az egykori nagy padlástér és a mai kisebb belmagasságú szintek közötti eltérés nem olyan nagy. A ráépítés első szintjének visszahúzott üveghomlokzata pedig mind a Múzeum körút kiszélesedése, mind pedig a házra ráfutó Reáltanoda utca miatt messziről is jól látszana. Hasonlóan bajos a pesti belvárosban teljesen egyedi hangulatot árasztó belső udvarra való ráépítés is.

Bár érezhető az építészek érzékenysége, hogy a ráépítést megpróbálták minél távolabb helyezni, a benapozás mértéke így is csökkenni fog.

Egy kis érdekesség még az épületről. A mostani képeket készítő kollégám, Nagy Attila Károly kilenc éve a földszinttől a padlásig bejárta és végigfotózta az Unger-házat. Az akkori fotóit itt találjátok:

KIEGÉSZÍTÉS: A poszt megjelenése után jelentkezett a tervező BORD Építész Stúdió, akik mint írják, két éve küzdenek önköltségi áron az Unger-hár megmentéséért, és minél színvonalasabb felújításáért. Azt ígérték, hamarosan újabb terveket mutatnak be a házról, melyek alapján egyértelműen kiderül, hogy

valójában semmilyen irányból nem fogja rontani a képet a bővítés.

Ha megkapjuk, természetesen azokat is bemutatjuk. (Közben megkaptuk, bemutatjuk.)

KIEGÉSZÍTÉS 2.: Információink szerint a Miniszterelnökség megkereste a Budapest Főváros Kormányhivatalát, hogy vizsgálják ki, mennyire felel meg a műemlékvédelmi szempontoknak az Unger-ház átalakítása. Amint bővebbet tudunk erről, jelentkezünk a részletekkel.

És nektek mi a véleményetek? Jöhetnek az érvek és ellenérvek a kommentekbe. Aki pedig kíváncsi rá, mi történik a budapesti műemlékekkel, kövesse az Urbanistát a Facebookon!